Újabb nap, újabb idióta, gyökér facebook poszt. Az írás elején a Google képkereső top 10-es találatai közül kiválasztott alacsony felbontású piktúra van szó, melyen egy kehely formában összezárt tenyérpár látható, közte a Földdel. Rajta nagy, kontúrvonal nélküli, Times New Roman betűtípussal a szöveg: BÉKÉT AKARUNK! Gyönyörű, igaz? Amikor Európa terrorlázban égő, forrongó nemzetei egyre-másra jelentik ki, hogy harcba kell szállni az Iszlám Állam ellen, az internet népének e reprezentatív szelete elkezd a béke mellett prosperálni. Mi van? Ez most kinek szól? Olyan ez, mint Speak dalba szőtt nyílt levele a terroristáknak? „I dont wanna war, I just wanna peace.“?

Még két hét sem telt el a párizsi robbantássorozat óta, és íme, a békeszerető európai emberek újra visszasüppednek a komfortzónába. Mert ne értsük félre a dolgot, nem arról van szó, hogy világbékét akarunk, vagy nem akarunk háborút. Nem. Ennek a képnek az az üzenete, hogy NYUGIT AKARUNK!, vagy ha jobban tetszik: SZARUNK BELE! Elég volt a hemzsegésből. ‘Terrorkodjatok máshol, vagy inkább tudjátok mit? Hagyjátok abba a picsába! Mert ugye, a világ ilyen egyszerűen működik. De tök mindegy, mert az egyszerű embert még ez sem érdekli. Ne zargassatok má’ minket, na! Ezek a mai fiatalok a bombáikkal meg a gépfegyvereikkel… ó, te nyugdíjas Európa!

Mindenki ismeri azt a híres idézetet a Trainspotting c. filmből: „Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavar körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet.”

És Európa tényleg az életet választotta. Neki nem kellenek kalasnyikovval rohangáló iszlám fundamentalisták, bevándorlók, multikulturalizmus, vagy a többi szar. Európa nyugit akar. Könnyű meggyőzni az embereket, hogy nyugit akarjanak, még csak ideológia sem kell hozzá, elég egy kis noszogatás. Ez a lustaság kora. A tespedés, a monitor és a TV előtt hízás évszázada. Nemcsak a háború, de a szolidaritás is megkövetel valamilyen szintű áldozathozatalt. És az emberek nem akarnak áldozatot hozni, nem érdekli őket 5 percnél tovább a partra vetett halként homokon heverő halott arab gyerek. De a korrektség kedvéért semmi más sem. Pedig ha a párizsi terrortámadásnak van valamiféle tanulsága, akkor az az, hogy nem fordíthatunk örökké hátat a világban zajló eseményeknek. Nem lehet a végtelenségig Orbánozni meg Gyurcsányozni, Horthy szobrok ellen vagy mellett tüntetni, 13. havi nyugdíjért kardoskodni.

Eljött az idő, hogy messzebbre lássunk a vizitdíjnál, a 27%-os ÁFA kulcsnál, internetadónál, ‘öszödi beszédnél, zsidózásnál és fasisztázásnál. Előbb utóbb valakinek tennie kell valamit. Ezt nem lehet elhabizni, itt nem lehet látszatintézkedéseket hozni. Ha lesz egy front, akkor valakinek oda kell majd mennie harcolni, mert akkor itt lesz a front, a házad előtt, az ablakod alatt, és akkor már nagyon nehéz lesz beleszarni az egészbe. A békét nem elég akarni, tenni is kell érte. A likeolás nem gyógyítja a rákot, nem eteti az árvát, és nem nyeri meg a háborút. Sauront sajnos nem lehet aláírásgyűjtéssel meg dühös kommenteléssel legyőzni. Hiába cseréled a profilképedet a francia trikolórra, a barbárokat a legkevésbé sem fogja érdekelni. Volt kb. 50-60 évünk, hogy hobbitkodjunk a Megyénkben, most már valakinek tényleg el kell vinnie azt a kurva gyűrűt, és bele kell dobnia abba a metaforikus vulkánba.

- Kitahito

Megosztás