logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Animekritika / 2014/08/07 / Szerző: Kitahito

Brynhildr in the Darkness

Az Elfen Lied után úgy vártam ezt az animét, mint éhező egy falat kenyeret. Kár volt. Az a zsenialitás, amit Okamoto annak idején olyan ékesen megcsillogtatott, itt nem több halovány derengésnél. És lehet, hogy azt is csak a nosztalgia láttatja velem.

Gokukoku no Brynhildr 0

Nemrég néztem meg Lynn Okamoto új produktumát, a Gokukoku no Brynhildr c. animét (továbbiakban GnB.), melyet már igen régóta várok. Okamoto elsősorban mangákat készít, melyekből immár kettőt adaptáltak animációs sorozattá. Az Elfen Lied még 2004-ben került műsorra, és egy évre rá meg is néztem. Igen brutális és jól sikerült darab. Akkoriban kezdtem ismerkedni az animékkel, és igen mély nyomot hagyott, azóta is az egyik kedvencem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, igazán szívmelengető történet, és egy újranézés után talán majd bővebben szót ejtek róla a jövőben. Nyilvánvalóan nagy elvárásokkal ültem neki a GnB-nek. Talán a Shingeki no Kyojin-hoz és a Sword Art Online-hoz tudnám hasonlítani, ott is erősen reménykedtem. Nos, akkor nézzük! Tehát, adott a főszereplő, Murakami, és gyermekkori barátja, Kuroneko. A két gyerek nagyon közel álltak egymáshoz, és bár a kapcsolatukról nem sokat tudunk meg, annyi rögtön kiderül, hogy rendszeresen nézték távcsővel a csillagokat, részben kedvtelésből, részben mindenféle idegen lények nyomai után kutatva. Hogy pontosan miben reménykedtek, mit fognak látni, azt nem tudom, de legalább lefoglalták magukat, és szereztek néhány kellemes emléket, mielőtt a KEGYETLEN ÉS SZÖRNYŰ VALÓSÁG BET… de inkább  ne szaladjuk előre!

Amikor a csaj befoglalja a távcsövedet.

Egyik alkalommal Kuroneko azzal áll elő, hogy látott már idegeneket, és meg is mutatja őket. Murakami követte a lányt, de egy tragikus baleset következtében (amiért Murakami nyilván önmagát okolja), Kuroneko életét vesztette. Legalábbis ezt kell hinnünk. Eltelik 10 év, és hősünk már középiskolás, aktív tagja a csillagász klubnak, melynek természetesen ő az egyetlen tagja, hisz nincs a világon még egy olyan tizenéves, aki azzal akarná múlatni az idejét, hogy a fagyos és barátságtalan űrt kémlelje, megcsodálva a különböző égitesteket, és folyamatosan abban a lázban égve, hogy felfedezel valami váratlant, ami felülírja a kozmoszról alkotott korábbi elképzeléseinket. Ja, hülyeség! Barátai ugye nem nagyon vannak, visszahúzódó, így ideje nagy részében a csillagokat lesi egy nemrég épült NASA csillagvizsgálóból (melynek rajta kívül nincs “személyzete”). …igen, a srácok helyében én is inkább a röplabda klubba mennék, kit érdekel egy csúcsmodern teleszkóp, meg egy teljesen üresen álló, jól felszerelt épület, ahol azt csinálhatsz, amit akarsz?

Mindezt pusztán a Kuroneko felé mutatott elhivatottságból, akinek a (nem) halála fölött még mindig roppantul bánkódik. Szegény srác nagyon belebolondult abba a lányba. Így, mikor egy nap megjelenik az osztályában egy új diák, Kuroha Neko, aki megszólalásig hasonlít a gyerekkori barátjára/szerelmére, Murakami egyből akcióba lép, hogy mindenki előtt lejárassa magát. Ugyanis Kuroneko hónalja tájékán volt egy jellegzetes anyajegy kombináció. Ezt a sorozat alatt többször is megpróbálja meglesni, melyből nyilván bonyodalmak adódnak. Lányok, ha egy srác minden áron meg akarja nézni a hónaljatokat, hagyjátok neki! Lehet, hogy nem egy perverz állat, hanem a gyerekkori barátod!

