logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Dalszövegkritika / 2017/04/30 / Szerző: Kitahito

Connor Maynard: Royalty

Ezúttal nemzetközi vizekre evezünk, és belekóstolunk az angol nyelvterület zenei borzalmaiba, bizonyítandó a tényt, hogy a kommersz túlnyomó többsége nem csak Magyarországon értékelhetetlen szemét, hanem máshol is érvényes Sturgeon kissé talán optimista törvénye arról az ominózus 90 százalékról.

Conor Maynard - Royalty

Különleges nap ez a mai. A magammal kötött hallgatólagos megegyezés szerint kizárólag magyar számokról írok dalszövegkritikát, leginkább azért, mert a hazai piac is bőven elég feldolgozásra váró hulladékot termel. De most eljött az idő, hogy kitekintsek, és górcső alá vegyek egy külföldi számot. Valószínűleg egyszeri alkalom lesz ez, amolyan eltévelyedés, mely után szégyen és heveny elégedettség önellentmondásos keverékével vonulhatok vissza a határaink mögé. Az említett zeneművészeti remek a Royalty (a.k.a. TESCO gazdaságos swing érzelmi fogyatékosoknak), amit a méltatlanul körülrajongott, középszerű és fantáziátlan előadó, a brit Conor Maynard prezentál. Conor az a fajta átlagos kinézetű és átlagos hangú sztárpalánta, aki meglátta és becélozta az egyetlen kiugrási lehetőséget, ami a hozzá hasonló semmitérő wannabe énekeseknek megadatott, vagyis hogy a 12 éves kislányok érzelemvilágát kiszolgálandó olyan hangon vonyítson, mintha épp egy gyalulatlan seprűnyelet dugnának fel a valagába, és ez, mint tudjuk, egy bugyinedvesítően romantikus dolog. Számításból szenvelegni és tendenciózusan rinyálni valami miatt úgy látszik kifizetődő, hiszen Conor alacsony ingerküszöbű, fanatizált tinilányokból álló rajongótábora egyre csak nő, és ennek az se vethet gátat, hogy maga mellé fogadott egy hasonlóan tehetségtelen rappert, aki, ellenpontozandó Conor haldokló szarvasborjúk bőgésére emlékeztető vinnyogását, időnként belemakog valamit a mikrofonba, vagy elkezd random baromságokat freestyle-ozni (vagyis az ő olvasatában: gyorsan beszélni…) a mikrofonba, ami ugye tudvalevően az előadóművészet legmagasabb foka. Mindez persze nem adna okot arra, hogy kitérjek a pályámból, és az éteren keresztül másfél ezer kilométert utazzak. Arra legyen magyarázat a most következő dalszöveg:

Conor Maynard: Royalty

If I had the money, let me tell you how it’d be,
I’d take over the country, everyone would bow to me,
Sit up in my palace, and baby you would be my queen,
We’d run this ship together, just you wait and see…

We’ll be royalty [x2]
(I know, I know, I know)

I know we’re broke right now,
girl, I guarantee that I will work this out,
Yeah, see I’ve got this plan,
Are you in or out?
I need to understand
Trips to Rio, five star meals,
Girl, don’t quit on me now,
If I gotta beg or steal, no big deal
Oh let me break it down

If I had the money, let me tell you how it’d be,
I’d take over the country, everyone would bow to me,
Sit up in my palace, and baby you would be my queen,

We’d run this ship together, just you wait and see…

We’ll be royalty [x4]

So would you cover me,
If I gotta take out any enemy, yeah,
Cause it might get ugly,
Planning things that you don’t wanna see

You’re ‘bout to party with stars, fancy cars,
Girl don’t quit on me now,
If I’ve gotta rob or steal, no big deal
This is how we’re going out

If I had the money, let me tell you how it’d be,
I’d take over the country, everyone would bow to me,
Sit up in my palace, and baby you would be my queen,

We’d run this ship together, just you wait and see…

We’ll be royalty,
And I’ll be the king baby,
We’ll be sitting on a throne,
We’ll be sitting on a throne, you and me, all alone,
Ain’t no stopping us now

We’ll be royalty,
So who d’you trust, girl its ride or die,
We’ll be royalty
So pack your stuff, lets take this to the sky,
We’ll be royalty,

So who d’you trust, girl its ride or die,
We’ll be royalty
So pack your stuff, lets take this to the sky,
We’ll be royalty

