Amikor meghallottam, hogy a DK egy applikációt fejleszt a 95%-ban techno-analfabéta nyugdíjasokból álló szavazóbázisa mobilizálására, azt hittem, hogy ez egy rossz vicc. Egy kissé megkésett áprilisi tréfa. Sajnos mint újfent kiderült, egy kivételesen elátkozott, szürreálisan posztmodern idővonalon létezünk, ahol az ilyesmi megtörténhet. Meg is történt. Miközben Orbán Veszprémben egy langymeleg, aktuálpolitikával indiszkréten meghintett ünnepi beszédében emlékezett meg az 56-os hősök apropóján saját nemlétező szabadságharcáról a nyugat ellen, Gyurcsányék az egy nappal korábbi szülinapozásból még ki sem józanodva begyújtották az ellenzék új csodafegyvere, a DK Plusz hajtóműveit, és a diktatúra facebook-falának irányították virtuális kreálmányukat, mely reményeik szerint utat tör majd az emberek tudatába, beengedve a nyugatról jövő szabad levegőt a honfitársi fejekbe. Ha ez totális képzavarnak tűnik, akkor nagyjából érzékelhetjük a szkepticizmusomat ezzel az egész akcióval kapcsolatban, melynek már koncepcionális szinten sincs semmi értelme, tehát muszáj volt kipróbálnom. 1000+-adik szerencsétlenként én is telepítettem az alkalmazást a telefonomra, a BulvárKund™ nevet használva felregisztráltam, és a day 1 patch-et erősen igénylő felületen kalandozva elkezdtem felfedezni a program nyújtotta elképesztően sekélyes lehetőségeket.

A csak és kizárólag DK-ról szóló redva átvizsgálása után rövidesen rátaláltam arra, ami aztán a figyelmem középpontjába került, és van azóta is: a ranglistára. A december 3-án befejeződő season 1 során dobogósan végzett játékosoknak exkluzív, DK-s jutalom jár, és nem is akármilyen! Mondanom sem kell, hogy minden vágyam egy Gyurcsány szakácskönyv, egy dedikált DK-s pulóver vagy valaki által aláírt bögre, melyek nélkül ugye nem élet az élet, engem viszont mégis a krém krémjének kijáró díj vonzott, ez tartotta bűvkörében a képzeletemet. Felizzott lelkemben a kompetitív szellem régóta szunnyadó parazsa, és eldöntöttem: nem számít, hány nyuggeren kell átlépnem, hány hirtelen felindulásból elkövetett trollkodót kell magam mögé utasítanom, hány elvetemült pártkatonát kell legyőznöm hozzá, feljutok a csúcsra, hogy szemtől szembe állhassak a mémek mémjével, a kormányváltás kérlelhetetlen kapuőrével, magával a Nagy Szalámizóval! Igen, az első helyezettnek lehetősége lesz találkozni Gyurcsány Ferenccel! Már el is képzeltem, hogy a lapos fingként elrottyanó Partizános interjú után én majd jól diktafonvégre kapom a böszmét, és számon kérem rajta mindazt, amit Gulyás Márton elmulasztott, vagyis kb. mindent.

Mindig is sejtettem, hogy Ferenc Ferdinándot is ő lőtte le!

A feladat nem egyszerű, különösen, hogy már a legelején elgáncsoltam magam. Tudni kell ugyanis, hogy a nagyjából 6 hónapra visszamenőleg feltöltött “hírecskék” (cím 2 sor, lead 3 sor, cikk szövege 4-5 sor) farmolása adja a pontjaid több mint a felét. Minden más content, amit ebben az mmo-ban elérhetsz, az a pár tesztecske, a bárgyú kérdőívek, a demagóg és kétbites képzések, valamint a DK-s politikusok profiljainak megcsodálása nagyon hamar kimaxolható, és azon túl már csak az események alá kirakott alacsony felbontású képekkel, a DK-s “véleményvezérek” okosságainak balra- vagy jobbra Tinderezésével, illetve napi “küldetések” teljesítésével (ami a korábban felsoroltak kipipálását foglalja magába, már ha véletlenül méltóztatnak működni…) tehetsz szert tapasztalati pontokra. Szóval másnap délutánra lényegében kijátszottam a DK Pluszt, és tűkön ülve vártam a DLC-t, ami hát nem nagyon akart megérkezni. Kénytelen voltam hát szembesülni a ténnyel, hogy itt egy nagyon véges XP pool-ból kell dolgozni. Ami azért probléma, mert ha az ember hajnali négy órakor ahelyett, hogy a bal oldaláról jobbra fordulna az épp aktuális, nyomokban Mia Khalifát is tartalmazó nedves álmán élvezkedve, és azzal tököl, hogy egy AI generálta tweet beltartalmi értékének megfelelő híreket pörgetve óvodás villámkérdésekre válaszol, nos… óhatatlanul hibázni fog.

