logo

Mértékmegőrző

Filmkritika / 2022/05/16 / Szerző: Kitahito

Dragon: The Weapon of God

Nem vagyok az a típus, aki könnyű kézzel ossza a dicséreteket. Az elvárásaim magasak, és sosem tagadtam, hogy csak kevés film tudja megugrani őket. Lejjebb adni belőlük pedig egyet jelentene az önmegtagadással. Épp ezért azt hiszem súlya van annak, amikor azt írom: a The Room óta nem született olyan csodálatos és őszinte trash alkotás, mint a Dragon: The Weapon of God.

Dragon cover

Íme egy mondat, melyet minden bizonnyal még nem írtak le az emberiség történelme során: végre itt a film, amelyben a wannabe kínai/néger M. Night Shyamalan megküzd New York rasszista polgármesterével, a Tesco gazdaságos Tommy Wiseau-val! A 2022-es Dragon: The Weapon of God igazi csemege a filmrajongóknak, hisz minden egyes jelenete tökéletes. Mármint tökéletesen elbaltázott, hitvány és semmitérő. Ha valami csoda folytán képes vagy kihallani a mindent elnyomó háttérzaj mögött sunnyogó a dialógusokat, melyeket valószínűleg egy tamagotchi mikrofonjával vettek fel, olyan euforikus gyönyörben lehet részed, melyet csak nagyon ritkán tudnak az 1 és 10 pont között szuperpozícióban lévő trash filmek nyújtani. A Dragon 1 óra 45 perces játékideje maga a vegytiszta abszurditás, olyan színészi teljesítményekkel előadva, melyek nem érik el a nagy kolbászos pizza-féle pornós színvonalat, és ehhez mérten a forgatókönyv, a rendezés és a kamerázás is teljesen amatőr. Ha leszólítanál az utcán egy random járókelőt, az a film elkészítésének BÁRMELYIK munkafázisát sikeresebben végezné el, mint Alexander Bok és stábja.

Ennek ellenére a készítők… pontosabban a készítő érzett magában annyi kompetenciát, hogy egy igen fontos kérdéssel foglalkozzon, méghozzá a rasszizmussal! Ez a film központi témája, és nem telik el egy perc sem, hogy a feketékkel szembeni diszkrimináció valamilyen formában fel ne ütné a fejét. Szóval sejthetjük, hogy ez Alexander Bok szívügye. Viszont nagyon úgy néz ki, hogy a rendező/forgatókönyvíró/főhős soha a büdös életben nem találkozott élő rasszistával, mert egyébként vélhetően nem úgy ábrázolta volna őket, mint kétbites, ‘polkorrekt karikatúrákat. És ez a jobbik eset, mert amúgy csak szimplán gyáva. „Afro-american bastards“?! Most komolyan? Sajnálatos módon igen kiterjedt lista áll rendelkezésünkre a “másfajúakkal” szemben sértő szitokszavakból, mégis a nárcisztikus kontár alkotónk képes hiba nélkül mindet kikerülni, miközben igyekszik egy olyan alakot bemutatni (a James Bond ‘főgonoszok hozzá képest Marianna-árok mélységű jellemábrázolással bírnak…) aki szó szerint le akar gyilkoltatni minden fekete lakost New Yorkban! Meghalt a lánya, szóval likvidáljuk az összes fekete gazembert! Nagyjából ez a baltával faragott logika mozgatja emberünket, és igen, ez a hatalmas csavar, amin meg kéne hökkenni, ez lenne hivatott magyarázni a korábban szimplán csak Sátántól kapott eredendő gyűlöletét az afro-amerikaiakkal szemben. Csodás. Látszik, hogy Bok mesternek sikerült a jelenséget alaposan megvizsgálnia és megértenie. Ezek után azon sem lepődnék meg, ha valaki felbérelne valami fehér weeb nindzsát, hogy gyilkolja le az feketéket… oh, bocsánatot kívánok. Pontosan ez történik.

You came to the wrong neighborhood, black boy!

