logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2021/09/03 / Szerző: Kitahito

MLK kurvára nem erről álmodott!

A céges kapzsiság és a színlelt, számító paternalizmus megint sikeresen elérte, hogy a világunk egy kicsit még szarabb hely legyen. Az Epic Games meglépte azt, ami jobb körökben külön Black Mirror epizódot érdemelne: megkísérelték beleollózni a 10 évesek kedvenc FPS játékába, a Fortnite-ba Martin Luther King polgárjogi harcost és politikai aktivistát. Mert ott kell 'népnevelni, ugye. A victory royale és a default dance mellé egy kis társadalmi üzenet, gyerekek? Persze tudjuk, hogy ez (vagyis a jó szándékú idiotizmus) még a jobbik eset lenne, hisz itt pusztán arról van szó, hogy a King porló csontvázát cinikus marketingesek kihantolták, és felhasználták arra, hogy az Epic szaros játéka kicsit tovább releváns maradjon...

MLK Victory Royale

Van egy rémálmom. Van egy rémálmom: és most nem az, hogy idővel a komplett emberi kultúrából musical készül majd. Nem, testvéreim, ugyanis abból a lidércnyomásos vízióból, ami most kísért, nem lehet felébredni. Nincs hová, hisz ez a valóság. És úgy szakad ki torkomból a kétségbeesett jajkiáltás, ahogy Charlton Heston karaktere kiáltott fel a Majmok Bolygója c. film befejező jelenetében: ti állatok, hát mégis megtettétek! Minden jó ízlés, minden emberi minimum ellenére képesek voltak, és meggyalázták Martin Luther King Jr. emlékét (pedig elvileg a hódolatukat igyekeztek kifejezni) azzal, hogy Fortnite event-et csináltak a híres szónoklatából. Szívem csordultig telik iszonyattal, hisz amikor már azt hiszem, ez az elkúrt, átkozott idővonal, amiben élünk, már egyszerűen nem lehet abszurdabb, éjre éj és napra nap… a valóság rácáfol! Ó, te kis naiv, dehogynem lehet! Mindig van lejjebb, mindig van mélyebben! Újra és újra rá kell ébrednem, hogy a pokolnak tényleg nincs feneke. Még szerencse, hogy Jézus nem fekete volt, mert ezek az alávaló rohadékok képesek lennének belőle is cirkuszi attrakciót csinálni, hogy pre-pubertáskorú kis gyökerek kifigurázhassák, vagy egy pixelpontosságú ugrás után diadalmasan táncolhassanak a fején állva, miközben ő mondjuk a Hegyi beszédet mondja el virtuálisan egy csapat Marvel karakternek.

„I have a dream that my four little children will one day live in a nation where they will not be judged by the color of their skin but by the content of their character.”

A dologban az a legvisszataszítóbb, hogy teljesen nyilvánvaló: az Epic Games magasról szarik a feketék jogaira, az egyenlőségre, diverzitásra, és kb. minden egyébre a profiton kívül. Ha nem járna érte retorzió (úgy mint börtön, és nem pénzbírság, mert az utóbbit a cégek nyugodt szívvel vállalják a nagyobb hozamért…), az év végén a részvényesek pedig mondjuk másfél százalékkal több bevételt tudhatnának emiatt a bankszámláikon, ezek simán belevizelnének Martin Luther King koporsójába, George Floyd oszló hulláját pedig lelocsolnák benzinnel, meggyújtanák, és mályvacukrot sütnének rajta. Komolyan elhisszük egy pillanatra is ezeknek, pont EZEKNEK, hogy érdeklik őket a szociokulturális különbségek szülte társadalmi egyenlőtlenségek és raciális problémák? Csak annyira és addig, amíg szolidaritást lehet promózni üres gesztusokkal, és ezzel népszerűséget felhajtani.

Pozitív hírverés, negatív hírverés, teljesen mindegy. Látják, hogy most nagyon megy ez a ‘niggerügy (a rasszizmus rossz, értem?!), mindenkit foglalkoztat a feketék legújabb egyenjogúsági mozgalma, látják, hogy egymás lábát tapossa a sok hülye, hogy hitet tegyen a BLM mellett, és ingyenreklámot generáljon magának, vagy legalábbis biztosítsa a helyét az új, kialakulófélben lévő liberálfasizmusban, hát ők is beállnak a sorba! De amilyen nyomorultak, még ezt sem képesek rendesen csinálni, és csak úgy hozzácsapják a B-t (aktuálisan népszerű, érzelmi energiákat megmozgató eszme) A-hoz (eladni kívánt termék), ‘osztjónapot! Semmi finomkodás, semmi diszkréció! Nem számít, hogy az utóbbi úgy dobja le magáról az előbbit, mint ahogy az olaj különválik a víztől! Bajod van vele? Buzi-e vagy? Illetve esetünkben: náci-e vagy? Ugye valódi hit és valódi átélés nélkül nagyon nehéz eltalálni a szerintük-erkölcs szerintük-igazságait. Azt mondom, hogy nagyon nehéz, de valójában persze nem az: annyi lenne csupán a dolguk, ami talán egy normális emberi lénynek (itt bukik el a dolog!) ösztönösen megy, hogy ne kenjék össze híg excrementummal a méltatni kívánt ügyet vagy történelmi személyt. Hát igen, ezt a magaslatot sajnos nem sikerült megugraniuk…

No country for negro man.

