Hősünket Stanley Omondinak hívják, de sakk körökben Millicent Awour néven vált ismertté, mikor az egész testét elfedve benevezett a Kenya Openre. Hogy pontosan minek hívják Omondi viseletét, arról még a legrangosabb hírportáloknak is megoszlik a véleménye: jómagam a szerény közel-keleti kultúrával kapcsolatos tudásommal felvértezve a nikáb mellett teszem le a voksomat, de ugyan így lehet hidzsáb, csador, burka, vagy valami teljesen más is, annak függvényében, hogy a férfi arca elé kötött pólót a szerelés szerves részének tekintjük, vagy pedig elvonatkoztatunk tőle. Akárhogy is legyen, Stanley mert nagyot álmodni, egészen pontosan 3000 dollárt, ennyi volt ugyanis a fődíj, melyért emberünk ringbe szállt. Egy apróság állt csak közte és a nyeremény között, ez pedig a túl nagyra nőtt csiklója volt, mely ebben az esetben azt jelentette, hogy el sem indulhatott volna a megmérettetésen.

A negyedik körig jutott, mielőtt lefülelték. Elismerte a bűnösségét, mert mi mást tehetett volna, nehéz dolog letagadni egy péniszt! 3 évre eltiltották. Ilyen ember be ne tegye a lőcsét… illetve lábát a rangos kenyai sakkversenyekre! Ezen a ponton mosolyogjuk meg a kulturálisan és civilizációs tekintetben elmaradott afrikai régiót, ahol még mindig a két nem binaritásában gondolkodnak, és nem nőttek még fel a nyugati világ vitathatatlan fejlettségéhez, ahol az év minden napjára jut legalább egy gender, és bármilyen versenyre elmehetsz, ha azt hazu… állítod, hogy az adott nemhez tartozol. Tehát ha nőkkel akarsz bokszolni vagy birkózni másfélszeres izomtömeggel, illetve ha csak sakkozni akarsz velük, akkor valljad magad nőnek, hogy aztán a verseny után, talán még a dobogón állva visszaregresszálj a férfi létbe, megvallva a gender fluid mivoltodat. Ez így megy, és így is van jól, hisz gyakorlatilag bármi lehetsz, ez jogod, sőt időnként kötelességed is: ha az az identitásod, hogy egy-kétnaponta váltogatod az identitásodat az adott helyzetben legelőnyösebb állapotra pozícionálva magad, akkor azt senki sem tilthatja meg! Még hogy tiltani? Olyat csak a nácik szoktak! Először eltagadják a kitalált nemedet, aztán jönnek a koncentrációs táborok. Ez a lelkünkbe égett történelmi tapasztalat, és mi nem akarunk egy újabb Holokausztot! A nyugati gender-propaganda következetlenségeire és ordas ostobaságaira rámutatni természetesen egyenértékű azzal, hogy az ember a Fidesz szekerét tolja, és támogatja a kormány összes ordas ostobaságát, szóval igen, most lebuktam, mea culpa, mea maxima culpa, meg ilyenek.

„Akkor tudhatod, hogy igazán felnőttél, amikor a sakktáblán kívül már semmi más nem fekete és fehér.”

Ugyanakkor bár Stanley Omondiban valószínűleg sosem fogalmazódott meg a következő gondolat, tettével mégis ezt állította, és teljesen igaza is van: a nők in general semmivel sem ostobábbak, rosszabb képességűek, vagy tehetségtelenebbek, mint a férfiak. Nincs szükségük egy safe space-re, ahol csak a saját nemükkel versenyezve mérettethetnek meg. Egy szellemi tevékenység esetében nem szükséges megvédeni őket a férfiaktól. Ez nem egy szkander bajnokság, vagy 100 méteres síkfutás volt. A női sakkverseny alapvetése elsőre roppant kirekesztőnek és diszkriminatívnak tűnhet a férfiakra nézve, hisz lényegében nemi alapon tiltják el őket egy olyan megmérettetéstől, melyben a biológiai különbözőségből adódó fizikai képességtöbbletnek nincsen semmi szerepe. Valójában viszont nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is sérti, hisz úgy állítja be őket, mint valami intellektuális szempontból alacsonyabb rendű, szánni való, nyomorult lényeket, akik csak egymással tudnak egyenlő feltételek mellett vetélkedni, és menthetetlenül alulmaradnak az pallérozott elméjű übermensch férfiakkal szemben. Ennek az amúgy evidens igazságnak az észrevétele talán még akkor is lehetséges, ha nem hazudjuk tele a Netflixet Beth Harmon-féle fiktív sikersztorikkal. Mondjuk vicces, hogy még abban a kitalált történetben is egy autista drogfüggő csaj kellett ahhoz, hogy megleckéztesse a férfiakat.

Jelenleg 2026 gradmaster sakkozó van a világon. Kíváncsiságból megnéztem, mennyi nő van közöttük. Tipp? Hagyok néhány karakternyi időt a gondolkodásra… nos, a válasz 40. Ebből most milyen következtetést kéne levonnunk? Nyilván nem azt, hogy a nők hülyébbek a férfiaknál. Vagy hogy hozzunk nekik létre egy babázósarkot, ahol mint az értetlen, tökkelütött trogloditák a saját boldogításukra nyugodtan pakolgathatják ide-oda a bábuikat, míg a pasik Sun Tzu nyomdokaiban járva vívják epikus háborúikat az élet kétszínű síkjain. Azt el tudom fogadni, hogy a sakk kevésbé vonzó a szebbik nemnek, de emiatt még nem kell őket rezervátumba zárni a valós megmérettetések elől, mert ez mindenkivel szemben méltatlan. Ami Omondival történt, az szimplán csak helytelen, és ha lett volna az embertársaiban némi gerinc, akkor felállnak és az oldalán távoznak a versenyről. Polgári minimum. Persze nem Kenyában. És nem akarok senkiből mártírt vagy gazembert csinálni, biztos vagyok benne, hogy itt még csak meg sem fordult az érintettek fejében a nemek közötti egyenlőség ügye, hisz az összes részvevő (beleértve Omondit is) lelki szemei előtt az a 3000 dolláros nyeremény lebegett, de ettől függetlenül talán érdemes lenne bizonyos sportágak esetében felülvizsgálni a nemek öncélú szeparációját, különösen most, hogy az új trend szerint a biológiai nemet figyelmen kívül hagyva, tisztán önidentifikáció alapján engedjük össze a versenyzőket, és az ebből következő visszaéléseket nem a modus operandi felülvizsgálatára használjuk, hanem úgy tekintünk rájuk, mint a helyes működés sajnálatos, de szükségszerű externáliáira.

- Kitahito

Megosztás