logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2021/06/19 / Szerző: Kitahito

A hatalomra éhezők viadala.

Végre összeállt a szupercsapat! Kígyóznak a kígyók! Reszkess Orbán-rendszer, mert itt jön a baloldal (+ Jobbik)! Már fenik a böllért a Mészárosnak! Nagyon megbuktatás lesz. Kormányváltás ezerrel. Úgy elszámoltatnak, hogy csak na. Program még nincs, viszont van bizottság, szóval tényleg sínen vagyunk. Ellenzéki előválasztás time! Let's go! Ami nem öl meg, az még mindig kilőheti a szemedet!

Hatalomra Éhezők Viadala

Konduljanak meg a vészharangok, nekem is egy kötelet kezembe! Akkor már csak egy jó erős gerenda kell, amire fellógathatom magam, hisz megérkezett a hiteles és megbízható arcok legújabb felhozatala! Illetőleg ez még mindig többé-kevésbé a régi felhozatal, ám most már együtt, tehát még hitelesebben, kart karba öltve, és az mindig áldásos, hisz addig sem tudnak lopni velük. Viszont programot írni se nagyon, és ez meg is látszik, hisz Gyurcsány angyalainak kb. az egyetlen közös metszéspontja az ‘orbántakaroggy felkiáltás, ami ugye szép és jó, de talán kicsit kevés pláne, hogy kb. három évük volt gondolkodni. Ugye a viktoriánus kort nem úgy kéne leváltani, hogy nekifutásból beleülünk a király trónjába (ez Jakab Péter esetében hatványozottan igaz…). Whatever. Szóval mindenki összefog. Most nem firtatjuk, hogy ki antiszemita, ki volt besúgó a kommunizmus alatt, ki sikkasztott vagy kereste hülyére magát közpénzből, ki bizonyítottan korrupt és alkalmatlan, vagy hogy ki mit gondol az ország jövőjéről, és úgy eleve a világról. Mert csitt, nehogy elszabotáljuk a szent szövetséget holmi akadékoskodással! Fizetett Fidesz ügynök vagy, és alávaló aknamunkával tönkreteszed az ellenzék legnagyobb esélyét a győzelemre?! How dare you? Összefogás! Összefogás! Skandáld te is velünk, elvtárs! …és nekünk, egyszerű választópolgároknak minden elrettentő körülmény ellenére megint át kéne élnünk a szabadságharcos hevületet, az Országos Előválasztási Bizottság szavára wannabe-szamizdat röpiratként kéne terjesztenünk a magunk által sokszorosított újságjukat, és az egész civil szférának meg kéne mozdulnia a hívásra, mely erő aztán egy teoretikus hatalomátvétel katartikus pillanatában csúcsosodna ki, mikor ezeket a semmirekellőket a vállunkon felemeljük a fazékhoz. Azt kéne éreznünk, ismételten, hogy ez a harc lesz a végső, aztán már lényegében ott is vagyunk a Kánaánban, és a bőség asztalánál mindenkit hellyel kínálnak. Hát, ezt nagyon nehéz elhinni, pláne ezekkel a miniszterelnök-jelöltekkel. Van itt minden, mi szemnek, és öklendező reflexnek ingere.

„Egy csodás időszak jön, és mindenki egyetért majd abban, hogy ne ismételjük meg a múltat. Persze szeszélyes, ostoba lények vagyunk, rövid emlékezettel és önpusztításra való hajlammal, de ki tudja, talán ebből tanulunk végre.”

Karácsony Gergely, primus inter pares, az 1%-os támogatottságú pártja jelöltjeként az ellenzék kvázi plakátarca, akinek a főpolgármesteri (és egyéb) ígérgetéseinek megszámlálásához a Párbeszéd tagjainak összes keze elkélne, ellenben a teljesített ígéretek számbavételezéséhez elég lenne egy ügyetlen asztalos jobbja is (és valószínűleg maradna pár fölös ujja…). Tiborcz-adó, Stadion-stop, női kvóta, tanulmányi ösztöndíjprogram, roma rádió, alapellátás, ellopott önkormányzati vagyon visszaszerzése, antikorrupciós feketelista, Liget-projekt újratárgyalása, megújuló energia részarányának növelése Budapesten, ingyenes tömegközlekedés 14 éven aluliaknak, metrófejlesztés, Budapesti Tudományos Akadémia létrehozása, Tarlós István (időközben díszpolgár) elszámoltatása. Csak néhány példa a fontosabb kampányjelszavak közül, melyek soha nem valósultak meg, viszont nagyon jól lehetett velük szavazatokat felhajtani. Ellenben létesült pár új méhlegelő (a.k.a. gazos rét) a fővárosban. Még ez is érdekesebb, mint hogy Karácson történetesen nem tud angolul, vagy hogy magas vékony főpolgármesterként szembehelyezkedik az alacsony és köpcös miniszterelnökkel. Zúgolódok, de ugyan ki tartja számon a szavahihetőséget? Meg hát a prioritások, ugye: ő nem Brüsszel ellen folytat fake forradalmat, hanem a Brüsszel ellen fake forradalmat folytató kormány ellen. Látjuk, parádés sikereket ért el itt is! Mi sem természetesebb hát, mint hogy másfél évvel a főpolgármesterré választása után már dobná a hivatalát! Mindenesetre én személy szerint mindig is egy pH-​semleges, elvtelen, koncepciótlan, inkompetens, viszont könnyen korrumpálható növényevőt szerettem volna Magyarország élén látni! Na jó, nem…

