Furcsa inger tört rám a napokban. Egyfajta tiszta, őszinte vágy volt ez, mely visszahúzott a Fülkeforradalom, és a második Orbán-kormány kezdeti napjaiba. Mámoros időszak volt az, mikor még a naiv, de tiszta hevülettől fellelkesült nép kiáradt, majd beáradt a szavazóhelyiségek termeibe, ragadt tollat a szabadság, egy új korszak hajnalának ígéretétől megrészegülten, és húzta be az X-et az ezáltal kétharmados kormánypárttá avanzsáló Fidesz-KDNP mellé. Az öklök euforikus örömmel lendültek magasba a TV képernyők előtt, hisz sikerült az inkompetens, tolvaj, szemkilövető MSZP-t kizavarni a Parlamentből. Viva la revolution! Viva la libertá! Hát, aztán itt vagyunk, ilyen messzire jutottunk a szabadságvágyunkkal. De nem is erről, hanem a Nagy Rendszerváltás előtti miliőben, a 2000-es években felfutó egyik ikonikus, nemzeti érzelmű együttesről szeretnék értekezni. Nem, nem a Kárpátiáról. Nem is az Egészséges Fejbőrről. Még csak nem is a Hunniáról vagy a Ballagó időkről. Mi marad? Nagyjából csak a Magozott Cseresznye. Az ő tündöklésük és hanyatlásuk története a politikai széljárás változásának negatívját festi fel az értő szem előtt. Nincs is ebben semmi szokatlan: amikor van mi ellen ordítani, akkor az ordítás maga is felértékelődik, de amint révbe ér a hajó, már nem túl elegáns ordibálni. (És itt meg kell említeni, hogy elismeréssel adózok a Kárpátiának, hisz ők már a megalakulásuk óta konzekvensen ugyan azt a langymeleg, koncert-, falunap- és kocsmai korhelykedés-kompatibilis zenét szolgáltatják, így minden kormány farvizén el tudnak csónakázni.) A Magozott Cseresznye összeházasította egymással a skinhead virtust, a punk zenei hangzásvilágot és a Trianon előtti dicső, katonás idők iránt érzett nosztalgiázást. A végeredmény? Legtöbb esetben egy identitászavaros maszlag, de azért akadnak gyémánt félkrajcárok, értő figyelmünkre érdemes darabok is a fekáliahalmok között. Annak érdekében, hogy érzékeltessük a nívószintet, foglalkozzunk most az egyik ilyen… párját ritkító gyöngyszemmel! – im-ígyen szóla Le grand maître en ironie! Jöjjön tehát a Skinhead-felvonulás.

Magozott Cseresznye: Skinhead-felvonulás.

Megyünk az utcán, bámul a nép
Hogyha feltűnünk valaki olajra lép,
Bakancsok erdeje és tar fejek,
A napsütésben fénylenek a bomberek…..a bomberek!

Ref.:
Itt jön a SKINHEAD-felvonulás
Hatalom, erő, összetartás
Hazaszeretet és büszkeség
Hogyha jövünk reng a föld s az ég!

Megmutatjuk azt, hogy hol a helyed
Tartozz közénk használd az eszed,
Együtt menetelünk és este már
Törzs kocsmánkban dalunk az égig száll…..az égig száll!

Ref. 2x:
Itt jön a SKINHEAD-felvonulás
Hatalom, erő, összetartás
Hazaszeretet és büszkeség
Hogyha jövünk reng a föld s az ég!

