Most, hogy nagyon helyesen nemzeti konszenzus alakult ki az Izrael melletti kiállás kérdésében, mikor civilizációs minimum lett a zsidó állammal való feltétlen szolidaritás, mikor Orbán jobbja és Gyurcsány balja összefonódik és egybegyógyul a terrorellenesség teátrális kézszorításában, bizony nincs könnyű dolga az egyszeri antiszemitának (tekintsünk el attól az amúgy nem elhanyagolható körülménytől, hogy mindkét fél sémita nép…). Nemcsak, hogy kifogták a vitorlájából a szelet, de még azt a mezítelen árbócrudat is elfűrészelték. Bajos dolog önfeledten lobogtatni a Palesztin zászlót, anélkül, hogy a 2010-es évek végén Európát megrázó merénylethullám miatt kollektív bűnösség alá volt muzulmánokat valamilyen formában, legalább szimbolikusan rehabilitálnánk, ez az aktus pedig borzasztó nehéz, hiszen el kéne ismerni, hogy talán tévedtünk valamicskét, és túlreagáltuk a helyzetet, mikor az elbaltázott willkommenskultur válaszaként hisztérikusan bebújtunk a sertérzsírtól harmatos szögesdrótkerítéseink mögé rettegni a mindentől (ismét csak tekintsünk el attól az amúgy nem elhanyagolható körülménytől, hogy előtte még átengedtünk félmillió illegális bevándorlót az országon…). Ezt nem lehet megtenni. Nekünk végig igazunk volt, még akkor is, ha tévedtünk, vagy mikor később a szöges ellentétét valljuk annak, mint korábban, hisz akkor az volt az igazság. Megmondta az M1, megmondta az ATV. A köpönyegforgatás, az ideológiai kaméleon-mentalitás, az érdek alapú, pragmatizmusnak hazudott korrupció nem okoz kognitív disszonanciát. Az árnyalatokat nem lehet tolerálni. Hát hogy lehet úgy gyűlölni valakit? Mert abban a pillanatban, hogy felütik a fejüket olyan kifejezések, mint az “ugyanakkor”, “mindazonáltal”, vagy “ellenben”, az ember elveszíti acélos erejét, és töretlen szelleme meginog, hezitálni kezd. Az ilyesmit minden áron el kell kerülni. Ennek örömére jöjjön hát egy Hitler idézet!

„Az egyetlen vallás, amelyet tisztelek, az iszlám. Az egyetlen próféta, akit csodálok, Mohamed próféta.”

Átérzed mindkét oldal civiljeinek a tragédiáját? OMG, szóval támogatod a Hamászt?! A terror pártján állsz? Azt akarod, hogy minden zsidó csecsemőket géppuskázzanak tömegsírba az iszlamisták? Nagyjából ilyen logikai lóugrásokkal rekesztenek ki a civilizált világból, ha nem asszisztálsz a totális háborút követelő csőcselék őrjöngéséhez. Ezért kell odavetni Netanjahu lábai elé a Gázai övezet palesztinjait, mert a pillanatnyi politika haszonszerzés vágya és az tucatszor toldozott-foldozott narratív fércmű egyben tartása fontosabb pár millió teveszaros arab életénél. Jó, legyünk optimisták, és feltételezzük, hogy az Izraeli hadsereg csak a bronzkorig fogja a térséget visszabombázni, és megelégszenek pár tízezer polgári áldozattal. Nehogy véletlenül megemlítsük, hogy a Hamász a nyilvánvaló átfedések ellenére nem egyenlő a palesztin néppel, és a szimpátiatüntetések jelentős része nem a zsidó lakosság elleni támadást élteti, hanem egy nagyon valós humanitárius katasztrófára és esetleges genocídiumra igyekszik felhívni a figyelmet! Arra, hogy nem a vétlen lakosságon kellene elverni azt a bűnt, amit egy terrorszervezet fundamentalistái követtek el. Még akkor se, ha ezt kifejezetten nehéz elkerülni a civilek között elvegyülő és őket élő pajzsként használó terroristák esetében. Félreértés ne essék, egy pillanatra sem vitatom el Izrael jogát az önvédelemre. Csak annyit állítok, ami azt hiszem alapvető, vagyis hogy az igazságos düh nem ad felhatalmazást MINDENRE. Fontos, hogy észnél legyünk.

