logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Blogkritika / 2014/08/08 / Szerző: Kitahito

Halálos ágyamon

Ezúttal a Halálos ágyamon c. blogot tekintettem meg, Zsófi tollából. Tinilányokra, egy hajléktalanra, és szúró- vágó fegyverrel elkövetett súlyos testi sértésre lehet számítani. És persze az agysejtjeink rohamos pusztulására.

Halálos

Már láttam magam előtt a pozitív pénzenergiákat, ahogy Tihanyi Tamás lótuszkezeiből felém áramoltak, mikor hirtelen: Halálos ágyamon. Biztató.

A kinézet határozottan zöld. Zöld szúnyogháló tapéta, zöld háttér, zöld szövegkiemelés, zöldes fejléc, és meg mernék esküdni, hogy az alap betűszínben is láttam egy kevéske zöld pigmentet. Mindent összevetve van egy jó vaskos tippem arra nézve, hogy a készítőjének mi volt a kedvenc színe… Minden egyes alkalommal, mikor az ember frissít vagy oldalt vált, felugrik egy “Üdvözöllek kedves olvasó!“-üzenet, melynek folytonos lenyomogatása egy rövid idő után felettébb idegesítővé válik. Viszonylag könnyű eligazodni a blogon, szépen a helyén van minden modul. A fejléc? Nincs vele gond: van rajta két, nyilvánvalóan hallucinációkkal küzdő lány, akik senkire sem hasonlítanak a történetben felvonultatott (egyébként frusztrálóan sok, teljesen véletlenül modell alkatú, belőtt frizurájú, photoshop-sminkelt) karakter közül.

A szereplők menüpont alatt megtekinthetjük… nos, a szereplőket. Mely már egyből csalódást okozott, lévén a főhősnő neve el van írva (Morgn). Vagy ha így hávják, akkor az roppant sajnálatos. Mindegy. A haj nyelvtanilag kissé problémás “pinkülését” még elnézném, ha a második karaktert nem valami… Milcy Fantla (?) lenne. Milyen név ez egyáltalán? Ki veri meg ilyennel a gyermekét, ki akarná, hogy a egész életében gúnyolják, kinevessék, leköpjék szerencsétlent, amiért ilyen hülye neve van? Utalás lenne a tejes Fantára? Így hívják a karakterét valamelyik fantasy MMO-ban? Sok kérdés, kevés válasz, de engem az agyérgörcs kerülgetett, ahányszor csak megláttam felbukkanni a sorok között. Lisa, Dean, Brigit, Fredy, Rebeca, Robert, Nina, Natalia, Jennifer, Minci, Louis, Rosa… Aragorn, Gandalf, Frodó, Optimus Prime, Clark Kent, X-Professzor, Hulk, Mel Gibson a “Rettenthetetlen”-bőlm Barack Obama, Krishna, A száztagú cigányzenekar. Annyi szereplő van itt, mint három görög drámában összesen. Nem lepődtem volna meg rajta, ha a vége felé találkozunk Járókelő 1-gyel és társaival, Kukásbá’-val, Hajléktalan kábszeres-sel és Gáborral, a MÁV-ellenőrrel. Természetesen mindegyikük neve és rövid jellemzése alatt szexi teenagerekről készült stúdiófotók szerepelnének, mert az nem létezik, hogy valaki ne úgy nézzen ki, mintha most lépett volna le a Bravo magazin címlapjáról! Na de hagyjuk magára szegényeket addig, míg a történet folyamán beléjük nem botlunk. Pár pillanatig még mosolyogtam a chaten folyó ‘gyépéharcon, aztán belekezdtem az olvasásba.

Üdvözöllek kedves olvasó! Üdvözöllek kedves olvasó! Üdvözöllek kedves olvasó!