Megvallom töredelmesen, bakiztam is párszor, ami már csak azért is szégyenletes, mert a hír konzumálását ellenőrizni hivatott feladványok annyira primitívek, olyan végtelenül szájbarágósak, hogy a cikkucik elolvasása nélkül is könnyedén megválaszolhatóak. Ha a kormány Nemzeti konzultációja jól kitapintható, manipulatív módszerekkel öklözi bele a kitöltőt az kívánt válasz beikszelésébe, úgy az Árnyék(szék)kormány egy pöröllyel üti az arcodat, melyre filccel rárajzoltak egy mosolygós smiley-t, mert ugye a szégyentelenség és a totális inkompetencia után a humor a legfőbb fegyverük. De hagyjuk is ezt. Tudjuk, hogy hitványak. Nothing new. A fáradt elme és az ínhüvelygyulladás határán álló mutatóujj olykor-olykor megbicsaklik, és megtörtént a baj: elbuktál 100 tapasztalati pontot. Elsőre ránézésre ez nem tűnik olyan kardinális komplikációnak, hiszen mit számít száz pont, mikor már most a hat számjegyű eredmény felé közelítesz? Semmi gáz, behozod! Csak hát pont ez a probléma: sosem hozod be. Mivel a tartalom véges, így ha az előtted lévő illető (aki nem hibázott) lelkiismeretesen minden nap megteszi kötelességét a haza felé, és mondjuk megnézi Gyurcsány legújabb főzős videóját, vagy feltölt egy Dobrev Klára mémet az épp aktuális esemény alá, tehát nyomon követi az applikációba frissen felkerülő, minimális tartalmat, úgy soha, semmilyen körülmények között nem hozhatod be a lemaradásodat.

Elnézést kívánok, akkor most hogy is van ez?!

Ez a felismerés úgy szíven ütött, hogy kénytelen voltam bevenni egy vérnyomáscsökkentőt, és csak akkor nyugodtam meg, mikor másnap az egyik barátomnak, akit filmnézés címszóval rángattam fel az éterbe, két órán át lamentáltam az engem ért igazságtalanság miatt. A Fletó interjú ábrándképe kezdett szertefoszlani, és nem láttam rá racionális módot, hogy ezt megakadályozzam. Mit kellene tennem? Nyomozzam ki az előttem lévő, dobogós helyezett identitását a felhasználóneve alapján, és vágjam el az internetkábeltét, hogy pár napig elbukja a daily quest-eket? Spammoljam tele random képekkel az események alatti feed-et, és szerezzek úgy bónuszpontokat? (Megpróbáltam, nem működik…) Írjak egy méltányossági kérelmet Kálmán Olgának, melyben tiszteletbeli LMBTQIA+ személyként extra krediteket követelek magamnak? Hiába áltattam magam, ezen nem túlságosan célravezető módszerek. Egyetlen megoldást találtam csak: újra fel kell regisztrálnom! 100% no hit speedrun!

