Felmerült bennem egy gyakorlati jellegű kérdés: van valaki, aki a mikrohullámú sütőt sütésre használja? Mármint persze, nyilván akadnak ilyen emberek, feltételezem (és remélem), hogy többen vannak azoknál, akik mondjuk rendszeres szexuális viszonyt folytatnak a mikrohullámú sütőjükkel. De még ha ezt el is fogadjuk, akkor is ott marad a kérdés, hogy miért? Mi értelme van annak, hogy nagyon kis mennyiségű ételt, nagyon sok energia felhasználásával, és nagyon lassan készítsünk el? Úgy értem, ha valakinek az a fétise, hogy téglatest alakú műszaki cikkekre gerjed, azzal ugye nem lehet sok mindent kezdeni. Felőlem még fel is vonulhatnak. Viszont a tábortűzön való ételkészítés legkézenfekvőbb alternatívája a sütő, vagy ha nagyon elvetemültek vagyunk, akkor még mindig használhatjuk a tűzhelyet mindenféle kulináris szörnyszülöttek kontár kotyvasztására. Bennem egy esettől eltekintve (chips házilag…) fel sem merült, hogy a mikrohullámú sütőt lehet a kávé és teavíz melegítésén, pattogatott kukorica készítésen, valamint a kihűlt ebéd meglangyításán kívül másra is használni, de még arra sem alkalmas, hiszen egy kicsit is öblösebb tányérnyi valami melegítése során csak annyit érünk el, hogy a tányér egésze, valamint az étel felülete nagyjából 1 cm mélységig felforrósodik, minden más viszont jég hideg marad.

Nincs is annál kiábrándítóbb, mint mikor jó étvággyal belekezdesz egy látszólag tűzforró levesbe, de már az első rohadt kanál után meg kell bánnod az egészet, fel kell állnod, és vissza kell baktatnod a mikróig, elpazarolva újabb 3 és fél percnyi elektromosságot a semmiért, mert a végeredmény legjobb esetben is csak egy tál langymeleg, fűszeres víz lesz. A másik csodálatos dolog a mélyhűtőből kivett, fagyasztott hús felolvasztása. Van egy elméletem (amit még nem sikerült bizonyítani, mert nem érdekelt annyira, hogy leteszteljem…), miszerint a hús még szobahőmérsékleten is gyorsabban megmelegszik, mint a mikróban. És akadnak emberek, akik ezt a tökéletlen, szinte felesleges vackot úgy használják, mint egy sütőt, hogy elkészítsenek benne valami ehetőt. Szó se róla, lehetséges… nagyjából úgy, mint ahogy le lehet olvasztani a gépjárműved ablakaira fagyott párát azzal, hogy rálehelgetsz: egyáltalán nem hatékony, ráadásul borzasztó időigényes, de cserébe viszont még az eredmény is csapnivaló lesz.

„A csúcstechnológia téveszméje, hogy figyelmen kívül hagyja az alsóbbrendű megoldások hatékonyságát.”

Oké, vannak ostobák, akik nem gondolnak bele abba, hogy egy kisebb települést ki lehetne világítani abból az áramból, amit ők a vacsorájuk elkészítésére elpazarolnak. Akadnak olyanok is, akik csak flancolásból pocsékolnak, mert megtehetik. De számomra az a félelmetes, hogy elvileg ez lenne az eszköz rendeltetésszerű felhasználási módja. A gyártó, aki elkészíti a mikrohullámú sütőket, ezt a mentalitást várja el tőlünk, felhasználóktól. Használj el és fel minél többet, herdálj, mert megérdemled! Még kis lámpákat is kapsz, hogy nézhesd, ahogy 3 óra alatt lassan megsül az a rohadt csirkecomb. Ez a mentalitás egy olyan naiv korból származik, amely elhiszi, hogy véges erőforrásokból lehet végtelenül költekezni.

Emlékszem, régebben még voltak ilyen mikrohullám-szkeptikus szóbeszédek, hogy az eszközök rákot okoznak, VIGYÁZZ! Nehogy elé állj! Meg akarsz halni, ‘hülyegyerek?! Fiatal fejjel anno guggolva haladtunk át előtte, vagy csak simán átvetődtünk a biztonságos túloldalra, hogy minél kevesebb ideig legyünk kitéve Sauron gonosz, rákkeltő halálsugarának. Persze azóta idősebb és kissé bölcsebb lettem, így rájöttem, hogy gyakorlatilag minden rákkeltő, a palackozott ásványvíztől kezdve a facebook üzenőfalamon megjelenő bejegyzésekig, szóval felesleges (atomtámadás balról!) ugrálni. De azért a mikrót még mindig csak kávémelegítésre használom. Csepp a tengerben.

- Kitahito

Megosztás