Mindig izgalmas pillanat, mikor valaki meglát egy piaci rést, és egy új, innovatív ötlettel megpróbálja betölteni azt. Sokkal izgalmasabb azonban, mikor valaki fog egy innovatív (vagy annak hitt) ötletet, és megpróbál vele piaci rést generálni. Valami ilyesmi a kiprostituált szexbabákat futtató Sexy Doll House is, melyet a jó szerencse sodort utamba. (Ne firtassuk, nem érdemes.) Azok, akik a prostitúciót valami nőket ledegradáló kényszerintézménynek látják, amit tiltani, vagy legalábbis erősen szankcionálni kell (a svéd modell szerint leginkább a felhasználót, vagyis a férfit, mert nehogy már ne legyen joga a szebbik nemnek árulnia magát, elég csak a potenciális fogyasztón végigverni a jog furkósbotjával) nyilván örülhetnek, hisz az új proletariátus hús-vér tagjai helyett ezúttal szilikonból való képmásaik nyöghetik a szőrös férfitestként rájuk nehezedő patriarchátus terhét. Persze tekintsünk el attól az aspektustól, amit a női jogvédelem következetességre látszólag képtelen harcosai nyugodtan a zászlójukra tűzhetnek, vagyis hogy a gumibabák elveszik a tisztes eszkortlányok elől a munkát, (nyilván) ragacsos férfikezekbe vándoroltatva a jövedelmet, tovább növelve ezzel a nemek közötti kereseti különbséget, vagy hogy az ilyen “segédeszközök” igénybevétele tovább szítja a kapcsolati erőszakot, és elősegíti a nők tárgyiasítását.

„Szükségem van arra, hogy vágyjak egy nőre, hogy levadásszam és leigázzam, hogy mindenestül az enyém legyen. S ez igaz rád is. Azt akarom, hogy csak az enyém legyél.”

Engem ebben az esetben kifejezetten hidegen hagy a jelenség morális oldala, mely amúgy is olyan karcsú, hogy ha rossz szögből nézzük, igazából nem is látszik. Pusztán a dolog mocskos (vagy ha úgy tetszik, ragacsos) profanitása érdekel: ezeket a szexbabákat ugye személyes használatra gyártják, és igen borsos áron (1300-1800 € közötti összegért) értékesítik, mely egyrészt azt feltételezi, hogy kizárólag egy ember testnedvei fogják szennyezni a terméket, másrészt pedig azt, hogy a gazdája megpróbálja majd megóvni. Kezdjük az utóbbival: mivel a Sexy Doll House “lányai” nagyjából ugyanolyan tarifával futnak, mint az eleven kolléganőik, így borítékolható, hogy az a… lelkesedés, mely korábban a partner élő mivolta miatt konszolidálódni kényszerült, most felszabadultan kitombolhatja magát, és ha hozzávesszük, hogy a pénzéért egyenértékű ellenszolgáltatásra vágyó vendég nem lesz tekintettel az utána következő arctalan kuncsaftokra, a végeredmény igencsak kiszámítható. Röviden fogalmazva, a babák nagyon hamar leamortizálódnak. A beszamolok.com oldalon lévő… nos, beszámolók alapján (gyanítom, hogy machináltak a hirdetések újra felrakásával vagy a hozzászólások cenzúrázásával, mert mostanra eltűntek a kényes kommentek…) pár héttel a debütálásuk után szerencsétlen babáknak már elrongyolódtak az ujjai, testüket lyukak, szakadások tarkították, és egy-egy óvatlanabb pillanatban a fejük is lebucskázott a helyéről.

Már önmagában ez problémássá teszi a Doll House vállalkozás ezen részét, de ha belegondolunk abba, hogy a mindenféle öntisztításra képtelen szilikontestek milyen higiéniai állapotban lehetnek még akkor is, ha egy-egy numera után a stricijük lezuhanyoztatja és átmossa őket… igen. És nyilván itt is dolgozik a profitmaximalizálás vágya, nem elég visszahozni azt a nagyjából félmillió forintot, amennyibe a termék került, tehát huzamosabb időn keresztül kell napi legalább 2-3 vendéget fogadniuk ahhoz, hogy megérje űzni az ipart. Számomra ez az igazán bizarr rész. Mert ugye a valós nő vs szexbaba dilemmában mindkét oldal mellett komoly érvek szólnak. Már egy prostituált is jelentősen deficites, de még így is ott az a nagyon primer szint, ahol van értelme élni a szolgáltatással (és akkor még nem beszéltünk a minimális színészi képességekkel biztosítható “barátnő feelingről”). Viszont egy kiprostituált szexbaba esetében gyakorlatilag minden előny elveszik. Osztoznod kell rajta másokkal, tökéletesen élettelen, esztétikai és funkcionális hibái vannak, megszabott időt tölthetsz vele, korlátozottak a lehetőségeid a felhasználását illetően, ráadásul még fizetned is kell érte, kb. annyit, mint egy hús-vér kurtizánért. Miért döntene bárki emellett az opció mellett?

„Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út.”

Mert ha még olcsóbb lenne, akkor mondhatnám, hogy ez a szegény ember kurvázása. Vagy ha kibérelhetnéd egy hétre, aztán vissza kéne vinni. De nem. Ez legfeljebb azoknak lehet buli, akiknek nincs pénze saját szexbabára (melyekkel egyébként a Dollhouse kereskedik is, szóval felfoghatjuk ezt a szolgáltatást egyfajta sajátságosan gusztustalan termékmintának is), de nagyon meg akar dugni egyet… ami megint csak abszurd. Esetleg szemérmesség? Nem hiszem. Mert ki az, aki annyira szégyenlős, hogy nem akar valós prostihoz menni, de annyira azért nem, hogy elzarándokoljon egy műprostihoz, és vállalja ennek az egész aktusnak a számos kellemetlenségét (időpontfoglalás, utazás, kéretlen interakciók, a ketyegő óra folyamatos szemmel tartása…) ahelyett, hogy otthon egy zseblámpával vagy anélkül elintézné a dolgát? Mintha elmennél egy gyorsétterembe azért, hogy csinálj magadnak egy tál Vifon tésztalevest. Olyan alapanyagokból, melyekre korábban hárman-négyen ráélveztek.

Szóval, mi a deal? Megkapod a femininitás tökéletes szilikonszépségét, azt a fajta maximumra tolt, tervezőasztalon megszerkesztett nőiesség-ideált, amit a mai kor embere vágyfantáziának elképzel. Illetve megkapnád, ha előtted harmincan nem rongálták volna meg, pusztították volna el. Az a művelet, ami egy élő kurtizán esetében évek, évtizedek alatt meg végbe, az a fajta elhasználódás itt hónapok, de sokkal inkább alatt megtörténik (valahogy nem boldogít, hogy a Doll House “szakemberei” elvileg helyben karbantartják a gumilányokat…), és még sokkal kiábrándítóbb, hisz az éteritől az anyagiság romjaiig annyival nagyobb és látványosabb a zuhanás. És mi lehetne annál borzalmasabb, mi gyilkolhatná meg jobban a csúcspontjára felhágni vágyó gerjedelmet, mint mikor két döfés között a numinózum feje megbillen, és egy zselatinos koppanás után begurul az ágy alá…

- Kitahito

Megosztás