Éreztem, ahogy az őrület kígyója bekígyózik az elmémbe. Olyan dolgokra vetemedtem volna, melyeket elsuttogni sem lehet, nemhogy leírni. Megálljt kellett parancsolnom a tébolynak, mielőtt végleg elhatalmasodik rajtam. Elismerem, elgyengültem néhány pillanatra, és majdnem a böszmeség bűnébe estem. Ez veszélyes! A csalás nem lehet megoldás, így nem nyerhetek, mert az ebül szerzett Gyurcsány interjú rezsicsökkentés-növekedésként vész el, ha méltatlan módszerekkel érem el! Eszembe ötlöttek Kocsis-Cake Olivio örök érvényű szavai: „Most törölték el például a… a… őőő… Atom, ener… a… a… Atom… őőő… atomerőművek építése kapcsán a… a… ömmm… konzultációt.“. Ez erőt adott. Atomerőt. Tudtam, hogy igazságos versenyben kell legyőznöm az ellenzékemet, bár a pálya feléjük dől, és hegymenetből kell megugranom a dobogó legfelső fokát, enyhén aritmiás magyar szívemben megdobbant az akarat, és folytattam a munkát, félbekezdéses hírek tömkelegét nem olvasva el és ostoba kérdések sorozatát válaszolva meg, figyelmen kívül hagyva az elkínzott ujjízületek fájdalmas jajkiáltásait és a kialvatlanságtól dekoncentrált agyam rövidzárlatokkal fenyegető nyöszörgését. Az a bizonytalan, vak hit űzött, hajtott tovább, hogy az előttem állók is emberek, ők is hibázni fognak! Biztos voltam benne, hogy az éjszakázás és a bugoktól hemzsegő applikáció instabilitása őket is elszabotálta. Nem kellett csalódnom. Mire képernyőnyomkodástól túlmelegedett ujjbegyeim lehűltek, és utolsó erőmből elkeveredtem a ranglistára, embert- és mentális épséget próbáló fáradozásaim eredményeképp oda kerültem, ahová (ha egészen őszinte vagyok magamhoz) mindig is tartoztam: én lettem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt után a második legnagyobb DK-s!

A virtuális politikai aktivizmus egy megszentelt momentuma…

Később persze, mikor indítottak egy “képzést” az applikáció működéséről, kiderült, hogy a korábbi teóriám a behozhatatlan hátrányról nem fedi a valóságot, mert a heti pontok minden ligaváltási turnus végén lenullázódnak, de azért elégedettséggel töltött el a tudat, hogy bár nem volt semmilyen tétje, mégis helyesen cselekedtem, és tartottam magam az politikai fair play íratlan szabályaihoz, melyek egyesek idejétmúlt gondolkodásnak, handicap-nek, vagy balfékségnek neveznének. A mágikus időpillanat, melyben az MKKP, BulvárKund, és Kapanyányi Monyók uralják a Demokratikus Koalíció három felső helyét, kérész életűnek bizonyult: a kutyapárt lecsúszott és eltűnt a ranglista alattam lévő helyeit befedő balladai homályban, és én is visszaszorultam a bronzéremig. Nem baj. Most már annak biztos tudatában vetem gamer szemeimet a DK Plusz díjaira, hogy tudom, a harc minden héten újraindul, hátrányok és előnyök szertefoszlanak a virtuális viadal tisztaságát biztosító isteni tűzben, melyet ezen a héten a Gyurcsány szakácskönyv lapjainak feláldozásával szítok fel. A valódi összecsapás, mely eldönti az interjú sorsát, csak hetek múlva veszi kezdetét. Addig még bőven van időm előrukkolni egy nyerő stratégiával. A terv már körvonalazódik, és ha minden jól megy, akkor enyém lesz a győzelem! Addig viszont éjt nappallá téve őrködöm a nemzet üdve és a kormányváltás ábrándképe felett, hasznos javaslatokkal látva el Dobrev Klára stábját. Arra a kérdőíves kérdésre például, hogy milyen jutalmakat kapjanak a következő szezonok dobogósai, azt feleltem, hogy a dedikált őszödi beszéd, anime Gyurcsány Ferenc kitűző, valamint egy kis fiolányi Kunhalmi Ágnes fürdővizéből (kit érdekel, hogy MSZP-s, oldják meg!) elengedhetetlen kellékei a politikai aktivizmus további motiválásának. Ha már mézesmadzag, legyen igazán édes! +300 tapasztalati pont! Szinte már látom, ahogy a Karmelita kolostor falai megremegnek, és Szent Mihály arkangyal szobra lefordul a helyéről. Szinte…

- Kitahito

Megosztás