„If I had the money, let me tell you how it’d be. I’d take over the country, everyone would bow to me.”: azok kedvéért, akik nem beszélik a világnyelvvé nemesült angolt, hívjuk segítségül a fordítás erejét: „Ha meglenne a pénzem, had mondjam el neked, hogyan lenne, Átvenném az ország feletti uralmat, és mindenki meghajolna előttem.” Szóval, mi is ez itt kérem? Megalománia, krónikus narcizmus, némi téveszme, elitista restaurációs vágy. Semmi felvezetés, semmi finomkodás, egyből bele a közepébe. Mások először maguk köré gyűjtenének hasonló gondolkodású embereket, pártot alapítanának, támogatókat keresnének, tüntetésekkel és politikai sárdobálással nevet szereznének maguknak, megígérnek mindent, pláne a társadalom igen jelentős részét kitevő nyugdíjasoknak, majd egy épp aktuális esemény hátszelét vitorlájukba fogva indulnának a választáson, és ha bejutottak a parlamentbe, akkor több cikluson át tartó lelkiismeretes könyökléssel, megvesztegetéssel és az ellentábor szisztematikus ellehetetlenítésével bebetonoznák a hatalmukat. Látjuk, ez csak a vázlatos változat, és még ez is egy évtizedes projekt. Conor nem szarozik ilyenekkel. Ő egyszerűen mint valami karikatúra Soros György, megvenné az országot, és akkor mindenki tisztelné. Persze csak ha lenne pénze, ami ugye nincs. Egy enyhe párhuzamot vélek felfedezni a mulatós dalok hazai gyöngyszemével, a Hogyha nekem sok pénzem lesz c. örökzöld slágerrel. De hősünk nem áll meg itt, neki nem elég a high life, ő egyből egy saját birodalmat akar, öröktől való uralkodói címet, mert a pénz önmagában nem jelent semmit, csak egy szám a bankszámládon, de ha mindenki térdre borul előtted, és felségnek szólít, az azért már valami. Persze pszichopatának, vagy legalább jó nagy parasztnak kell lenned ahhoz, hogy a XXI. században az istenkirály szerepében tetszelegj (ugye pénzmaggal még a századokon átívelő vérvonalat is ki lehet váltani), de hé! Több milliónyi viszkető vulvájú tinilány fel tudja fújni bárkinek az egóját. Conoré momentán kitakarja a brit szigeteket, de ez már más kérdés.

„Sit up in my palace, and baby you would be my queen. We’d run this ship together, just you wait and see…”: „Ülj fenn a palotámban, és bébi te leszel a királynőm. Együtt visszük ezt a hajót, csak várj és nézz.” Conor itt már az uralkodás furcsán önellentmondásos hétköznapjait vizionálja maga és közönsége elé. Van itt minden, ami egy uralkodónak kellhet: palota, királynő, és persze a hajó (lehet, hogy ship helyett eredetileg shit akart az lenni, a kültelki pronyóság nyelvi mozgásterébe ez is simán belefér), amin a palota áll. Ugye a fantázia világában nincs lehetetlen, és ha elég pénzed van, akár egy hajóra is építhetsz palotát, amit aztán leúsztathatsz a Temzén, a parton meg majd hajlonganak az emberek, hiszen ekkora faszságot nem látni minden nap. Hősünk itt rorschach táblát tart a közönsége elé, így a több milliónyi romantikára éhes tinilány személy szerint érezheti megszólítva magát. Elképzelhetik, milyen jó lenne koronadíszként odadörgölőzni egy gazdag és sikeres férfihoz, aki mellett ők lehetnek az egyetlenek. Ugye, minden nő arra vágyik, hogy egy erős, domináns férfi oldalán megélje a romkom álmot. Középszerű herceg, lakáj, hajlongó idióták, pénz, pénz, pénz, palota, hajó, kocsik, party, és még több PÉNZ! Conor tudja, hogy pénzen minden kapható. “-Várjatok csak, várjatok, majd meglátjátok ti, hitetlenek, eljön még az én időm! Eljön a nap, amikor még a seggeteket is megveszem kilóra, rohadékok, akkor majd nézhettek!” Just you wait and see, üvölt Conor a barlangja mélyéből. Nem kell jó énekesnek, vagy álompasinak lennie, hisz ha van pénze, akkor bármit megvehet, illetve bárkit kivásárolhat az emberi méltóságából, és a legjobb azt a pénzt elkölteni, amit meg sem kerestél, tehát ami nincs, és hősünk, látjuk, sikkesen nagyvonalú ebben a kérdésben! Basszus, presztízskérdést csinál abból, hogy milyen vehemenciával tudja elverni a nemlétező pénzét! Kastély! Hajó! Royalty! És te kaphatsz ebből, bébi, a tiéd lehet! Te, kedves random 12 éves csaj a bolygó másik felén, ki most ezt a számot hallgatod! Személy szerint hozzád szólok most, és téged akarlak! Ugye milyen klassz?! Te lehetsz a királynő a képzeletbeli királyságomban. Elmondom a jelszót, amivel beléphetsz az ágyam alatti erődbe! Csak nehogy észrevegyen az anyukám, mert felhívja a te anyukádat, és akkor hazavisznek! Conor paplan- és lepedőkirálysága olyan nagy, hogy oda bármikor be tud engedni egy bébit, és a Gazdálkodj okosan pénzből még takarékbetétkönyvet meg könyvtárbérletet is vesz neki, csak várjon és nézzen, meg persze vágja magát kutyapózba, ha a királynak jogargörcse van.