Estefelé hősünk megint a csillagvizsgálóban üti el az időt, mikor megjelenik a lány a suliból, és közli vele, hogy ha nem éri el az utolsó buszt hazafelé, meg fog halni. Idióta hősünk persze csak azért is lekési a buszt, csak hogy ellenőrizze az állítás helyességét. Mert érdemes berizikózni a dolgot! És majdnem agyon is nyomja egy hatalmas szikla. Kuroha menti meg, aki “mágiával” kettéhasítja a kőtömböt. Kiderül, hogy a lány egy “mágus”, aki titkos katonai létesítményből szökött meg több társával egyetemben. Épp egy megsemmisítőtáborba vitték őket, mint selejteket. Mindannyian rendelkeznek egy harness nevű, tarkóba ültetett szerkezettel, melynek köszönhetően emberfeletti képességekre tettek szert. Ezen a szerkezeten három gomb van: az első egy napra blokkolja a képességek használatát, a második kilöki az egységet, melynek hatására az alany (valamiért mindegyik lány amúgy) olvadt fagyivá változik. A harmadik pedig olyan szörnyű, hogy meg sem merik nyomni, és nem tudni, mit csinál. Továbbá 36 óránként (azt hiszem 36 óra volt…) be kell venniük egy gyógyszert, mert ellenkező esetben szép lassan elkezdenek vért spriccelni minden testnyílásukból, majd olvadt fagyivá változnak. Ez így egyszerre talán sok információ, de lesz még több is.

Kuroneko egy Kana nevű jós képességű gótloli lánnyal együtt bujkál, aki nem tud mozogni (látszólag) és beszélni is csak egy Hawking-hangszintetizátorral képes (látszólag), bár nagyon profin. Komolyan, csak számomra volt meglepő, hogy egy TELJESEN béna lány ilyen jól tudja mozgatni az ujjait? Oh, és amúgy igen, a lány tényleg Murakami gyerekkori barátnője, ami nekünk kb. az ötödik résznél, a főszereplőnek pedig valahol az anime végén derül ki. persze mindenki számára, aki nem teljesen ostoba, világos, hogy ez az anime elején látott lány. Basszus, még a nevük is majdnem megegyezik! Ilyen véletlenek csak akkor vannak, ha direkt át akarnak verni minket, annyira meg nem okos ez az anime. Bár roppant okosnak képzeli magát…

Szegény Kana nem kapott McDonald’s gyerekmenüt.

Hősünk elhatározza, hogy segíteni fog a lányoknak, akiket rövidesen beköltöztet a csillagvizsgálóba. Mikor kezd fogyni a gyógyszer (értsd: nagyon, NAGYON hamar) hozzájuk verődik egy szintén “mágus” hackerlány, Kazumi, akinek a mellméreténél csak a szemérmessége kisebb. Azt hihetnénk, hogy ez végképp megpecsételi a sorsukat, mert az anyag még hamarabb elfogy, de nem! Kazumi segítségével betörnek egy gyógyszergyárba, és némi harc és borzalmas, traumatizáló öldöklés után szereznek néhány hétre elegendő tabit. Semmi sem kovácsol össze egy kis csapatot, mint néhány közösen elkövetett brutális gyilkosság! Biztos nem fog szörnyű, visszafordíthatatlan törést okozni a fiatalok elméjében! Nem fog. Amúgy még szerencse, hogy pont volt egy gyógyszergyár a közelben, ami olyan szert is készít, amivel életben lehet tartani a titkos létesítményből megszökött máguslányokat! A labor egyébként folyamatosan keresi őket, de sajnos senki sem gondol arra, hogy a szökött, bujkáló lányok ahelyett, hogy… szöknének és bújkálnának, kb. mind beiratkoznak a helyi középiskolába, és a főgonosz bázisától cirka 5 percnyire laknak egy csillagvizsgálóban (helikopterrel 2 perc), így csak a sorozat végén találnak rájuk.

