Elég csak egy pillantást vetni a borítóképen szereplő beltenyésztett stripper cheerleader békára hasonlító hősnőre, aki a világ legértelmetlenebb puskáját is képes rosszul tartani, és úgy 95 százalékos pontossággal be lehet lőni, hogy a Lust ‘n Dead nevű “horror” “hentai” “játék” milyen minőségű alkotás. Mivel nagy rajongója vagyok a zombi zsánernek, így hajlandó voltam félretenni minden előítéletemet, és esélyt adni ennek a produktumnak, hátha legalább egy-két órányi agyatlan lövöldözés erejéig elszórakoztat. Nos, spoiler alert, nem tette, de cserében legalább annyira vállalhatatlanul hitvány, hogy okot adott ennek az írásnak az elkészítésére, szóval már volt értelme leülnöm elé. Na jó, kit akarok átverni, még így is totális időpazarlás volt az egész.

A karakterünket Agent K69-nek hívják, szóval gondolom már akkor is hatalmas ribanc volt, mikor még nem azzal kereste a kenyerét, hogy Tesco gazdaságos Juliet Starlingként pózoljon a kamera előtt, és leszopjon mindenféle Unity asset csomagból szalajtott kopasz striciket. A játék pontosan így veszi kezdetét, amikor is random beront egy katona kinézetű sablonfigura, hogy aktiválja hősünket, hozzá vágjon egy teljesen anakronisztikus kinézetű sci-fi puskát, és kiküldje a városban zombikat ölni („The city has been attacked by zombies!“)… mármint úgy, ahogy épp volt, pornós ruhában, meg minden. Erős kezdés. Katonai csapatszállító járművünk, mely egyedül csak minket szállít, útközben megbotlik egy oldalra borult úttorlaszon, felugrat 3 méter magasra, majd felborul, ugyanis a sofőr ad hoc módon zombivá változott. K69-nek természetesen semmi baja nem lett, kimászik a roncsok közül, majd előhúzza a szoknyája alól indokolatlanul nagy fegyverét (mármint a puskáját, ez ugyanis nem egy LMBTQ+ játék!), és TITLE DROP!

Pornós játékhoz pornófilmes színvonal.

Ezt követően valami lepusztult, külvárosi gettóban találjuk magunkat, mely egyébként a játék EGYETLEN pályája. Hagyom, hogy leülepedjen: egy 10 dolláros produktumról beszélünk, egy darab, zsebkendőnyi mérető helyszínnel. Ez 20-30 évvel ezelőtt is halálosan kínos lett volna, de manapság, amikor előre legyártott textúrákból lényegében bármit és akármit összehegeszthetsz, felér egy inzultussal. Komolyan, nem is hittem el. Azt feltételeztem, hogy egy ponton majd haladunk tovább, elvégre tudod, a várost megtámadták a zombik, vagy mi, itt kérem komoly veszély forog fenn, szóval talán nem azzal kéne baszni az időnket, hogy ezt a 300 négyzetméternyi nyomornegyedet védjük a végtelen hordákban érkező élőhalottaktól, de persze ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a Kapitány nevű kapitány taktikai géniuszát? Na de ne rohanjunk előre…

A játék a Call of Duty: Zombies és a Killing Floor által kőbe vésett, mára kissé idejétmúlt formulát követi, vagyis minden körben adott számú zombi érkezik a játéktérre, hogy vérszagot fogott piranha halakként csalhatatlan intuícióval elkezdjenek felénk támolyogni, majd miután kiiktatjuk őket, a pályán elhelyezett kioszkokból, melyek itt a nyomornegyed miliőjébe roppantul beillő futurisztikus 3D-nyomtatók képében jelennek meg, vásárolhatunk új fegyvereket, lőszert, és fejlesztéseket (abszurd módon drágák ahhoz képest, hogy csak kb. másfél pixelnyivel növelik meg az adott fegyver sebzését…), aztán jöhet a következő kör. Azonban eddig terjedt a készítők igyekezete, hogy lemásolják a nagy elődöket, és nem emelték át a többi játékelemet, ami miatt a zombis CoD vagy a Killing Floor annyira addiktív volt. Nincs pontrendszer, multiplayer mód, nincsenek feloldható új pályaszegmensek, játszható karakterek, fegyverek, képességek, és ha őszinte akarok lenni, nincs kihívás sem.