„I know we’re broke right now, girl, I guarantee that I will work this out, Yeah, see I’ve got this plan, Are you in or out?”: némi uralkodók leszünk yeah yeah után itt a következő verze, ez az a pont, ahol a dolgok átlépnek az egomán fantázia mezejéről a “mi a faszt képzel ez a gyépés’-pusztaságába. „Tudom, hogy le vagyunk égve, kislány, de garantálom, hogy találok megoldást, igen, szóval van ez a tervem, benne vagy vagy sem?” Érted, ő GARANTÁLJA neked, hogy talál valami megoldást. Invesztáld bele az idődet, érzelmi energiáidat egy partneri viszonyba, és gyakorlatilag prostituáld magad, mert majd egyszer a bizonytalan jövőben talán majd megszerzi a kaviárra valót. Aranyam nincs, de legyél már gold digger! Elvárná a nőtől, hogy testileg és lelkileg is odaadja magát, támogasson, vállaljon bűnrészességet, és aljasítsa, rohassza le a halhatatlan lelkét, cserébe a pénzért, ami mellesleg csak a képzeletében létezik. Ez a deal. Conor nem hajlandó elárulni a tervét, és talán jobb is így, hisz nemsokára látjuk, milyen zseniális dolgot talált ki. Nézzük a konkrétumokat: emberünk pillanatnyilag csóró, nincs egy vasa sem, így nemhogy királyságra, de még egy albérleti szobára sincs pénze. Ha ezzel indította volna a mondókáját, akkor azt mondom, hogy egy ostoba, nagyravágyó, de alapvetően egyenes figurával van dolgunk, aki kiteríti a lapjait, tisztán játszik, és nem akar önérdekből átverni. Ehelyett Conor elkezd vagizni a fiktív királyságával, a palotájával, a uralkodói státuszával, hogy mindenki le fog borulni előtte, megpróbál becsábítgatni egy nemlétező jóságba, ahol majd te lehetsz a koronás kurva, és csak mellékesen jegyzi meg, hogy még a töredékét sem képes megteremteni annak, amivel magát már egyből úri magasságokba emeli. Azt várja, hogy invesztáld bele a teljes lényed ebbe, köteleződj el mellette, de nem azért, mert ő milyen rendes ember, mennyire sármos, okos, mennyire jól gondodat fogja viselni, nem, az érdemleges emberi kvalitásokról szó sem esik, pedig ezeket viszonylag kockázatmentesen be lehet hazudni. A legtöbb csábító szerelemmel, jó kinézettel, becsülendő értékekkel házal (melyet csak megtámogat a gazdagság ki nem mondott, de éreztetett ténye), és Conor tudja, hogy ebben a mezőnyben neki bizony komoly versenyhátránya van, és még eljátszani sem tudja őket. Ezért ő egyből a pénzzel páváskodik, akkora vagyonnal, amivel országokat lehet megvásárolni, meg az ebből természetszerűen következő megbecsültséggel, de az ehhez tartozó érdem, teljesítmény, vagy kulturális háttér nincs meg neki, ezért úgy lobogtatja a meg nem valósult álom kólafoltos és chipsmorzsás zászlaját, mintha csak az akciósan vett Xbox konzolját mutogatná. Conor egy szánalmas, piti hazudozó, aki ráadásul még végtelenül hülye is, hiszen egy verzén belül önellentmondásba keveredik és leleplezi magát. De hé, legalább van egy terve! És GARANTÁLJA, hogy működni fog. A semmi + terv = saját királyság, ami még a penészes panelszoba falain is túllóg! Persze neked még nem árul el semmi konkrétumot, elvárja, hogy a két szép szeméért, látatlanba belemenj valamibe, amiről semmit sem tudsz. Mi kell a nőnek, huh? Na nézzük, mi az a csodálatos terv, ami elhozza Conornak és a mellé csapódó aranyásónak a monetáris Kánaánt!