De ne rohanjunk ennyire előre! Foglalkozzunk kicsit az alkotóval, a ‘messzirőlgyütt, sok mindent átélt Alexander Bokkal. Megpróbálok finoman fogalmazni: nem kifejezetten kedvelem ezt az alakot. Egyszerűen ki nem állhatom, ahogy látványosan igyekszik meglovagolni a legrosszabb influencer trendeket. Irritál az ego-trénerek szociopátiás sületlenségeit idéző sikerhajhász szövegelése, az elithez való tartozás vágyából született szervilizmusa (nem mindenki ír rapszámot Donald Trumpról, hogy vakbélig benyaljon a leendő elnönkek…), undorító egoizmusa és végtelen elbizakodottsága! Bok Univerzum, a Marvel-moziuniverzum mintájára? Basszus, ne is haragudj, de teljesen elmebeteg vagy?! Univerzum? Még a Bok lakás is erős túlzás lenne! Egyenlőre elégedj meg a Bok fürdőszobával, nagyjából azt ki tudod tölteni az intellektuális excrementummal, amit a vászonra ürítesz! De hé, mi van, ha ez az egész csak egy geg? Sajnálom, bármennyire is igyekszek, nem körvonalazódik ki a nemtelen vagizás mögött a médiahack. Azt gondolnánk, hogy senki sem lehet ennyire téveszmés, és ez biztos valaminek a groteszk karikatúrája. Csakhogy nem látom azt a görbe tükröt. Talán bennem van a hiba. Valószínűleg nem, mert csak a legelvetemültebb bohócok és cinikus rohadékok képesek egy éveken át tartó online jelenlétet felépíteni egy rossz poénra, és az emberiség szerencséjére erősen kétlem, hogy Bok ezek közé tartozna. Basszus, ha lenne az emberünkben egy minimális képesség az önreflexióra, akkor észrevenné, hogy szerepét tekintve Neil Breen semmire hencegő fekete ikertestvére, amivel természetesen nem lenne probléma, hisz a tehetségtelen, nagyképű pojácáknak is megvan a maguk helye a teremtésben, különösen, ha az önfelszopó, szánalmas dilettantizmusukat birokra hívó bírálat első jelére magukra ránthatják a még szánalmasabb fake ironizálás mindennemű kritikát automatikusan lepergető viaszosvásznát, de még Breen is van olyan diszkrét, hogy ne gagyogjon bele olyan érzékeny társadalmi és politikai kérdésekbe, melyeket nem képes felfogni a plankton agyával. Köszönjük, nem szorulunk rá, hogy kiokosítsanak minket toleranciából, vagy ha igen, akkor se egy önimádó félkegyelmű tegye, aki a saját magát promózó szakadt narancssárga pólóban megy ki színészkedni! Ennek ellenére itt van Bok (a prank/social experiment YouTuber és bölcs tanító…), és megpróbál egy nagy ívű, megrendítő erejű állítást tenni a feketékkel szembeni diszkriminációról, miközben körülbelül olyan szinten vizsgálja a kérdést, ami még egy óvodástól is roppant kínos lenne.

„We are all gathered here today, as you well know, is that are streets… have been overrun by scumbags.”