Mindössze 8 féle zombit tud felvonultatni a játék, mely lényegében csak 6: cheerleader 2 féle toppal, félmeztelen férfi, fehér pólós férfi (ezek gyakorlatilag a sima kezdőellenfelek, különböző kinézettel), kövér férfi (Temu-n vásárolt Boomer a Left 4 Dead-ből), visongó nő (vérszegény Witch a Left 4 Dead-ből), fekete láthatatlan zombi (csak akkor látszik a textúrázatlan teste, ha támad), robbanós robotzombi (ne is kérdezd…), illetve a kalapácsos építőmunkás zombi, ami annyit tud, hogy nagyobb a többieknél, és a fejét kell lőni. Sajnos hiába ez az elképesztő felhozatal, mindegyiknek ugyanaz a gyenge pontja. Nem, nem a koponyába fúródó ólomgolyóra gondolok. Illetve arra is, de most egészen konkrétan egy bizonyos szemeteskukára szeretném ráirányítani a figyelmet, mely a pálya közepe tájékán helyezkedik el, és melyre kis nekifutással fel lehet ugrani. A kuka tetején állva a zombik még annak ellenére is képtelenek elérni minket, hogy a textúrákat teljesen figyelmen kívül hagyva átütnek az acéllemezen.

Kell a francnak az atombunker, itt túl lehet élni az apokalipszist!

Az optimális játékmenet tehát, mely még azt a minimális élvezeti értékét is elveszi a produktumnak, amit a konténeren való campelés felfedezése előtt biztosítani tudott, hogy a szemetes falának préselődő élőhalottaknak szép komótosan egyesével golyót röpítünk a fejébe, majd a kör végén rohanunk a nyomtatóhoz feltankolni lőszerből és fejleszteni, aztán sprint vissza a konténerhez, mielőtt a zombik következő hulláma megérkezne. Vártam, hogy a játék mikor ereszt rám valami komolyabb rémséget, vagy legalább többet, hisz a program tíz (azaz 10!) zombiban limitálja, hogy hány ellenfél tartózkodhat egyszerre a pályán. Mikor jön a boss? – ha úgy tetszik. Az 5. körnél? A tizediknél? Na, a huszadiknál már muszáj lesz neki! És csak nem jött. A 24. körig jutottam, mikor a győzelmi animáció alatt befagyott a játék, és természetesen mivel nincs manuális- vagy autosave opció, így kezdhettem volna elölről az egész idegtépő procedúrát. Érthető módon nem volt kedvem még egy-két órát elpazarolni az életemből, hogy bizonyítsam azt, ami már így is teljesen egyértelmű volt: se új pálya, se főellenség, csak a plafonját elérő nehézségi szinten stagnáló körök folytatódása a végtelenségig, egy jól bejáratott formula szerint, ami úgy néz ki, hogy minden kör elején a program leéleszt 2-3 különleges zombit, utána meg csak a trash özönlik addig, míg elfogynak. Kivétel ez alól, mikor a round erejéig csak egy típusú speciális zombi éled le, szóval akit tűzbe hoz, hogy a normál hentelés után ráeresztenek egy csapatnyi megtermett építőmunkást vagy zöld trutymákot okádó félmeztelen dagadékot, az nyilván örülhet.

Valószínűleg szükségtelen volt a konténeren állva hülyét csinálnom az amúgy is agyatlan véglényekké programozott, totyogó ellenségekből, hisz 1200 kreditért, vagyis nagyjából 2-3 környi spórolás árából megvehető a nano-dismembler nevű OP fegyver, mely tűpontos és halálos, még csak fejlövést sem igényel, szóval az amúgy sem túl intenzív harcunk a túlélésért nagyon hamar egy point ‘n kill reflexjátékká változik. Több játékszerünk is lehet, de teljesen felesleges másra pazarolni a pénzünket, részben azért, mert általában jóval hatástalanabbak, részben pedig mert a fegyverváltás rohadt lassú, és valami kódolási hiba miatt gyakran átugorja az elsődleges mordályunkat, ami kellemetlen lenne, ha a játékban lennének feszült pillanatok, mikor a másodperc tört része jelenti a különbséget élet és halál között.