„Trips to Rio, five star meals, Girl, don’t quit on me now, If I gotta beg or steal, no big deal Oh let me break it down.”: Szóval: „Utak Rióba, öt csillagos étkezések, kislány ne tegyél le rólam most, ha könyörögnöm, vagy lopnom kell, nem nagy ügy, had fejtsem ki hát!” Oké, értem, teljesen világos. Tehát Conor terve a pénzszerzésre az, hogy Angliából elutaznak Braziliába, és ott drága ételeket esznek. Ennyi lenne a srác terve? Az történik, hogy a csaj belemegy a dologba. Hősünk megígéri neki a hajóra épített kastélyt, meg a hajlongó alattvalókat, és a pénzszerzési programot, mely garantáltan működni fog, a lány pedig beadja a derekát. “-Jól van Conor, nyomassuk! Lets make ‘dem money! Mi a terved?” És erre a srác elkezdi magyarázni a Riói utat meg az öt csillagos kajálásokat. Legyünk jóindulatúak, és feltételezzük, hogy ez még mindig a beetetés része, vagyis annak a soha el nem jövő aranykornak a délibábja, amit a királyság koronáz meg. Legyünk jóindulatúak, bár a csaj láthatólag már elküldte a picsába Conort, és készülne lelépni, így a srácnak győzködnie kell, hogy maradjon, még ne hagyja magára, mert ha kell, akkor koldulni és lopni fog, de meglesz az a Riói utazás, meg a drága vacsorák. Akkor most ez a terv? Kiáll egy kalappal valahová, és addig kéreget, amíg össze nem jön a királyságra való összeg? Ártatlan járókelőket fog kizsebelni, öreg nők táskáját tépi le, parkolóórákat meg újságautomatákat tör föl, hogy legyen elég pénze? Ez lenne az elképzelés? Gyönyörű, hogy míg a Jézusi modell nagy vonalakban olyasmi, hogy találd meg magadban az Istent, oszd szét a vagyonodat, és a túlvilági királyságba invesztálj, addig Conor belső értékekről tudomást se véve, akár erkölcstelen eszközökhöz nyúlva (melyeknek még a morális tartalmát sem érzékeli) kész megszerezni, elorozni azokat a javakat, amelyeket aztán egy hedonista, földi mammon királyságba akar átkonvertálni. Ez gyakorlatilag a Jézusi munka totális ellentéte, tiszta Antikrisztusi művelet. Jézus elnyeri az emberek szívét, megváltja őket, és emiatt azok leborulnak előtte és követik őt. Conor csak hatalmat akar, gazdagságot, vagyis erőt, ami térdre kényszerít másokat. Persze méltatlan ezt a kis nyavalygó pojácát egyáltalán szembeállítani Jézussal. Ha mögé akarok látni a soroknak, akkor arról lehet szó, hogy Conor találkozott egy lánnyal, aki messze a saját ligáján felül játszik, de ő mégiscsak be akarja cserkészni, hiszen az előnyösebb génállományú egyedekkel való szaporodás vágya minden élőlény elsődleges ösztöne, természetesen a túlélés után. Conor ott áll, csórón és szakadtan, azzal a jóllakott óvodás fejével, és pattog az a két agysejt a fejében, hogy most mit mondhatna, ami hatályos időn belül kopulációt eredményezhet. És mivel egy totálisan eszköztelen, primitív balfácán, ezért felfújja magát, akár a gömbhal, feszít, mellkas ki, has be, egyenes derék, szemkontaktus, és nagyokat hantázik, össze vissza beszél, hátha majd valamelyik hangzatos hívószó célba talál. Riói út! Palota! Királyság! Hajó! Étel! Szegény lány bekajálja, de valójában nincs terv, csak egy álló pénisz és két izzadó tenyér, így Conor kétségbeesik, és ezért hozza fel a lopást meg a koldulást, hogy a lány értse: ő mindent megtenne érte! Átúszná a legmélyebb hegyeket, megmászná a legmagasabb óceánt, és kizsebelné a legszegényebb nyugdíjast is, ha ezzel utat találna abba a hőn áhított bugyiba.