Aztán ott van Gyurcsány Ferencné, aki ugye a saját monogramos kis asztaltársasága élén igyekszik Fletót kerülőutasan visszavontatni a hatalomba, és a kisebbik rossz elve alapján nyilván a második legesélyesebb kókler a csapatból. Ami régen sem működött, azon minek is változtatni! Válasszuk inkább meg, hozzuk vissza a korábbi szoci politikai elitet, ezúttal talán nem fognak mindenkit átbaszni, és a csőd szélére juttatni az országot. Elvégre mindenki megérdemel egy második… illetve harmadik esélyt! Ha mégsem D.Klára lenne a favorit, négy év múlva még mindig elindulhat Gyurcsány egyik gyereke, az anyukája, vagy esetleg valamelyik háziállata. A lehetőségek tárháza a vastag arcbőr és kellően magas véralkoholszint függvényében szinte végtelen.

Friss titánként Fekete-Győr András is bejelentette, hogy elfogadja pártja felkérését, és indul ezen a roppant demokratikus, egyfordulós előválasztáson. Nagyon derék. Ő is úgy volt vele, mint az az ominózus füzesabonyi lakos: nehéz döntés volt, de döntöttem! Elfogadta, na! Pro-kontra alapon mérlegelt, aztán úgy határozott, hogy megérett az idő a hatalomátvételre. Elvégre a Momentum nagyjából 5 percig érdemi politikai erő tudott maradni, aztán gyakorlatilag a startpisztoly eldördülése előtt összebútorozott azzal a baloldali tömbbel, melytől elvileg el akart volna különbözni. Ha nem lennénk már így is teljesen kiábrándulva, akkor ez generációnk egyik legnagyobb csalódása lenne, a fiatal generációk gerontokráciától és a pénzéhes, hazug politikai elittől elidegenedett rendszerváltó törekvéseinek totális elárulása néhány szaros mandátumért, de így csak egy újabb nap a latrina mellett. Remélem megérte. Ez is egy kupac lila excrementummá rottyant. Így megy ez, mondják. Persze nem ‘Fegyőr, mert ő még ezt a háromszavas szentenciát sem lenne képes elhebegni anélkül, hogy bele ne kavarodna a szövegébe (kivéve, ha valami antidemokratikus leszámolásról vizionál, természetesen szigorúan a demokráciáért!), ne kezdene el zavarában infantilis módon röhögni, majd megígérni, hogy majd utánajár a dolognak. Teljes amatörizmus, alkalmatlanság és identitásnélküliség jellemzi a személyét, de cserébe legalább becstelenül becsvágyó is.

A széthullófélben lévő Jobbik lényegében az utolsó valamennyire is képernyőképes emberét, Jakab “parizereskifli” Pétert, a politikai performanszairól híres influenszert tolta előre, aki nagyszerű marketingfogásként azzal szerzett magának hírnevet, hogy minősíthetetlen proli viselkedésével rendszeresen milliós büntetéseket csikarjon ki magának, viszont legjobb tudomásom szerint ezeket saját zsebből fizeti, nem pedig a szimpatizánsaitól kuncsorog. Úgy látszik nem a Bayer Zsolt-féle iskolában tanulta a közteherviselést. Mást nem nagyon lehet róla elmondani, ez a kommunikációs bravúrja nyilvánvalóan kiváltképp szórakoztató valóságshow-élményt szerezhetne nekünk, ha hatalomra kerülne, és már nemzetközi szinten dobálózna krumplis zsákokkal, de talán nem ez a legfontosabb szempont egy reménybeli miniszterelnök esetében. A leghitelesebb (és épp ezért legesélytelenebb) jelöltek Márki-Zay Péter, aki Hódmezővásárhely prominens polgármestereként lép be a ringbe, valamint Pálinkás József, volt oktatási miniszter és MTA elnök. Jelenlétük bármennyire is üdvös a szemnek, és kedves a szívnek, sajnos érezhető, hogy nem ők az ellenzéki összefogás üdvöskéi. Pálinkás legnagyobb politikai teljesítménye például valószínűleg az lesz, hogy megmenti Fekete-Győr Andrást az utolsó hely totális irrelevanciájától. Márki-Zay pedig túl tisztességes, autonóm és kredibilis ahhoz, hogy engedjék nyerni.