Murakami háreme lépten-nyomon bővül: teljesen random módon csatlakozik hozzájuk egy Kotori nevű, nagymellű csaj, akiről rövidesen kiderül, hogy Ő IS MÁGUS! Mik vannak!. Először azt hiszik, hogy meg akarja ölni őket, de nem. Ő egyébként helycserés teleportálást tud végezni, ami az egyik legerősebb képesség a történetben, melynek segítségével nagyjából minden helyzetből könnyűszerrel győztesen jöhetnének ki. Mi sem természetesebb tehát annál, hogy szinte soha sem használják. A finálé felé közeledve egy Hatsuna is beáll a sorba. Ő extra regenerációval bír. Még a kocsonyás fagyi-állapotból is életre tud kelni, de ez titok, és amúgy nincs semmi értelme. Legalább jól jön, amikor emelni kell a téteket, és drámázni, aztán gyorsan visszatáncolni, nehogy valaminek is legyen egy kis súlya.

Ennyi lánynak természetesen már nem elég az a kis doboz csodagyógyszer, meg hát gondolni kell a jövőre is, nem lehet úgy fenntartani egy háremet, hogy a csajok folyamatos odafigyelés nélkül húspéppé dezintegrálódnak. Így hát Murakami felkeresi a szuperintelligens kutató nagybátyját (azt hiszem), hogy szintetizálja neki a szert. Nem mintha megtehette volna korábban, vagy ilyenek, ha már van neki ilyen kapcsolata. Mindegy. Kénytelen beavatni az egész hihetetlen sztoriba, de a végén a férfi belemegy, hogy segít nekik. Ami annyit jelent, hogy ez a mellékszál a történet hátralévő részében elsikkad, hol előveszik, hol elfelejtik, majd hirtelen berobban, hogy nagy drámai konfliktust szűljön: kiderül, hogy nincs remény, mert csak azután tudnák előállítani az anyagot, miután már egy hete kifogytak belőle a lányok. Így Murakaminak döntenie kéne, hogy kit ment meg, mert ha egy lány kapja meg az összes tablettát, az az egy kihúzhatná a határidőig. Murakami pedig úgy dönt, hogy nem dönt, és a helyzet megoldódik anélkül, hogy egy rohadt szót is ejtenének róla. Mindenki életben marad, aki meg nem, az nem emiatt hal meg. Mindjárt odaérünk, de még el kell lapátolnunk az útból pár száz köbméternyi hülyeséget és helykitöltő hungarocellt.

Végre, Kuroneko nagy lány lett!

Még nem tértem ki az egyik legfontosabb dologra: Kuroneko elveszítette az emlékeit, és folyamatosan veszíti el a még meglévőket, mikor használja az erejét (ami egyébként elég használhatatlan). Amnézia! Imádjuk! Szegényt folyton mellőzi a sorozat, ahogy futnak be az újabb és újabb csajok. Sajnáltam, mert ő volt a legnormálisabb karakter, ami nagy szó egy olyan lány esetében, aki szép lassan visszafejlődik egy autista kétéves szintjére.

Szóval, a 10. részig nagyjából egyenes úton halad a sztori. Nem volt épp jó, túl sok bugyivillantás, túl sok dekoltázsnyomkodás, rengeteg humorizálás és évődés, viszont kevés dráma és feszültség, történni meg alig történt valami. Mindegy, az ember gondolta, hogy majdcsak beindul, és be is indult, ha úgy vesszük. Mert a 10. rész környékén szabadon engednek valami irgalmatlanul erős (és pszichopata) “máguslányt”, aki erősebb, mint az összes szereplőnk együtt, megszorozva ezerrel. Úgy harangozták be, mint aki:

„Képes többszörösen elpusztítani a Földet.”