„Megyünk az utcán, bámul a nép, hogyha feltűnünk valaki olajra lép”: Ilyen ez, amikor mindenféle fura, társadalmi normáknak nem megfelelő alakok vonulnak A pontból B pontba, az emberek hajlamosak megbámulni őket. Akárcsak a papruhában pénisz alakú nyalókákon oboázó homoszexuálisok, az anime cosplayerek, és mindenféle paramilitáris csoportosulások esetében, de ha mondjuk a tűzoltók, vagy a hadsereg felvonul, azokat is megnézik. Nincs jobb dolga az embereknek, na! Míg a skinheadek Nagy Magyarországért sétálgatnak, addig ezek a lusta konformisták csak meresztik a szemüket, mint a birkák. Pedig milyen jó lenne, ha mindenki leborotválná a haját, felvenne egy víz- és köpéslepergető széldzsekit, aztán együtt, kollektíven jól összerugdosnánk azt a szerencsétlen cigányt, aki épp az utunkba kerül! Mert tudjuk jól, a komplex szociokulturális problémákat nem többlépcsős állami intézkedésekkel, vagy távlatokban gondolkozó integrációs politikával lehet orvosolni, hanem úgy, ha az érintett népcsoport képviselőit egyszerűen arcon fejeljük. Az eddigi példák is azt mutatták, hogy az ilyen esetek nemcsak hogy visszavezették a mélyszegénységben tengődő cigány kisebbségi réteget a munka világába, de megtörtént a teljes polgárosodás, kinevelődött egy számottevő cigány értelmiség, ráadásul a “cigány-magyar” feszültség is szinte nyomtalanul eltűnt. A Horthy-korszakban (bár az irányvonal maga helyes volt) nem vették észre, hogy a cigányokba nem lehet kultúrát kardlapozni, viszont acélbetétes bakanccsal beléjük lehet azt rugdosni. Tiszta sor! A “Mindenki hozzon magával még egy embert!” szellemében lehetne a program jelszava, hogy “Mindenki törjön el még egy sípcsontot!”, az apró betűs részben pedig oda lenne írva, hogy pontosan kiknek a sípcsontjait lehet a hazaszeretet és a nemzet megmaradásáért való emelkedett szellemű aggodalom jegyében eltörni. Ja, és valaki olajra lép. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda, ezt balladai homály fedi, de az biztos, hogy valami vaj van a füle mögött, hisz nem akar megmérettetni a bőrszínre vak Juszticia földi helytartói előtt. Legalább hőseink tudják, kinek a háza elé kell vonulniuk…

„Bakancsok erdeje és tar fejek, a napsütésben fénylenek a bomberek…..a bomberek!”: Az addig rendben van, hogy tar fejek, nem is vártunk mást. Na de kik között masíroznak ezek, hogy a bakancsaik, melyek nagyjából 30 cm magasságban vannak a talajtól, erdőnek tűnhetnek? Talán vessük el azt a meglehetősen abszurd forgatókönyvet, hogy a skinheadek a hupikék törpikék faluján vonulnak át… bár azért tegyük hozzá, okkal feltételeznénk, hisz az árja fehér magyar honban semmi keresnivalójuk mindenféle jöttment parazita kék gnómoknak, takarodjanak vissza Belgiumba! Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék! Ezek a kék porbafingók itt aztán nem kapnak menedékjogot! Na de, mi marad akkor? Talán azt is kizárhatjuk, hogy a skinheadek kézen állva vonulnak, azzal együtt is, hogy ez igen sok mindent megmagyarázna. Tehát az egyetlen megoldás, a helyes megfejtés az, hogy hőseink valamikor a második és a harmadik sor között lezúzták a bámészkodó népet, és az eseményeket így már csak a földön fekvő, magzatpózba kuporodott emberek lencséin át szemlélhetjük. Bár ez az erdő olyan, hogy időnként egy-két fatörzsláb feléd lendül, hogy kirúgja a fogaidat, de azért a maga módján festői táj rajzolódhat ki a szépségre fogékony, utcakövön agonizáló szemlélő előtt. Ugyanakkor a költő, ki rímelési tudását nem győzi csillogtatni, elkövetett egy szörnyű hibát, mikor azt képzelte, hogy a nejlon vagy matt műbőr kabátok (nagyvonalúan megelőlegezem, hogy a dzsekikre, és nem a katonai nehézbombázó repülőgépekre gondolt, mert azért ekkora tőkeerővel a jobb esetben szakmunkás fizetésből gazdálkodó és garázdálkodó kopaszok nem rendelkeznek…) majd hasonlóképp csillogni fognak a napfényben, engedtessék meg hát korrigálnom ezt a tévedést: Bakancsok erdeje és bomberek, a napsütésben fénylenek a tar fejek… a tar fejek! Ugye, mennyivel hitelesebb? Lelki szemeim előtt szinte látom a lemenő Nap fényében megcsillanó waxolt kobakokat.

