Akárcsak a nyár, a tél is elkezdte megzabálni a két gyengébb évszakot. Alig maradt pár hét az őszi ballonkabátos időszakból, és a tavasz is jószerivel eltűnt, ahogy a hőmérséklet fagyból minden átmenet nélkül egyből a kánikulába ugrik. Nincsenek középutak, csak végletek. Vagy nagyon hideg, vagy nagyon meleg. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Most viszont azt látjuk, hogy a tél képtelen az önazonosságra: alibi hűvösség, alibi hóesés, aztán csak latyak, borult idő, szürke semmilyenség jellemzi. Csak eljátssza, hogy tél, de sem tartalmilag, sem külsőségeiben nem tud, és nem is akar tél lenni. Nem mintha annyira rajonganék a hóért. Nem. Semmi kedvem a depresszív, fehér állandóságba dermedt utcákon leróni a létezés kényszerű köreit. Ügyelve minden lépésre. Kékesre fagyott fülekkel, melyek óhatatlanul kilógnak a kötött sapka alól.

De ha havat lehet szeretni. Ha hó van, akkor az ember hólapátot ragadva kél harcra az elemekkel, vagy veszi a hócipőt, és emigrál, na nem mintha nyugaton jobb lenne a helyzet, sőt. Viszont a sarat csak tűrni lehet. Túl meleg van a vastag, béléses kabátokhoz, de túl hideg a pulóverhez. Az ember eldöntheti, hogy izzadni akar, vagy fázni, de így is úgy is rosszul jár. Mondjuk az emberek mindig rosszul járnak, szóval mindegy. Mi magyarok ezt már valahol meg is szoktuk. A változó idők ciklikus sorscsapásait szinte már úgy fogadjuk, mint régi jó barátot. Ismerjük a nyár melegét, ahol vért kell izzadni, és a tél hidegét is, amit ágy alatt vacogva vészel át az ember. Amikor épp benne vagyunk az egyikben, akkor a másikra vágyunk. Kihúzni és túlélni. Tudjuk jól, hogy a tavasz és az ősz csak pillanatnyi közjáték, a végletek közé ékelődött jelzés értékű szünet. Igazából már nem sok illúziót táplálunk ezzel az egésszel kapcsolatban.

„Az idők változhatnak, de az emberek soha.”

Mi lehet ennek az egésznek az oka? Miért hazudtolja meg ilyen szemérmetlenül magát egy évszak? Nos, mindannyian ismerjük a “megfőtt béka” szindrómát, igaz? Nos, pillanatnyilag épp az ellenkezője történik. A tél veszélyes játékot játszik: ahelyett, hogy egyből lehűlne, ahogy azt a téltől megszoktuk, szép fokozatosan, szinte észrevétlenül fagyasztja meg először Magyarországot, majd egész Európát. Éber szemekkel figyeljétek az időjárás jelentést, és egyik szemetekkel mindig az ablakon túli felhőtakarót vizslassátok, kedves olvasók, hogy mikor megindulnak a hókotrók, és az utcákon masírozó közterület-fenntartók munkához látnak, ne titeket tegyenek hűvösre, vagy a mi még rosszabb… jégre.

- Kitahito

Megosztás