Ebből arra számíthatnánk, hogy egy valóban kemény ellenféllel van dolgunk, akit nem lehet csak úgy, valami mondvacsinált módon legyőzni. Emlékezzünk erre. A csaj valóban erősnek tűnik, hisz egy csomó képessége mellett képes antianyag gömböket… teremteni, ami a nyilvánvaló abszurditása mellett tényleg veszélyes dolog. Ez a lány Mako, aki mindenkit szemrebbenés nélkül kibelez, kivéve az katonai kutatólabor vezetőjét, Chisatot, akit viszont a megszállottságig imád. Nos, ez a szuperlény ered Murakamiék nyomába, és kb. fél perc alatt meg is találja őket. Odateleportál a csillagvizsgálóba, először mindenkit befenyít, majd hogy nyomatékat adjon a szavainak gyorsan megöli Murakamit. Viszont épp jókor érkeznének meg az “ellenállók” (teljesen jelentéktelen mellékszál, valami mágus ellenes, katolikus inkvizítorokra hajazó szervezet), így Mako és Chisato visszavonulnak a teleportálós csajjal együtt, mert eredetileg őt akarták megszerezni. Nagyon, NAGYON fontos alany, még véletlenül sem szabad hagyni, hogy valami hülye módon eltűnjön, és aztán egy csomó ideig (10 epizód) kelljen a keresésével szarozniuk, nem igaz? Ennyire azért nem vagyunk amatőrök, IGAZ? Figyelj, végül megtalálták!

Lila, mert antianyag, értem?

Jó, Hatsuna, a regenerálós csaj feláldozza az életét, hogy felélessze feléleszti Murakamit, de nem hal meg, így mindenki életben marad! Ugye milyen komolyan vehető sztori? Tehát hősünk visszatér a halálból, majd alkut köt az ellenállókkal (két gépfegyveres fogdmeg, egy nyolcévesforma kisgyerek, és egy apáca…), hogy dolgozzanak össze, győzzék le a gonosz Chisato-t és szervezetét, mentsék meg a világot (?!), és mellesleg a teleportálós csajt is. Aki… és most jön a brainfuck. Ez kb. a 12. résznél van. Mint említettem, idáig a történet ha nem is volt értelmes, de legalább nem asszociáltál miatta arra, hogy elmebetegek találták ki. Most viszont… hú. Oké, a főgonosz ott áll Kotori fölött, és elkezdi nyomatni a hülyeségeket. Hogy ő igazából a húga, csak miután annak idején meghalt, az agyát átültette egy másik lányba. Hogy az ő nyakában egy különleges idegen lény van (ja, mert egyébként azok vannak a tarkójukba ültetve, igen…), amely képes beindítani egy kevesekben meglévő, SZUPER RITKA ÉS VESZÉLYES DNS-KÓDOT, ami szabadjára enged valami emberiséget megsemmisítő vírust. És ez jó, mert az emberiséget el kell pusztítani. Az emberiség rossz, ostoba, de még ha nem is lenne az, akkor is egy őrült és gonosz karakter mondja az egészet, tehát van értelme!

Mert miután az emberiség kihalt, és csak az árja “mágusok” meg ő maradnak életben, és… mi van? Eleve, a vírustól ő is meghalna. De ha valami miatt nem halna meg, nem lenne gyógyszer, és a “máguslányok” halnának meg néhány hét után. Meg eleve, miért tepert ennyire az emberiség elpusztítására, ha közben az volt a fő motivációja, hogy megmentse a húgát. Szerintem Chisato sem volt tisztában azzal, hogy mit miért csinál. Teljesen értelmetlen az egész. Lehet, hogy a mangában ezt jól elmagyarázzák, de itt egyáltalán nem sikerült, és kedvem sincs, hogy utánanézzek. Egyszerűen csak egy monológ formájában ránk okádják a sok baromságot. Szegény Kotorinak meg valami hatalmas rákszörny nő ki a tarkójából, ami jeladóként kék sugarat ló az égbe, és elkezdi beborítani a bolygót. De a lány kioldja a tarkójában lévő izét, és meghal, de most már tényleg, eskü. Ezt valamiért senki sem akadályozza meg.