„Itt jön a SKINHEAD-felvonulás, hatalom, erő, összetartás, hazaszeretet és büszkeség, hogyha jövünk reng a föld s az ég!”: Elérkeztünk a csodálatos refrénhez, melyből megtudhatjuk, amit eddig is sejtettünk, vagyis hogy itt valóban skinheadek sétálgatnak, és nem mondjuk ízléstelenül felöltözött rákbetegek. Ez már csak azért is hasznos információ, mert utána mindenféle kontextus nélkül hozzánk vágnak random szavakat, melyek (feltételezem) a bőrfejű szubkultúrát lennének hivatottak jellemezni. Az összetartást, a hazaszeretetet és a büszkeséget még hajlandó vagyok elfogadni, azzal együtt is, hogy azt a hazaszeretetet és büszkeséget, mely zavaros ideológiákból, véletlenszerűen összeválogatott katonadalokból és mások veséjének lerugdosásából merítkezik, nem tartom éppen sokra. Viszont a hatalmat és az erőt meglehetősen nagy túlzásnak érzem, mikor legfeljebb azok felett az utcák felett tudják az akaratukat érvényesíteni, melyeken átvonulnak, na meg persze a (később felemlegetett) törzskocsmán, melybe ez az egész, magát szilaj folyónak hazudó felvonulás csermelyként belecsörgedezik. Az esemény komolyságát jól megmutatja, hogy az egész díszes kompánia, mely a saját kopasz fejében már elcsatolt területek visszafoglalásának és komplett országok megszállásának víziójáig szopja fel magát, valójában kényelmesen elfér egy sarki talponállóban. Nem nehéz összetartani úgy, ha a tagok száma két kézen megszámolható, de legalább bármikor összeverhettek néhány cigányt, hogy erősnek és jelentékenynek érezhessétek magatokat. Ennek tudatában azt hiszem joggal vitatom el a földet és eget megrengető sétálgatás eufemisztikus ábrándját. Legfeljebb a kocsmát, vagy a benne italozókat csaphatjátok szét, de az sem ajánlatos, mert hamar kifogytok a törzshelyekből, és kénytelenek lesztek az aluljáróban vagy valamelyikőtök albérleti lakásában bebaszni, és valljuk be, az elég szánalmas dolog, még skinheadektől is.

„Megmutatjuk azt, hogy hol a helyed, tartozz közénk használd az eszed!”: Amikor valaki azt mondja, hogy “Most megtudod, hogy hol a helyed!”, akkor az emberek 99%-a azt feltételezi, hogy az elkövetkezendő 5-10 másodpercben egy igen egyoldalú verekedés fog kirobbanni, melynek te leszel a szenvedő alanya. Itt úgy néz ki nem az arcodat akarják átrendezni, hanem be akarnak sorozni (a sötétebb bőrű hallgatóságra csak a szentencia első fele vonatkozik), bár ebben a mondatban van egy kis implicit fenyegetés is, befigyel az acélbetétes bakancs a látómeződ perifériáján. Végül is nem állítanak valótlant, tényleg nem egy három és fél órás dokumentumfilmet mutatnak meg, hanem azt, hogy hol a helyed: ha csatlakozol hozzájuk, akkor ott közöttük, ha meg nem, akkor ott lent, a földön. Ez egy igen hatékony módszer lehet, ha gyorsan akarod bővíteni a csoportod létszámát, vagy ha okot keresel, hogy valakinek betörhesd az orrát, viszont a büszke és összetartó honfiak eme elit közössége így igencsak hamar felhígul. Az “állj közénk, vagy kitapossuk a beledet!”-formula nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy kívülállókat megnyerj az ügyednek. Persze mondjuk nem árt, ha van is ügyed, és nem csak vonulni, lerészegedni, és részegen vonulni akarsz, valamint az esemény tetszőleges pontjain cigányokat verni, de úgy néz ki tényleg csak ennyi van a háttérben. Ennek tudatában érthető, hogy ezt a hihetetlenül kiforrott világszemléletet nem nagyon firtatják, mert ha valaki megtenné, az valószínűleg az első kérdés befejezése előtt már talajszintről gyönyörködne a bakancsok erdejében. Esetünkben tehát a „használd az eszed” nem azt jelenti, hogy gondolkodj el azon, egyet tudsz-e érteni a célkitűzéseinkkel, vagy hogy össze tudod-e egyeztetni az ideológiai nézeteidet a mieinkkel, hanem hogy fontold meg (de gyorsan!), hogy a nemleges válasz megér-e neked annyit, hogy a szart is kiverjük belőled.