„So would you cover me, if I gotta take out any enemy? Yeah, cause it might get ugly. Planning things that you don’t wanna see.”: a királykodós refrén után ismét itt vagyunk. Conor látja, hogy a korábbi vagizós sorok elismétlésével már nem éri el a kellő hatást, továbblendül hát. Ha nagyot mondunk, akkor mondjunk igazán nagyot! „Szóval fedeznél engem, ha el kell intéznem akármilyen ellenséget? Yeah, mert a dolgok eldurvulhatnak. Olyan dolgokat tervezek, amiket te nem akarsz látni.” Ennyi. Conor most már kész ölni is, hogy megvalósítsa az álmát. Igazi karrierprogram! Először koldulsz, aztán lopsz, végül megölsz pár “ellenséget”. Gondolom itt amolyan osztályellenségről van szó. Hősünk, a szegény nincstelen proletár, szemben áll a gonosz, pénzes burzsoáziával. Elkerülhetetlen a konfliktus. A heroikus sorok mögötti valóságban álmukban megkéselt pénzes nyugdíjasok bújnak meg, de nem baj, ha elfedjük őket egy kis eufemizmussal, akkor nem bűzlenek annyira. -Te maradj kint az ajtóban, és figyeld, hogy jön-e valaki, én addig bemegyek és kipakolom a kéglit. Reméljük nem lesz gáz, de ha eldurvulnak a dolgok, van nálam egy bökő, majd megoldom. Igazán csodálatos. Szerencsétlen lány ezen a ponton sikítva menekülne el Conor elől, csak hát az említett tőr ott van a srác kezében, ezért fél hátat fordítani neki, ki tudja, hogy egy ilyen elmebeteg állat mit csinál, ha felbőszítik. Érted, annak, aki karrierszinten lenne képes lopni és gyilkolni, teljesen mindegy, hogy egy nőn három vagy épp harminchárom testnyílás van, ő akkor is megteszi, amit meg kell tennie. Jobb óvatosnak lenni. Senki sem akarja egy árokba dobva végezni, reklámszatyrok, használt óvszerek, meg lerepült dísztárcsák között. Mielőtt valaki belekötne a magyarázatomba: most komolyan, milyen más ellenséget kéne Conornak kiiktatnia? Territoriális harcot vív a helyi hajléktalanokkal a placcért? Leszámol a konkurens zsebesekkel? Megöli a rendőröket, akik be akarják vinni? Nem mintha ezek jobbak lennének. Teljesen egyértelműen arról beszél, hogy a félresikerült rablásoknál esetleg meg kell gyilkolnia valakit, és kell neki egy őrszem, aki fedezi közben, és esetleg később mellette tanúskodik. Végül is ő volt a hibás, miért állt ellen? Melyik nő tudna ilyen ajánlatra nemet mondani? Pláne, ha még kés is van a kezedben.

„You’re ‘bout to party with stars, fancy cars, girl don’t quit on me now! If I’ve gotta rob or steal, no big deal. This is how we’re going out.”: ugrunk egyet, most már a high life ígéretével kecsegtetünk. „Sztárokkal fogsz bulizni, menő kocsik, kislány ne tegyél le rólam most! Ha lopnom és rabolnom kell, nem nagy ügy. Így fogunk kitörni.” Kislány! Sztárokkal fogunk bulizni. Menőség! Király kocsik! Oh yeah! Nagyon állat lesz! Érted, ez az állítás: fancy cars. Nem az, hogy menő kocsikban fogunk bulizni a sztárokkal, vagy hogy menő kocsijaink lesznek. Még csak nem is az, hogy egy menő kocsi hátsó ülésén foglak magamévá tenni. Nem. Csak menő kocsik. Conor bedobja a kalapba. (Ugye nem hisszük, hogy a menő kocsikkal is lehet együtt ‘bulikázni?) Persze értjük, hogy azért, mert a stars-ra rímel a cars. Nem kell, hogy a dolgok jelentsenek is valamit. Csak úgy odacsapjuk. Bulik! Kocsik! Kastély! Royalty! WOW! Kezdj vele, amit akarsz. Adj neki te értelmet. Elég, ha többé-kevésbé rímelnek a sorok, a közönség ennyit érdemel, nem kell nekik jól megírt, jelentéssel bíró dalszövet, csak szavak, egymásra hányva. Igénytelen zene, igénytelen rajongóknak. Minek a minimumnál többet biztosítani? Így is úgy is sikoltoznak és rázzák magukat, nem teljesen mindegy, hogy amit mondok, annak van-e értelme vagy sem? Conor ezen az elven működik. Elég a legkevesebb, a kettes alá, hisz azoknak, akik értékelnek, ez is felér egy csillagos ötössel, mert szexi a hangja, és van öltönye. Persze én kívülállóként észlelem, hogy bekerült a képbe a rablás, igazolva a korábbi okfejtésemet, miszerint Conor fejben már továbblépett, és utcai koldus/zsebesből pajszeres rabló gyilkossá avanzsált. De nem baj, mert lesz party! Lesznek kocsik is! Szereted a bulikat, nem? A kocsik jók! Szeressük őket! Feltörök, betörök, ha kell, embert is ölök, bébi! A XXI. század elinflált József Attilája. Csodálatos. Végre sikerül lemarni azt a felesleges erkölcsi lakkréteget, mely annak a pampogó Krisztus-embernek köszönhetően mindenre olyan kellemetlenül rátapadt: a cselekedetek most már nem egy külső objektív mérce alapján ítéltetnek meg, csakis a te személyes jólétedhez való viszonyuk számít. Ha kell a pénz, hát ellopom, vagy megölök érte valakit. A bűn csak akkor bűn, ha bűnnek fogod fel, vagy ha elkapnak és felelősségre vonnak miatta. Mindent megtehetsz, ami hatalmadban áll, és azért lesz helyes, mert a végeredmény téged gyarapít, neked HOZ. Szegény Dosztojevszkij forog a sírjában…