„Majd újra kivesszük az agyát, és áttesszük egy másik testbe”.

Veri trú.

Akkor most mi van a világ elpusztításával? Annak lőttek? Hé! Hello! Nem ez volt az egyik fő motiv…á, biztos nem volt olyan fontos, mint amilyennek első ránézésre tűnt! Mindegy, ezen a ponton már felesleges értelmet keresni ebben a fekáliahalomban. Murakami, Kuroneko és Kazumi megrohamozzák az amúgy teljesen üres ellenséges főhadiszállást, így a gonosz frakció gyakorlatilag összezsugorodott egy őrült tudósra és a bolygót többször elpusztítani képes csajra. Murakamit leütik a lányok, mert nem akarják veszélybe sodorni, hisz eddig annyira vigyáztak a testi épségére! Nem mintha nemrég MEGHALT VOLNA, vagy valami! És amúgy mit számít? Ha elbuknak (márpedig biztos el fognak, ugye?!), akkor az egész bolygó elpusztul (többszörösen). Nem fontos, itt a végső leszámolás ideje! Kazumi szinte azonnal meghal a mégsem annyira pszichopata csaj ellen vívott “harcban”. Mielőtt kilehelné páráját, még utolsó erejével lefolytat Murakamival egy nagyon béna beszélgetést. Igazán drámai helyzet, az egyik fontos karaktert megölték! Nagy kár lenne, ha a sorozat végén indokolatlanul életre kelne, igaz? Oh, volt egy lány a nyolcadik rész tájékán, aki képes volt szemkontaktus útján módosítani az emberek emlékeit. Nagyon rossz epizód volt, tele logikátlanságokkal és hatásvadász jelenetekkel, nem is tértem ki rá. Mindegy, ez a csaj kíséri és vezeti Murakamit amolyan jedi mester módjára, halála után erő-szellemalakban. Mert ő egy emlék, és megteheti, értem?!

Végső összecsapás a gonoszok és a jók között, most már tényleg! Murakami egy béna repülőrúgással földre küldi Chisatot, majd szájkaratéznak egy kicsit emelkedett anime-stílusban.
Kuroneko és a pszicho-Mako összecsapása természetesen egyoldalú. Miért is ne lenne az, hisz Mako képes lenne elpusztítani az egész bolygót! A puszta tény, hogy egyáltalán sor kerül a harcra annyira abszurd, annyira ostoba, hogy azt elmondani sem lehet. Nem kötelező a VILÁGEGYETEM LEGERŐSEBB LÉNYÉT beleírni a sztoridba, mert vagy erőfeszítés nélkül elintéz mindenkit, vagy a sztori előhúz a seggéből valami rossz okot, ami miatt le lehet győzni, és így legyőzik. Mindkét eshetőség borzalmas. Miért kell ilyen helyzetbe hoznia magát egy történetnek? *sigh* A hősnő már épp veszítene, amikor lehetetlen módon (hogy képes időben odaérni?!) megérkezik a lebénult csaj, aki igazából nem is béna (!), és kisegíti Kuronekot. A lánynak meg kell nyomnia a harmadik gombot a tarkóján lévő szerkezeten, mely feloldja az erejét. Mármint ideális esetben, mert 99.98% esély van rá, hogy nem sikerül, és szörnyű halált hal. Tehát 1000 esetből 998 szétrobbanna, ami majdnem hajszál pontosan akkora esély, mint hogy ötlapos pókerben négy egyforma lapot kapj! Vagyis roppant csekély. De mit ad Isten, hát nem történt semmi baj: yolo alapon megkockáztatták a 0.02%-ot, és bejött, a lány “felébredt”, mindenre emlékszik („-Szeretlek Murakami! -Én is szeretlek!“) könnyűszerrel lenyomja az ellenfelét, aki bolygópusztító antianyag labdával támad rá. Az ellenállók amúgy szitává lövik Chisato-t, aki valami borzalmas karaktervesztés folytán feláldozza magát Makoért, aki nem is szorult rá erre a gesztusra, majd haldoklásában megjavul. A harc után Kuroneko elveszíti az eszméletét, és mivel a shounen animék 95%-a nem képes ábrázolni a beteljesült szerelmet, csak az azt megelőző hosszú, hosszú töketlenkedést, minden emlékét is, MEGINT! Ééés vége van a történetnek. Nem kicsit cliffhangeres, de nem baj, ez már tényleg csak hab a metaforikus tortánkon.