A March Through Time, vagyis a Menetelés az időn keresztül rögtön egy csodálatos szóviccel indít, hiszen az esemény helyszínére úgy juthatunk el, hogy karakterünkkel átrohanunk a Time magazin címlapján, hogy aztán megérkezzünk a Fortnite vizuális orgazmussal fenyegető grafikai motorja által életre hívott National Mall térre. Very nice. Szinte látom, ahogy a megfeszített brainstorming után a kreatívok egymás vállát veregetik elragadtatásukban. Szóval, előttünk a Lincoln-emlékmű, melynek lépcsőin Martin Luther King 1963. augusztus 28-án elmondta híres beszédét. Oh bocsánat, mégsem! Naiv idiótákként azt hihetnénk, hogy a dolog élményszerűségét az fogja adni, hogy megjelenik a legendás baptista lelkész játékbeli alakja az összegyűlt tömeg előtt, és közvetlenül nekik szavalja el a mondandóját. Ugye az immerzió fontos, és ha azt szeretnéd, hogy a célközönség valóban kamatoztasson egy keveset elhangzottakból (gondolom, egy ideális világban ez lett volna a vezérelv), akkor érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni, és elősegíteni a beleélést. Mert hát King-et már sikeresen megszentségtelenítettük, hisz belerángattuk egy olyan programba, amit túlnyomó többségében trollok és kisiskolások (nyilván roppant sokat kamatoztatnak a emberünk szavaiból…) használnak, akik valószínűleg úgy fognak a polgárjogi aktivistára emlékezni, mint “az a csávó a Frotnite-ból”, de talán még ki lehet hozni ebből a gyalázatból némi jót is. Lehetséges, hogy néhányan valóban oda fognak figyelni a virtuális tárlatra, és nem rohangálnak össze-vissza retardált nyúlnak meg rózsaszín robotnak öltözve, vagy ugrándoznak az oszlopokon a haverjaikkal. Ők még esetleg részesei lehetnek valami különlegesnek. Egy aljadék, immorális céges marketingfogásból eredő valaminek, de talán, TALÁN sikerül átélniük a bemutatott, fontos történelmi pillanatot. Reménykedjünk ebben.

„The marvelous new militancy which has engulfed the Negro community must not lead us to a distrust of all white people, for many of our white brothers, as evidenced by their presence here today, have come to realize that their destiny is tied up with our destiny.”

Na, hát sajnos ezt a magaslatot sem sikerült megugraniuk: lustaságból, vagy valamiféle fals tisztelgésből a készítők azt gondolták, úgy teszik tönkre ezt az amúgy is ostoba ötletet, hogy egy hatalmas kivetítőn lejátsszák az “I have a dream” keresés első Youtube találataként felugró archív felvételt. Szinte már úgy érzi az ember, mintha ott lenne, amikor bámulja a színes táj közepére ízléstelenül odapakolt fekete-fehér videót. Mondanám, hogy magam sem csináltam volna jobban, de valójában már azzal is többet tettem, hogy nem csináltam semmit. Szóval a következő “Mit tettél le az asztalra?!”-kezdetű kérdésre lesz egy újabb frappáns feleletem. Azt hittem, hogy tanultak a legutóbbi esetből, amikor a játékosok megdobálták paradicsommal a szórakozásukat megzavaró, élőben közvetítő BLM aktivistát. Valamiért úgy gondolták, az után a fiaskó után megpróbálkoznak megint valami hasonlóval. Gratulálok. Nem lehetne, nem is tudom… az efféle marketinges nekromanciát hanyagolni? Tudom, hogy abszurd felvetés, elvégre a pénz az úr, és ha halott történelmi személyeket lehet kiprostituálni ingyen publicitásért, akkor mit számítanak azok a fránya morális aggályok, de azért a céges pszichopátia sem lehet indok és mentség mindenre! Indok talán, de mentség semmiképp. Martin Luther King nem akarta volna, hogy ilyen mocskos módon visszaéljenek a nevével, használják, majd pedig eldobják. Mert ez így csupán groteszk paródiája a képviselni kívánt ügynek. Ahogy egyébként maga a Black Lives Matter mozgalom is, de erről persze csitt! A szent álszentségről vagy jót, vagy semmit!

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Előző kritika:

Georges Méliès ...

Következő kritika:

Tiszta tekintet

Még több Kommentár