„A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.”

Bárki is nyer, ő fog a szivárványkoalíciónak csúfolt (sajnos valójában elég találó…) banda élére állni, hogy aztán 2022-ben megméresse magát Orbán Viktorral. Na de milyen pontok mentén különbözik majd el ez az új erő a régi, oligarchák érdekei mentén politizáló trollkurzustól? Nos, az O1G mellett a legfontosabb, zászlóra tűzött elv a korrupcióellenesség és elszámoltatás. Az eddigi működés alapján nehéz ezt nem úgy értelmezni, hogy ezentúl mi fogunk lopni, nem pedig ti. Kik fogják megkaparintani a szétdarabolt Mészáros birodalmat? Államosítjuk a magánvagyont, és magánosítjuk az államit? Látva, hogy tényleg teljesen kritikátlanul mindenkit tárt karokkal fogadnak, belső rostálás semmilyen formában nem valósul meg, bár a 13 pont a korszakváltásért c. deklarációjukban még büszkén hirdették, hogy „A közös listát állító pártok kizárólag olyan képviselőjelöltek indulását támogatják, akik átesnek az ellenzéki pártok által közösen megszervezett szigorú átvilágításon” (nyilván roppant szigorú átvilágítás volt, ha még Tóth Csabát is megfelelőnek találták, Karácsony és Jakab be is állt mögé ahelyett, hogy mondjuk Hadházyt támogatták volna… lehet valamelyikük kapott egy levágott lófejet az ágyába), és a fennen hangoztatott magasztos elvek, ideák helyett még mindig az a mocskos törzsi logika vezeti a döntéseket, azt hiszem joggal kételkedhetünk a korrupcióval szembeni ellenérzéseik nívószintjében. Az meg nem érv, hogy ők mindig is bénábbak és kisstílűbbek voltak a közpénzek eltulajdonításában. Én talán nem bíznám olyanokra a konzervgyárat, akik már az almát is lelopják az általuk felügyelt gyümölcsös fáiról.

Lesz majd szabad sajtó is, pont mint a Gyurcsány-érában, mikor az akkor ellenzéki státuszban lévő “nemzeti” oldal médiumait szorították ki és lehetetlenítették el. Tendencia, hogy itt senki sem képes méltósággal győzni, és nagyon vaknak kell lenni az igazságra, hogy a baloldali összefogásban ne vegyük észre a bosszúvágyat. Tudom, nehéz túllátni a hangzatos lózungokon meg a hatalomvágyon, de azért próbálkozzunk! Ezek fogják majd begyógyítani a kultúrharc miatt két részre szakadt ország gennyedző sebeit? Aligha. Szó van még az alkotmány alkotmányellenes módosításáról is. Ugye kéne az a kétharmad. De hát legyünk realisták, még a szavazati többség is necces. Akkor miről beszélünk? A választási törvény módosításáról, például. Ami után illene a leendő Karácsony, vagy Dobrev kormánynak feloszlatnia magát, és új, időközi választást kiírni. Na, hát ez nem fog megtörténni. Tudják jól, hogy ha már valami csoda folytán sikerült felkapaszkodni a húsos fazék pereméig, nem szabad elereszteni a hatalmat! Pont ezektől várnánk el egy ilyen államférfihoz (vagy államnőhöz…) méltó gesztust. Soha. Soha a büdös életben. Van még itt néhány gumicsont, úgy mint a természetvédelem, méltányos nyugdíj, leszakadó régiók fejlesztése, férfiakkal azonos fizetés a nőknek (már megint ez a wage gap bullshit), jogegyenlőség. Egy kis egészségügy és oktatás esetleg? Ha már valódi programpontok helyett csak general klisés purhabbal töltik ki a sorokat, minek szemérmeskedni? Jó, amit meg kell adni, azt meg kell adni: nyilvánosságra akarják hozni az ügynökaktákat. Hogy ez kinek lesz kellemetlenebb, arra van egy-két tippem.