Tehát, egy ostoba felütéssel indítunk: három lány (Elisabeth, Milcy és Lisa) sétálnak a mozi felé, mikor is egy „hajléktalan csávó” ugrik eléjük a semmiből, „lekötözi” őket, elhurcolja egy kocsma elé, majd 200 pénzt kér az életükért cserébe. Na már most… először is le kell szögeznem, hogy ezt nem én találtam ki. Komolyan így kezdődik a történet! Felmerül továbbá a kérdés: hogy volt képes a csöves mind a hármukat egyszerre elfogni? Miért kellett őket elvinni bárhova is? Nem tűnik fel a járókelőknek ez az egész felfordulás?! Ezek szerint nem. Szóval mivel a lányoknál nincsen ennyi pénz (nyilván a hajléktalan van annyira finnyás, hogy a mobiltelefonok, ékszerek, és egyéb értéktárgyak begyűjtése, vagy az esetleges nemi erőszak helyett csak a készpénz eltulajdonítására korlátozza üzleti tevékenységét…) kész hazakísérni őket, hogy onnan csipegethessék fel a hiányzó dollárokat, melyre 5 perc áll a szerencsés kiválasztott rendelkezésére. Nyilván továbbra sem szúr szemet senkinek, hogy egy hobó három jól szituált lányt vezet megkötözve át a városon. Ja, dehogynem. Csak mivel kedves fedél nélküli barátunknál van egy élesre fent bökő, képes az egész települést sakkban tartani. Így megy ez a való világban, tudjuk.

Mellesleg, ha valaki pénzt akar kicsikarni másokból, nem tartja be ilyen szigorúan a lehetetlen fenyegetéseket. Ellopja az órádat, a táskádat, és nem vállalja a kockázatot, hogy össze.vissza kísérgessen. Ha a bent lévő csajnak 5 perc alatt nem sikerül megszerezni a pénzt, hát vár 10 percet. Vagy sátrat ver a ház előtt, és reggel megérdeklődi a dolgot. BÁRMI MÁST, csak nem ezt! Nem kezd el öldökölni, hacsak nem eleve az volt a szándéka, mert egy pszichopata állat, aki abban leli örömét, hogy teljesíthetetlen, banális feladatok elé állítja az embereket (Lisa… I wanna play a very little game!). Úgy néz ki mégsem kell neki a pénz, egyszerűen csak meg akarta futtatni a csajokat, mielőtt kivégzi őket. Ez egyszerűen baromság. A hajléktalanról kiderül, hogy mégsem teljesen hajléktalan (vagy csak hobbiszinten éjszakázik az utcán…), mert van egy sötét szobája, ahová beterelheti a lányokat. Elisabeth, a hősnő, önként jelentkezik a gyilokra, hogy mentse a barátnőjét, és előáll élete szomorú történetével, mely megindokolná, hogy neki mégis miért érdemesebb meghalnia, mint a társának. Ez a sztori olyan mértékben sablonos és felszínes, hogy tényleg azt kell hinnem, hogy csak csel volt, a másik lány menekülését elősegítendő, mert egyszerűen nincs emberi lény, aki ennyire tökéletesen végigjárta az elcsépelt előzménysztorik minden pontját! Oly lebilincselő volt a mese, hogy a hajléktalan észre sem vette az előtte fekvő (vagy ülő, vagy álló) barátnő szökését. Nyilván egyszerű lélek, és csak egy érzékszervét tudja egyszerre használni.

Mikor hősünk végére ér az eposz elbeszélésének, igyekszik visszakozni, hogy mégis inkább valaki más haljon meg, lehetőleg az, aki már nincs ott, de ugye még egy ilyen hülye csöves sem lehet annyira ostoba, hogy kétszer hagyja magát átverni. Így leszúrja Elisabethet, és mindenféle további beszéd, vagy követelés nélkül távozik. Gondolom a pénzről is megfeledkezett: most, hogy rájött, milyen jó érzés ölni, kimegy az utcára ledöfködni a bambán bámészkodó járókelőket. Senki sem állíthatja meg. Ami a szobát illeti, nem lehetett olyan eldugott (úgy képzelem, egy forgalmas tér közepén állhatott a szobor helyén), mert Elisabeth halk mormogására odajött egy hirtelen roppant segítőkész idegen, és teljesen indokolatlan módon lecsukta a szemét, majd nyilván a kórházba vitte, mert ott ébred fel. A sebe be van foltozva, de már csak napjai vannak hátra az orvosa szerint. Miért? Ha valakit hasba szúrnak („Önt baleset érte, egy hatalmas szúrás volt magában“), annak először is szörnyű fájdalmai vannak, aztán ha eljut odáig, megoperálják, ami vagy sikerül, vagy nem. Ez lehet ok a halálra. Elfogadom, ha nagyon muszáj, elvégre a történet játszódhat egy afrikai falucskában is. De itt nem emiatt van veszélyben hősünk élete. Nem, beütötte a fejét a padlóba! Nehezemre esik elképzelni, hogy valaki amiatt haljon meg, mert kicsit beütötte a fejét AZUTÁN, HOGY LESZÚRTÁK!