Ha esetleg maradt volna egy porszemnyi izgalom Lust ‘n Dead-ben, azt az egyébként teljességgel felesleges meta fejlődési rendszer öli meg. Karakterünk ugyanis tapasztalati pontokat kap az ölések után, és egyre gyorsuló ütembe szintet lép, mikor önmagában apró, de összességében tetemes erősítéseket oldhatunk fel, melyek a halálunk után is megmaradnak. Természetesen a két legfontosabb stat a méregellenállás (hisz a savat köpködő boomerek meg tudnak minket sebezni a konténerünk tetején is), illetve a HP regeneráció, amitől kvázi halhatatlanok leszünk, ha elég pontot rakunk rá. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a százas lvl cap két értéken kívül minden ágat enged a maximumra tolni, de ugye ez nem jelent problémát, hisz ki akarna ezekkel a fájdalmasan hatástalan közelharci fegyverekkel bohóckodni?

Kiegyensúlyozott személyiség vagyok…

A program tehát nem növeli a kihívás mértékét, viszont meccs közben és azokon átívelően is egyre erősebbek leszünk, melynek az az eredménye, hogy a Lust ‘n Dead nagyon hamar nevetségesen könnyűvé válik. Jószerivel egy kézzel is játszható. Ami kész szerencse, hisz ahogy a cím is sejteti, itt bizony van egy roppant jelentékeny pornográf tartalom. Hurrá, meg ilyenek! Kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok! – ahogy a Hasutasok és a Zsiguli sztárja mondotta volt! Sajnos, vagy nem sajnos, de ezen a fronton sem lesz túl sok izgalomban részünk, hisz minden, amit “erotika” címszóval akarnak ránk tukmálni, az olyan kéretlen, annyira bizarr, és olyan rohadt kínos, hogy szombaton nyugodt szívvel mehetünk templomba, ez után nem lesz mit meggyónni. Két módon juthatunk hozzá a szexjelenetekhez: egyrészt túlélők kimentésével, másrészt szintlépéssel. Sajnos egyik rosszabb mechanika, mint a másik…

Előfordul, hogy a kör elején minden előjel nélkül mellénk spawnol egy civil, akit meg kell védenünk a felénk totyogó élőhalottaktól. Amennyiben sikerrel járunk (értsd: mindig), úgy kapunk egy rövidke animációt, melyet az Asylum stúdió nívószintjén készítettek el, bemutatva, hogy a konténer tetején állva unottan lövöldözés helyett milyen heroikus módon mentettük meg az illetőt, akit visszaküldünk a katonai támaszpont, mondván, hogy majd később beszélünk vele. Tudod, a környék hemzseg a vérszomjas zombiktól, mi meg csak így elküldjük a nyomorultat, hogy mennyé’ arra paraszt, a hülyéje meg elrohan, fegyvertelenül, arcán a lobotomizált NPC-k méla félmosolyával.

Na, hát az aggodalmaink teljesen alaptalanok, hisz embereink mindig visszaérnek a bázisra, a menüből pedig kiválaszthatjuk a hozzájuk tartozó izzadt és alacsony felbontású szexjelenetet. Nem tudom, hogy a kedves olvasó átesett-e azon a fázison gyerekként, hogy az ébredő szexualitás és a nemek közötti különbségeket felfedezni vágyó kíváncsiság hatására mindenféle babákat dörgölt és nyomkodott egymásnak, imitálva… valamit. Én biztosan nem, mindenesetre pontosan így néztek ki ezek az animációk, melyek a pillanat törtrészéig sem tudtak izgatóak lenni.