„We’ll be royalty, and I’ll be the king baby. We’ll be sitting on a throne, we’ll be sitting on a throne, you and me, all alone. Ain’t no stopping us now”: királykodás és vagizás. A refrén magabiztos, úgy néz ki a lány bekapta a horgot. Végül is van itt terv. Koldulás, lopás, rablás, gyilkosság. Jó lesz ez, lehozzuk. „Uralkodók leszünk, és én leszek a király bébi. Trónon fogunk ülni, trónon fogunk ülni, csak te és én, egyedül, most már semmi sem állíthat meg minket” Conor a Buckingham-palotába is betör, és míg a csaj a kapuban feltartja az őrséget, leszúrja szerencsétlen II. Erzsébeth királynőt, felkockázza a családját, és ha már úgyis belejött, megöli a miniszterelnököt, kiírtja az egész parlamentet is. Restaurálja a királyi státuszt azáltal, hogy a hatalmi ágazatokat egy kézbe összpontosítja, Britannia visszatér a valódi monarchiába, és Conor végre king lehet, egész Angol hon ura. Valamikor időközben megkoronáztatja magát, és elveszi a meg nem nevesített bébit, de ez már mellékes, hiszen minden és mindenki őt imádja, ő lesz a király, és nem csak titulusában, hanem mentalitásában is. Végre a világ is látni fogja azt, amit ő már réges-régen érez, vagyis hogy ő a legjobb dolog, ami ezzel a bolygóval a tűz, az alkohol, és a családon belüli erőszak feltalálása óta történt. Mert Conor már most tudja, csórón és átlagosan, hogy neki kéne a világ királyának lennie. Ő Isten földi inkarnációja, ugye, minden pszichopata így gondol magára. Ott fog ülni a trónon, a jogos, megérdemelt helyén, asszonyával az oldalán. Annyira ott fognak ülni, hogy ezt egyből kétszer is el kell ismételni. Mert a trón a királyság jelképe, a ‘faszagyerekség szimbóluma, fogadok, hogy nem is a bébi, hanem a trónus rézveretes, faragott fatámlája az, ami Conor-ra ráhozza a masszív erekciót, mert a hatalom az szexi, az jó. Mindenki leborul előtted. Nem számít, hogy milyen szarok a számaid, ők akkor is szeretni fognak, mert beleírtad az alkotmányba. Sőt, az alkotmányban csak ez van benne. Conor a király. A király jó. Szeresd a bölcs vezért! Menő kocsik. Palota. Rió. Royalty. Deal with it! Szinte látom magam előtt Christian Balet az Amerikai pszichóból, ahogyan szex közben nézi magát a tükörben, és feszít. Conornak ennyi fogalma van a hatalomról és a kormányzásról: menőség. Royalty. I’m the king, baby. Neki a többivel nincs dolga. Mint azt az ex-pankrátor Camacho elnök az Idiokrácia c. filmből igen sajátságosan megmutatta: a királyság királyság. Jól mutat az önéletrajzodon. Lehet vele csajozni. Megnöveli a péniszedet. Legalább háromszorosára. Ameddig a szem ellát, az a tiéd, fiam. A földön fű nő, amit lelegel a gazella. Az oroszlán megeszi a gazellát, te pedig odamész és megbaszod azt a kis csicska oroszlánt, mert te vagy a király. A KIRÁLY! ROYALTY!