Persze számít itt egyáltalán bármi is? Valójában olyasmit kérek számon az önmagával békében élő nemzetet, Európai Magyarországot és jövőbe tekintő kormányzást ígérő ellenzéki összefogáson, mely egy elszigetelt kis réteget kivéve senkit sem érdekel. Orbán rossz, ‘nemOrbán jó. És ennyi. A maradék már csak porhintés, és ezt pontosan tudják a baloldali pártok is, mikor bárminemű hozzáadott érték vagy teljesítmény nélkül, pusztán csak az ellenzékiség lángoló kardját lobogtatva jelentkeznek be a hatalomért. Ne kerteljünk, az ellenzék szégyenletes teljesítményt nyújtottak az utóbbi időben (is). Itt volt a lehetőség, hogy a Fideszes kétharmad szülte kvázi “minden mindegy” szituációt megtöltsék tartalommal, és identitást generáljanak maguknak, ügyek mentén politizáljanak, gerincet növesszenek, és megképezzék azt a Fidesszel szemben álló egységfrontot, amire az embereknek érdemes lenne leváltaniuk a jelenlegi rendszert. És elbuktak. Pótcselekvésekkel, gyáva látszatpolitizálással, nagyívű gesztusokkal, hisztériával, nemtelen fröcsögéssel, mártíromkodással, pitiáner mutyizással és háttéralkukkal bekkelték ki az idejüket, most pedig tartják a markukat a szavazatokért, vakhitet és lojalitást várnak el… de pontosan mi felé? Legyünk lojálisak az elvtelenséghez, a pénzsóvársághoz, a hatalom mindenek felett való akarásához? Sokszorosan adjunk alább az elvárásainkból, görbítsük tovább az amúgy is meggörbített gerincünket, és kössünk kompromisszumot, miközben még azt sem lehet elhinni nekik, hogy ők a kisebbik rossz, mert még ezt a hazugságot sem tudják hihetően képviselni? Nem. Elég volt belőletek.

„A világ olyan, amilyen, soha nem volt tökéletes (…). De hogy részt veszünk-e a létrontásban vagy nem, az már teljesen tőlünk függ.”

Ültek a milliós képviselői fizetésükön, és a legtöbb, amit az elmúlt ciklusban politikai aktus címén tettek, hogy felálltak, és demonstratíve kivonultak az ülésteremből, de ez ugye csak a látszat, mert erőt gyűjtöttek, titkos tartalékokat mozgósítottak, hogy egy végső nagy rohamban elkergessék a diktátort! Ezért a kutyakomédiáért kéne szívvel-lélekkel lelkesedni! Nem. Mert még ez is csak egy póz, még ebbe a semmitérő, valójában tét nélküli színjátékba sem képesek komolyan beleállni, most is csak játszmáznak, helyezkednek, kalkulálnak, és a vereség után megszerezhető pozíciókra bazíroznak, miközben Gyurcsány szép lassan ismét az ellenzék legmeghatározóbb alakjává válik. És még elvárják, hogy asszisztáljunk is hozzá! Ha lenne bennük egy szemernyi kötelességtudat a haza, vagy a közjó felé, akkor eltakarodnának a picsába a politikából, és átadnák a helyüket az új, autentikus, alulról szerveződő, polgári és civil kezdeményezéseknek, és hagynák, hogy létrejöjjön egy olyan erő, mely nem járatta már le magát száz meg száz alkalommal. De persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem fog megtörténni, ahhoz túl rövid a végletesen pártosodott démosz emlékezete, és túl nagy a profitábilis nemzettestbe parazitaként kapaszkodó politikai elit kapzsisága. Lesz a Fidesz, meg lesz a Többiek pártszövetség, melynek lélegeztetőgépén tovább vegetálhatnak majd a valódi szavazóbázis nélküli roncs szervezetek, és soha, de soha nem fogunk megszabadulni tőlük. Persze van bennem egy ideálkép a magyar társadalomról, mely tanul, bölcsebb lesz, képes az önvizsgálatra, elvei vannak, kritikus, túllát az elfogódottságán, nem esik bele másodjára, harmadjára, negyedjére ugyanabba a hibába, és eltakarítja a komplett, korrupt politikusbűnözőkből álló gyülevész csürhét, de nem tudok annyira valóságtagadó lenni, hogy egy pillanatig is higgyek benne. A magyar ember leszavaz: közönyből, önérdekből, párthűségből, félelemből, bosszúból, tudatlanságból. Redvás szendvics vagy gennyes tus? Teljesen mindegy. Úgyis azt kapjuk, amit megérdemlünk. Mint az Alien vs Predator esetében: bármelyik győz, mi veszítünk…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Fudan és gesztu...

Következő kritika:

Álértelmiségi g...

Még több Kommentár