Murakami épp… khm, nagyon szeretné tudni, hogy mit ír Kuroneko.

Tehát, összegezzünk. Ha egy tízes skálán kéne osztályoznom, valahová a kettő és négy pont közé helyezném, attól függően, hogy figyelembe veszem-e azt a mérhetetlen kiábrándultságot, amit a mű maga után hagyott. Nem azt mondom, a 10. részig sem volt épp  mestermű, de volt benne lehetőség, amit egy esetleges második évadban ki tudtak volna aknázni. Mert maga az alapötlet egész tűrhető, rendelkezett azzal a borongós/reményvesztett mellékízzel, ami az Elfen Liedet annyira átjárta, és amit annyira szerettem. De a sztori elkanyarodott a világmegváltós végkifejlet felé, ami nagyon nem volt elővezetve, egyszerűen csak ránk zúdították a bugyivillogtatás és humorkodás után, mintha csak hirtelen ráeszméltek volna, hogy basszus, kezdünk kifutni az időből. És nem elég, hogy derült égből csapott le a szareső, még azt sem sikerült normálisan kivitelezni. A végjáték konkrétan egy vicc volt, nélkülözött minden feszültséget és valós dramaturgiát. Annyira igyekezett valami nagy és ütős lenni, hogy már önmaga paródiája lett, nagyon, de nagyon gyenge anime. Én megelőlegezem neki a 2014 legnagyobb csalódása díjat.

A másik: ez az anime elvileg guro, vagyis párját ritkítóan brutális és naturalista, legalábbis ami a besorolást illeti. Ezzel szemben minden véres részlet ki volt takarva belógó fejek, levelek, kerítésszakaszok által, mint valami olcsó horrorfilmben. Nem mintha annyira vágynám a szétfolyt emberi testek, tarkón éktelenkedő húskráterek és csonkolt végtagok látványát, de döntsék el, hogy mit akarnak. Ha egy korhatáros gyerekmesét, akkor az olyan legyen. Ha valami tündibündi középiskolás szerelmi drámát, akkor arra kellett volna több figyelmet szentelni. Ha pedig egy érettebb generációnak szánt véres, pszichológiai horror/sci-fi elkészítése volt a cél, akkor csinálják meg rendesen, és ne akarják kiszúrni a szemünket ad hoc tarkóufókkal, antianyaglabdákkal, folyamatosan meghaló és feléledő karakterekkel, idióta világvége-szcenárióval, csodadroggal, mcguffin cheat gombbal, meg hasonló hülyeségekkel. Mert így egyik sem sikerült. Kaptunk egy ízetlen vegyes felvágottat, ami mindenkinek tetszeni akar, de senkinek sem ad eleget. Túl sok volt az ecchi is. Egy ilyen jellegű animét nem a loli popók miatt néz az ember, hanem a történetért. Itt viszont rengeteg volt a fanfiller, és míg a sztori toporgott: nézhettük ahogy a hőseink kirándulni, vagy strandolni mennek. Nem sok az a 13 rész, és az értékes perceket nem ilyesmire kéne elpocsékolni. Bár miután fény derült a háttérben meghúzódó rejtélyekre, azt kívántam, bárcsak maradtak volna a parton napozni, és olvadtak volna el békésen, mint a kezükben tartott fagylalt.

3 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A kényszercölib...

Következő kritika:

Halálos ágyamon

Még több Animekritika