Nem vagyok orvos, ha képes teljesen problémamentesen telefonálgatni, akkor valószínűleg egy az agyrázkódásnál nagyobb baja nem lehet. Nem tudják pontosan mennyi ideje van hátra:  két napig élhet, és egy hétnél semmiképp sem tovább, legalábbis a szöveg tanulsága szerint. (Petinek három almája van, Julinak négy. Petinek nincs hat almánál többje. Hány almája van Petinek?) A hősnő nem tudja felfogni, miért történik ez vele. Gondolom elfelejtette, hogy önként jelentkezett a halálra, és ha nem szúrták volna hasba a szökött csajok miatt, akkor is megölték volna. Nyilván az agyrázkódás utóhatásai… majd felhívja a barátnőjét, (aki nem tudta időben kihozni a pénzt, és láthatóan már az egész eseményt elfelejtette) és elkezdi őt hibáztatni a történtekért. Úgy beszélgetnek, mintha csak arról lenne szó, hogy a tegnap esti közös ‘sorinézés alatt a földre potyogtatta a pattogatott kukoricát. A béna dialógus után jönnek a testvérek, hogy részvétüket nyilvánítsák, bevallják rég titkolt érzéseiket, és megkérdezzék a lány (lényegében) végakaratát. Mit kér valaki, akinek csak napjai vannak hátra? Jöjjenek oda a kedvenc bandája tagjai, és adjanak elő neki egy Shadowdance-produkciót? A szerelmét hívná, hogy egy vad éjszakát töltsenek el együtt, még utoljára? Papírt és ceruzát szeretne, hogy leírja végső gondolatait életről, halálról, és azon dolgok hirtelen elértéktelenedéséről, melyek egykor fontosak voltak neki? Nos, a válasz:

„-Szükségem lenne egy telefontöltőre, tusfürdőre, törülközőre, és rengeteg ruhára!” – Tessék, hát így érez valaki a halál küszöbén! Szinte hallom, ahogy felcsapnak a szívemben az együttérzés lángjai, olyan hiteles és életszerű a helyzet! Fel akarja tölteni a mobilját, még egyszer… utoljára! Majd bejön az anyja, és megint hihetetlen feszültség: miért rohant ki zaklatottan a szobából, mikor meghallotta, hogy a lánya meg fog halni? Vajon miért? Mi lehet az ok? Megtudhatjuk a következő részben…

Üdvözöllek kedves olvasó! Üdvözöllek kedves olvasó! Üdvözöllek kedves olvasó!

De engem nem érdekelt a következő rész. A történet annyira buta, hiteltelen, és rosszul megírt, hogy még erőnek erejével sem tudom rávenni magam a folytatásra. Minek is? Mikor egy ilyen alapkoncepcióból nem lehet értelmes sztorit kikerekíteni, de ha még lehetséges lenne is, Zsófi akkor is képtelen lenne rá, ha három lenne belőle, és az egyik feláldozná az életét, hogy a többiek tehetségesek legyenek. A dráma morzsája sem érezhető a cselekményben, minden annyira vérlázítóan közhelyes, és otromba, annyira nélkülözi a kreativitás legcsekélyebb szikráját is, hogy az ember szabályosan szenved az olvasás közben.. Egyszerűen nem lehet komolyan venni a leírtakat, mert annyi közük van a való világhoz, mint a… nem is tudok párhuzamot vonni, ami érzékeltetné az események abszurditását, a karakterek végtelen felszínességét és primitivizmusát. A becsületemre legyen mondva, beleolvastam a későbbi fejezetekbe, és a helyzet semmivel sem kedvezőbb. Nem tapasztalok fejlődést sem a stílusban, sem magában a történetben. Mert ha lenne egy minimális javulás, akkor azt mondanám, hogy át kell dolgozni, újra kell gondolni az elejét, kicsit faragni kell rajta, de így az egész rossz, teljesen újra kell írni, vagy elvetni. Ha az eddigi tapasztalatok alapján kéne megítélnem Zsófi írói kvalitásait, akkor nem tudnék túl sok jót mondani, így inkább mellőzöm is az erről való elmélkedést. Lehet, hogy egy másik műben, több idő és energia ráfordítása után meg-megcsillanna valami, de most nem látok mást, csak sötétséget.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Brynhildr in th...

Következő kritika:

Hell Ride

Még több Blogkritika