„We’ll be royalty, So who’d you trust, girl its ride or die, We’ll be royalty, so pack your stuff, lets take this to the sky, We’ll be royalty.”: Ezt már le sem érdemes fordítani, akkora baromság. Conor a hatalom akarásának endorfinlöketétől betép, és túlfűtött extázisa mámorában fürödve összefüggéstelen hülyeségeket hadovál. Valószínűleg ezen a ponton már a lány nyakához szorítja a kést, és vérben forgó szemekkel tépi le róla a ruhát, miközben épp erőszakot tesz rajta. Ugye a fantáziaképeket nem lehet meghágni, ezért kell egy bébi, aki amolyan élet által tartósított hordozható vaginaként funkcionál, és ezen túl előnyösen veri vissza magáról a fényt, tehát jól mutat. Méltó arra, hogy az univerzum királya mellett üljön, és oxigént szén-dioxiddá alakítson át. Mondanom sem kell, ez végtelenül romantikus dolog, nincs is más vágya egy nőnek, mint hogy húsból való papír zsebkendőként funkcionáljon valaki mellett, aki önmagán kívül csak a hatalmat képes szeretni. Feküdj le velem, nem azért, mert gazdag vagyok, az egy alantas, de legalább érvényes állítás lenne. Nem, azért tedd szét nekem a lábad, mert gazdag LESZEK. És a csajok imádják. Tombolnak, sikoltoznak és elolvadnak a saját megalázásuk ténye fölött, remegnek a térdeik, összerogynak, mindent elsöprő katarzisban zokognak a gyönyörűségtől, hogy egy ilyen kis semmitérő gyökér úgy játszik velük és rajtuk, mint ahogy a kontár aluljárómuzsikus behangolja a gitárját. Látjuk, ez a tetőpont, ez a végkonklúzió: „it’s ride or die” meg „let’s take it to the sky“. Random motoros szlogen. Vigyük el ezt az égbe! Énekelhetné azt is, hogy megöllek és megiszom a véredet bébi, vagy megerőszakolom a vakbeledet, teljesen mindegy. Conor felmondja a szerződését az értelemmel, már ha egyáltalán létezett ilyen, mert tudja, hogy a mostani, felnövekvő női közönség ennyire igénytelen. Hiába érzékelik, hogy amit hallanak, az még legjobb esetben is csak egy inkoherens zagyvaság, akkor is szeretni fogják, mert nekik nem a számmal, hanem magával Conorral van viszonyuk, nem értelmi, hanem érzelmi alapú a megélésük, és ha Conor el tudja magát adni, ment egy ilyen érzékeny lelkű, picsogó szépfiút, akkor onnantól kezdve azt mond vagy tesz, amit akar. Lehetséges, hogy a nők emocionálisan hamarabb érnek a férfiaknál, de a romantikus rajongásukon keresztül valami olyan helyen lehet megérinteni őket, ami konstans agyi orgazmushoz vezet. És önmagában ezzel nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, hogy az ilyen Conor Maynardhoz hasonló tehetségtelen, arcátlanul nyerészkedő szemétládák rendre kihasználják a nők védtelenségét az efféle ingerekre, felhasználják azt a saját céljaikra, és ez a tendencia láthatólag senkit sem zavar különösebben.