„Együtt menetelünk és este már, törzs kocsmánkban dalunk az égig száll…..az égig száll!”: Programok: könnyed délutáni paramilitáris masírozás a faluban, helyi nevezetességek megtekintése, a környékbeli lakosság megfélemlítése, ebéd a parkban (ne felejts el szendvicset, rágcsálnivalót, üdítőt csomagolni!), nemlétező Trianon-szobor megkoszorúzása a Mein Kampf visszafelé olvasása közben, végül borkóstolás autentikus környezetben. Opcionális programok: cigányok, zsidók és SZDSZ szavazók agyonverése (viperát, boxert, ólmosbotot, karikás ostort nem áll módunkban biztosítani!), köztulajdon megrongálása, artikulálatlan üvöltözés, katonanóták és a Székely himnusz dallamára írt dalok éneklése, zászlólengetés és zászlóégetés (zászlót kérlek hozz magaddal!).
Igazán csábító, bár gyanítom, hogy a többség nem ilyen közegben kívánja az idejét tölteni, többek közt azért sem, mert e borotvált fejű galeri minden pillanatban csak egy hajszálnyira van a csoportosan elkövetett rendbontástól és garázdaságtól, szóval jövőtervezési szempontból nem túl előnyös a közelikben tartózkodni. Ilyenek vagyunk mi, kényelemben elpunnyadt birka emberek. Nem elég, hogy nem segítünk a képzeletbeli etnikai tisztogatásokban, és hanyatló szaporaságunkkal kirántjuk a fajvédő radikális testvéreink lába alól a demográfiai szőnyeget, még mindenféle mondvacsinált okokra (egyetemes keresztényi erkölcs, humanizmus, emberi jogok, BTK) hivatkozva elszabotáljuk a nemzet megmaradásáért igazán aggódó és tenni kész honfitársaink fajmentő törekvéseit! Pedig ők nem akarnak mást, csak hogy a fehér magyarok és a cigányok végre lejátsszák ezt a pár száz éve húzódó viszálykodást. Persze addig is, míg elkezd az utcákon folyni a vér, ők teljesen értelmetlenül össze-vissza masíroznak, öregeket és gyerekeket riogatnak, meglincselnek pár ‘füstösképűt, majd mindeme hatalmas sportértékkel bíró cselekedetek után a jól végzett munka fölött érzett elégedettségükben elmennek piálni, és üvöltve hányósra isszák magukat. Derék dolog. Igazi magyar virtus. Innen már gyakorlatilag egyenes út vezet Olaszliszkáig és Tatárszentgyörgyig…

Nyilvánvalóan a Magozott Cseresznye Skinhead-felvonulás c. száma csupán a jéghegy csúcsa, vagy ha úgy jobban tetszik, a kirekesztés előszobája: az üzenet ott van, de nehezen komolyan vehető, hisz a punk zenei közeg az egész mondanivalót elinflálja. Itt nincs szó nyílt genocídiumról, még nem nevezik meg a hanyatlás felelőseit, és nem akarunk zsidókat, cigányokat lángszóróvégre kapni, vagy legalábbis nem ejtünk róla szót, hiszen most szellemünk nagy vetítővásznát elfelhőzi a sörpára és a pálinkagőz, de amint a köd eloszlik, a kedélyes dalolászásból átmasírozunk a cigánysorra, hogy lesújtson végre az az emlegetett szörnyű magyar kéz. Ilyenek ezek a dalok. Kézen fognak minket, és átvezetnek a “csendes” kocsmarasszizmus hőbörgéséből a tevőleges tisztogatásokhoz. Így kell a rasszizmust trendivé varázsolni, egyenruhát és karszalagot adni a csőcselékre, és a pusztító energiákat egy irányba csatornázni. Ez nagyon cool! Meghallatsz 4-5 ilyen számot, és érzed, hogy dagad benned a férfiúi hevület, a bősz tenni akarás! MOST dől el a magyarság sorsa! Ez lesz az UTOLSÓ NAGY HÁBORÚ, most kell fegyvert ragadni! És epikus Lord of the Rings harcot vizionálunk, büszke árja germán elfek és tiszta szívű emberek csatáját a civilizációt elözönlő és maga alá temetni kész ork hordák ellen, miközben a valóságban csupán pár borotvált fejű idióta bebaszva ténfereg az utcán, és minden sarkon lehányja a csizmája szárát, de azt legalább nagyon hősiesen! Ezek a számok tökéletes talpalávalóul szolgálnak ahhoz, hogy felhergeljük magunkat menetelés előtt, és gyűjtsünk annyi lelkierőt, hogy ne boruljunk le a járdáról az árokba, míg a söntéspulttól elérünk a Lakatosék ablaka alá. Még a követ is a kezünkbe adja, megmelegíti a szurkot, kiszaggatja a lúdtollal töltött párnákat, kiegyenesíti a kaszát, és előzékenyen odakészíti a benzinszagú Molotov-koktélokat, nekünk már csak annyi a dolgunk, hogy értük nyúljunk, és tegyük, amit tennünk kell, amit megkövetel a haza, vagy a ‘mittudomén! Ezüsttálcán kínálja fel a rasszista kicsapongásokat megideologizáló jogosítványokat, és amikor végül megtörténik a tragédia, valamiért senki sem mutogat ezekre a szemérmetlenül bujtogató és uszító együttesekre, számon kérve rajtuk legalább a morális felelősséget. Széttárjuk a karjainkat, és nem értjük, egyszerűen nem fér a fejünkbe: hogy vetemedhetnek egyesek ilyen embertelen szörnyűségekre?

- Kitahito

Megosztás