Túl élethű lett az úgy Counter Strike…

Ugyanis most kínosan könnyen meg lehet igazulni a faék egyszerűségű iszlamofóbiában, és a bozótvágóval nyakazó szélsőségesekre, valamint a térség lakóinak egyébként viszonylag könnyű radikalizálhatóságára hivatkozva glorifikálni a potenciális tömegmészárlást. De hát tudjuk, ilyen a háború! Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács! És különben is, ez egy nagyon speciális geopolitikai helyzet. Ilyen és ehhez hasonló lózungokkal nyugtathatjuk a lelkiismeretünket, miközben igyekszünk legitimálni a legitimálhatatlant. És igen, háború van. Nem valami kis lokális, hanem egy nagyon is globális háború, ami nem most kezdődött, hanem mondjuk szeptember 11-én. Nehéz gátat szabni az indulatoknak egy olyan ellenséggel szemben, mely végletekig elvakult, nehezen megfogható, valamint tendenciózusan és büszkén vállaltan a civil lakosságot támadja. Pedig muszáj. Mert ezt követeli a civilizációs norma, a humánum, a patinás zsidó-keresztény lelkünk minden idegszála. Ezen értékekbe vetett hitünk és állhatatosságunk tesz minket különbbé. Ez még itt a XXI. században is kiváltság és kötelesség. Sajnos, nem sajnos, ez van! Szóval in the end of the day, lehet reménykedni abban, hogy Izrael önmérsékletet tanúsít, és nem rendez vérfürdőt, tovább destabilizálva az amúgy is pengeélen táncoló régiót. Bár erre annak a több ezer rakétának a fényében, amit a Hamász kilőtt, viszonylag kicsi az esélye. Itt mindenki vérre szomjazik.

„Citizens victimized by genocide or abandoned by the international community do not make good neighbors, as their thirst for vengeance, their irredentism and their acceptance of violence as a means of generating change can turn them into future threats.”

Látva a Supernova zenei fesztivál elleni támadást, ahogy fundamentalista arabok szekularizált, szabados életvitelt folytató zsidó fiatalokat gyilkolnak, még itt a nyugattól keletre, és a kelettől nyugatra is by default Izrael pártjára állunk, mert mikor megpillantjuk a modernitásnak ellenfeszülő, kalasnyikovos barbárt a maga nyers valójában, akkor kicsit mi magunk is zsidók leszünk. És a sokat hangoztatott keresztyén Európa szívcsakrájával együtt dobbanó radikális hazánkfia ezen a ponton kénytelen letenni a lantot, hisz ha a 300-400 éves civilizációs lemaradással felvértezett araboknak szurkol, akkor belpesti hazaáruló sorosbérenc kommunista, és legalábbis egy gyékényen árul a békéért a megtámadottnál kilincselő kétbites Greta Thunberggel és az átkos brüsszeli bürokratákkal, ha meg a zsidókat támogatja, akkor győzött a gyíkemberek vezette háttérhatalom, tehát szögre is akaszthatja az acélbetétest meg a 40 fokost. Nehéz mán’ antiszemitának lenni, na! Az egyetlen morálisan is vállalható, autentikus viszonyulás a közömbösségnek álcázott számító somolygás, miszerint hadd öljék egymást a homoki négerek meg a pajeszosok. Tudod, ilyenkor a jó rasszista már csak egy kávét kér. Ezzel viszont csak az a baj, hogy a mai túlstimulált és agyonhergelt korban nagyon nehéz radikális középutasnak, kvázi semlegesnek lenni. Hol marad a forradalmi hevület? Hol van az igazságért tűzben égő szív? Ha nincs meg az Unikumosüveget konyhaasztalról lepofozó indulat, akkor mit sem ér az egész hóbelevanc! Pártatlannak maradni akkor, mikor mindenki presztízskérdést csinál abból, hogy oldalt válasszon, és habzó szájjal hangoztassa az igazát, egyáltalán nem egy nagy mulatság. Nem elég átélhető. Szóval bár kicsit sajnálom, azért nem féltem a rasszistát: megtalálja majd a módját a gyűlölködésre. Sőt, már meg is találta! Ez már csak így szokott lenni. Elég átfutni a kuruc.info “zsidóbűnözés” rovatát, és máris láthatjuk, hogy azért fel lehet oldani azt a gordiuszi csomót, csak annyi a dolgod, hogy az egyik felet taktikai megfontolásból most jobban utáld, mint a másikat. Mindenesetre ha a lényünk így Auschwitz után joggal retten vissza a szisztematikus népirtástól, akkor jó lenne valami olyan módot találni a gázai helyzet rendezésére, mely legalább nem rontja tovább a két nép, és ezzel két civilizáció viszonyát, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy ezt a konfliktust tárgyalóasztalok vagy meszesgödrök mellett rendezik-e.

- Kitahito

Megosztás