Tökéletesen világos, hogy ennek a számnak az ég világon semmi értelme sincsen. Összegezzük: ha sok pénzem lenne, akkor megvenném az országot, mindenki imádna, buliznánk, autók, te lennél a királynőm, és tök jó lenne, de hát csóró vagyok, ezért menjünk el Rióba, együnk öt csillagos kajákat, én majd koldulok, lopok és gyilkolok, összeszedem a pénzt. Ez a terv, és GARANTÁLOM, hogy működni fog. Elképzelem, hogy Conor leült otthon, fejében ezzel a zseniális ötlettel, megírta ezt műremeket, átolvasta, és látta, hogy ez jó. Very good. Ebből nagy siker lesz. Nem akarok túlozni, de én úgy tippelem, hogy nagyjából 5-10 percet szánhatott rá erre a gyöngyszemre, legalábbis én ennyi idő alatt összedobok neked egy ilyet. Kedves olvasó, most vonatkoztass el egy pillanatra Conor Maynard személyétől, nézz magadba, és válaszolj: szerinted ez a fenti üzenet ért annyit, hogy megénekeljék? Volt itt bármiféle tartalom, amit érdemes volt közölni? Milyen mintákat mutat ez a dal a közönségnek, azoknak a fiatal lányoknak, akik szellemi fejlődésük legérzékenyebb szakaszában vannak? Erkölcsről, morális kérdésekről, emberi értékekről, boldogságról szót sem ejtünk. Az a fontos, hogy minél több pénzt tudj felhalmozni, mert az határozza meg, hogy mennyit érsz. És mivel ez az egyetlen szempont, amit figyelembe kell venni, mások lehúzása, kirablása, megölése nemcsak hogy természetesnek tűnik, de egyenesen sikkes, pozitívum, követendő példa, hiszen olyan romantikus dolog valakiért meglopni és meggyilkolni másokat, ugye látjuk, ez gazdagsághoz, sikerességhez és általános megbecsüléshez vezet. A Royalty még annyit se tesz meg az egyetemes erkölcs és igazságosság kedvéért, hogy a bűntől a büntetéstől való félelem erejével próbáljon elrettenteni. Hogyha nincs benned morális iránytű, vagy az embertársaid iránti általános szeretet, akkor legalább a törvény visszatartó hatása miatt ne károsíts és ölj meg másokat, de Conor még erre sem képes, mert az ő szemlélete szerint ami engem jóhoz vezet, az jó. A cél szentesíti az eszközt! Ha a koldulás, lopás és gyilkolás végén buli, jó autók, palota meg trón vár rád, akkor az rendben van. A kétségnek még csak az árnyéka sem vetül a tettre, nincsenek feltett kérdések, hisz Conor számára teljesen természetes, hogy a siker igazolja az odavezető utat. Fel sem merül benne, hogy ez lehet másképp is. A tanítás úgy szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Vagyis ne tegyél mással olyasmit, amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek. Conor számára ez az elv ismeretlen. Nála van a “le vagyok égve, tehát egy szánalmas senki vagyok”-állapot, valamint a királyság, mint elérendő idea létezik csak, és ami e között a kettő között meghúzódik, az MINDEGY! Ez egyszerűen felháborító! Még ha csak a csajnak vetít vele, akkor is ezt a fajta viselkedési mintát propagálja. Ilyen önfeledten, ilyen egyenes háttal, ennyire vagány módon vállalni a vállalhatatlant, ez egyszerűen vérlázító! Hol lesz a határ? Meddig mehetünk még el a romantikára hivatkozva? Mennyit lehet még eladni egy rekedtes/lágy, kamu érzelmektől túlcsorduló hanggal? Felgyújtanák egy doboznyi kiskutyát a kedvedért? Gyerekeket erőszakolnák érted, bébi? Kiirtanám neked a zsidóságot, girl?

Elnézném, hogy a Royalty érzelmessége mesterkélt és megjátszott, akárcsak azt a mérhetetlen ostobaságot és primitivizmust, ami ennek a számnak minden sorát átjárja. Azt is figyelmen kívül hagynám, hogy a videoklipben a szövegnek teljesen ellentmondva a nő zsebel ki és lop meg wannabe maffiózókat meg néger kalózokat egy hostess klubban, míg hősünk nem csinál mást, csak énekel. De képtelen vagyok megbocsájtani azt a civilizációs normákat sértő és romboló hatást, amit Conor Maynard ebben az ártalmatlannak tűnő, ám valójában végtelenül káros förtelemben terjeszt. Nem akarok beállni a sorba és nagyot mondani, de ez a szám többé-kevésbé lefedi, hogy mi a probléma a mi dicső, XXI. századi angolszász fogyasztói társadalmunkban. Tökéletes kórképe az egocentrikus, hedonista, amorális, már-már pszichopátiás működésnek, ami mindent csak egy szempontrendszer, a siker alapján vezet le és értelmez. Szerencsére a világ nem ilyen egyszerűen leírható, és adjunk hálát a sorsnak, Istennek, vagy a nagy Repülő Spagettiszörnynek (ki miben hisz), hogy ezt a meccset még nem játszották le helyettünk…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Kedd délutáni g...

Következő kritika:

Az IGAZI férfi ...

Még több Dalszövegkritika