logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2016/10/29 / Szerző: Kitahito

Loading… loading… loading.

Az élet annyi, mint várakozások közé szorult események laza láncolata. Az élet annyi, mint hézagos eseményeket elválasztó várakozások sűrű fűzére. Az élet annyi, mint feledni és újra megélni és újra elfeledni a kontrollvesztés fullasztó ölelését. Az élet annyi, mint a várakozást tartalommal megtölteni. Az élet annyi, mint várakozni a várakozásban. Az élet annyi, mint várni, hogy elkezdődjön, vagy várni, hogy vége legyen.

Loading

Tegyük félre egy kicsit a fajsúlyos témákat! Hagyjuk, hogy a háttérhatalom zavartalanul lövöldözzön a rezgéssugarával, ne foglalkozzunk az Alfa-kentauri gyíkembereivel, felejtsük el a Hold túloldalán állomásozó nácikat, késeiket fenő pszichopátiás feministákat, pincék sötétjében Tankcsápdát bömböltető fórumtrollokat, meg a liberális kávéházi értelmiségieket, akik a Népszabadság számaiból font flagellummal ostorozzák a hátukat, és Marx képére önkielégítenek! Beszéljünk az élet egyik apró hazugságáról, nevezetesen a számítógépes játékok töltő képernyőjének Loading-sávjáról. Mint az minden érintett számára ismeretes, az említett sáv azt lenne hivatott megmutatni, hogy a program mennyire hozta magát játszható állapotba. Amint a csík átér a monitor egyik oldaláról a másikig, elvileg történnie kéne valaminek: fel kéne ugrania a “Nyomj meg egy gombot a folytatáshoz”-szövegnek, vagy szimplán el kéne indulnia a következő pályának.

És mint tudjuk, ez az, ami az esetek 95%-ban nem következik be. A szerencsésebb szcenáriókban valami kis embléma azért pörög a sarokban, jelezve, hogy a program remekül van, köszöni, nem fagyott be, rosszabbik esetben viszont bámulhatod a mozdulatlan felületet, várva a pillanatot, mikor a játék méltóztatik elindulni. Amikor ez előfordul velem, nem tudok nem arra gondolni, hogy porszem került a rendszerbe, és valami nagyon komoly zavar van a létezésben. Sokáig kattogtam a dolgon, részben ezért is írok róla. Több teóriát el kellett vetnem, mert nem valószínű, hogy ilyen nagy százalékban hibás a programozás, vagy elégtelen a számítógép teljesítménye.

„A várakozás már nem is várakozásnak tűnt, egyre inkább úgy éreztem, mintha egyszerűen ez lenne az élet: figyelemelterelő feladatok végzése, miközben továbbra sem történik meg az, amire várunk.”

Marad a kézenfekvő magyarázat: ennek így kell működnie. Tehát némi töprengés után a következő illúzióromboló indoklással álltam elő: a Loading-sáv nem arra való, hogy megmutassa nekünk a program töltési állapotát, hanem csupán a figyelmünk lefoglalásának eszköze. Mint ahogy a busszal a dugóban való végtelenül lassú araszolás is a haladás illúzióját kelti, úgy kell nekünk a mozzanatlan képernyőre az a rohadt, mozzanatlan csík, a forgó embléma, a váltakozó képek, meg a hasznos kis tippek, amik semmi újat nem mondanak, de legalább van valami olvasnivalód, amíg várakozol. Úgy kell érezned, hogy történik valami, te vagy nyeregben, nem vagy teljesen kiszolgáltatva a számítógép és a szoftver kénye-kedvének. Emiatt szükséges az illúzió, hogy szemmel tartod a folyamatot, és történik VALAMI. Egy megmozduló sáv, lustán araszoló százalékok, esetleg konkrét információk a betöltött elemekről. Mérsékelni hivatottak a mozzanatlan bizonytalanság miatt rád törő kétségbeesést. Valójában nincs lényegi különbség aközött, hogy a buszmegállóban állsz, vagy a kocsisorban rostokló buszon ülsz, mégis az utóbbi egy kellemesebb állapot, mert már sínen vagy, és ugyanakkor a felelősséget, mely az esetleges késedelemmel jár, nyugodtan átruházhatod a BKV-ra. Azzal, hogy te aktívan nézed a lassan araszoló csíkot, gyakorlatilag részt veszel a töltési folyamatban, a te kihelyezett akaratod tolja tovább a sávot, holott a valóságban semmi beleszólásod sincs semmibe. Persze, bármikor nyomhatsz egy Alt+F4-et…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Zámbó Jimmy: Eg...

Következő kritika:

Szellemirtók

Még több Kommentár