Erre még a Kámaszútra sem tudott felkészíteni.

Na de mi van a másikkal? Hogy juthatunk még több cringe 3D pornóhoz? – kérdezhetnéd szemfülesen. Ahogy említettem, a karakterünk fejlődik. 5 szintenként, egészen 50-es szintig automatikusan feloldódnak a szexjelenetek, és tessék jól érteni: az egyik pillanatban éppen kocsonyás húshalommá géppuskázzuk a zombikat, a következőben pedig beindul egy teljesen indokolatlan, totálisan helyzetidegen szexjelenet… valakivel, aztán BUMM! Vissza a darálóba! Nem egészen értem a mögöttes koncepciót, vagy hogy akik kitalálták, tudják-e, hogy a “zombikat halomra lőni” és “tovább örökíteni a DNS-emet perverz paráználkodásokon keresztül” nagyon más lelkiállapotot igényelnek, és legyünk bármilyen primitív barlangemberek mi, férfiak, azért a vágyaink nem egy ilyen kétállású potméterrel kapcsolgathatóak, de nyilván azokat a kétbites orkokat, akik ezt a játékot készítették, ilyen apróságok nem zavarták, csak odabasztak a borítóra egy ‘jócsajt, minden logikát nélkülözve beleszuszakoltak némi kefélést a játékmenetbe, aztán tartották a markukat, remélve, hátha valami hülye megveszi ezt a hulladékot, hogy legyen miből finanszírozni a következő Unity asset packot, és némi füvet. Jelen esetben ez a hülye én lettem volna, ha nem igényeltem volna vissza a vételárat.

Mellesleg tudod, lehet, hogy én vagyok túl finnyás vagy régivágású, de én nem megyek szobára az első zombihentelés után. Egy kis beszélgetés, némi előjáték, esetleg közös window shopping valami hangulatos kis fegyverbolt előtt! Sajnos K69 olyan kétbites papucsállatka, hogy kedvem sincs megismerni: kb. minden második kifektetett zombi után benyög egyet a hat, menőnek szánt beszólása közül („-Don’t come alive anymore!“; „-The main thing is not to let them get close!“; „-They must not pass!“; „-I will earn all the money in the world from your deaths.“; „-Every zombie that falls is happiness for me.“; „-Fewer zombies – Fewer problems“; „-Everyone who threatens me pays for it!“), ami nagyon hamar nagyon idegesítővé válik, különösen, mikor a csaj még be sem tudja fejezni az első voice line-t, máris jön a következő. Az irritáció, és a vágy, hogy arcon fejeljek valakit, az némiképp különbözik attól a vágytól, amit a minimális mértékben manipulálható (gyorsíthatod és lassíthatod az animációt, illetve kameraszöget válthatsz) szexjelenetek alatt éreznem kéne. Ez így túl kevés, és túl bizarr. Szóval bocsi kislány, ebből nem lesz második randi!

Praise the sun!

Létezik pornó. Létezik a Killing Floor 2. Oké, hogy a kettő kombinációja nem létezett eddig, de valószínűleg okkal, és látva, hogy a megvalósítás egyenértékű azzal, mintha egy pöcegödörből szedett barna pépből akartak volna hóembert építeni, akkor inkább nem is kellett volna megpróbálni. De megtették, és mi helyettük is szégyenkezünk. Ne vedd meg, felé se nézz, rá se ránts! Ha már tényleg el akarod verni… a pénzedet valamire, akkor inkább vegyél belőle piát. Vagy vedd meg az említett játékok valamelyikét, hisz még most is könnyedén ki lehet belőlük sajtolni 100-120 órányi szórakozást. A Killing Floor 2 például a harmadik rész kijövetele miatti 90%-os leértékelésnek hála most csak 2.7€ a Steamen, vagyis kis túlzással négyszer meg tudod vásárolni abból a pénzből, amibe a Lust ‘n Dead kerül. Szóval itt a remek alkalom, hogy meglepd vele három haverodat, és multizzatok egy jót.

2 / 10

- Kitahito

Megosztás