Mindegy, hagyjuk is ezt, és beszéljünk a történetről! A film egy “sajtótájékoztatóval” (használjuk a képzeletünket, és legyünk nagyon jóindulatúak!) kezdődik, ahol is New York polgármestere, Foster (akit a csodálatos Sean Ian alakít) bejelenti, hogy a magas bűnözésre és a Fekete Rend nevű szervezetre való tekintettel a rendőrség elkezdi faji alapon vegzálni a lakosságot, hogy kiszűrjék a kétes felforgató elemeket. Ezt (annak ellenére, hogy a film állítása szerint a város bűneseteinek 100%-át feketék követik el) rövid úton elutasítják, és a továbbiakban a jelenlévők érthető felháborodásán túl semmiféle jelentősége vagy lényegi következménye nem lesz az esetnek, hisz Bok nemhogy egy útszakaszt, de még egy kávézót sem tud elkeríteni és statisztákkal berendezni a forgatás idejére, így a városképen nem látszik meg a sátáni polgármester nyilván minden területen elítélendő tevékenysége, és az élet megy tovább a megszokott kerékvágásban. Már ha a feketékkel szembeni diszkrimináció a rendőrség részéről normális kerékvágásnak tekinthető. Lehet ez is egy társadalmi üzenet: a rasszizmus itt él köztünk, és mi észre sem vesszük, nem törődünk vele! Nyilván erről van szó, nem pedig Bok amatörizmusáról, inkompetenciájáról, és az arcpirítóan alacsony költségvetésről. Anyways, főhősünk Jake, a.k.a. #TheDragon, a.k.a. Alexander Bok, a.k.a.random kanapé pucoló a polgármesteri “hivatalban”. Derék, egyszerű tizenéves (megkifogásolnám a castingot, de ugye a szenteknek is maguk felé hajlik a keze, hát még az álszenteknek!), aki csak jól akarja végezni a munkáját, de hirtelen megtörténik a RASSZIZMUS, és a L’Oréal modelljeit megszégyenítő hajzuhataggal rendelkező főnöke elkezdi olyan hévvel alázni, ami finoman szólva is indokolatlan.

I did not hit him, it’s not true, it’s bullshit, I did not him, I did not! …oh, hi nigga!

Persze az egész helyzet abszurd, hisz azt képzelném, hogy a feketéket ilyen vérmesen és nyíltan gyűlölő polgármester nem fog feketéket alkalmazni a hivatalában, de hé, lehet hogy kell neki egy token néger, akit verbális bokszzsáknak használhat addig, míg a kis lokális genocídium meghozza gyümölcsét, nem tudom. Ezt látva Chris McLaren (a.k.a. a város hőse, az univerzum legjobb rendőre, igazság bajnoka, év apukája… stb) lánya, Grace kiáll érte és megvédi őt a fehér heteroszexuális férfi dühétől. Jake-et természetesen kirúgják, melynek hatására gyorsan kilép, mert ő ennyire tökös, és most már munkanélküli is, szóval ez a hatalmas vagányság szükségszerűen egy randevúhoz vezet, ugyanis Grace nem tud ellenállni Bok beltenyésztett, autista sármjának. Úgy tűnik minden a legnagyobb rendben, és a háttérben zajló igen valós strukturális rasszizmus ellenére hősünk megtalálja a boldogságot, ám minden megváltozik, mikor egy random fehér rendőr teljesen ad hoc módon lelövi Jake barátját (aki rendkívül jól felépített szereplő, hisz megtudjuk, hogy szeret kosárlabdázni), és most nagy szomorúság van. Szerencsére a szél ráfúj Jake-re egy S man (ejtsd: ass man) képregényt, és ettől szuperképességekre tesz szert, vagyis instant megtanul rosszul animált CGI lángokat idézni, és többnyire védtelen emberek ellen nagyon nagyon lassan verekedni. Ismétlem, hátha valaki nem regisztrálta: karakterünket egy utcán hánykolódó random papírhulladék változtatja istenemberré! Ráadásul megjelenik két expozíciós ismeretlen, hogy gyors eligazítást tartsanak Boknak, gondolom ez az a rész, amikor a játék elején a tutorial NPC elmagyarázza a skilleket és a különböző gombkombinációkat. Hogy ezt minek kellett belevenni a cselekménybe, azt nem tudom, gondolom viccesnek szánták, de mint minden más, ez is siralmas és kínos lett. A Hero is born! Jake lett a sárkány, vagyis Isten fegyvere, mert ugye Isten is utálja a rasszizmust (sajnos a midiánitáknak nem szóltak erről). S hogy Petőfi Sándor örökbecsű szavaival éljek: „Reszketek, de nem a félelemtől, röhögés és wtf?! habzik szívembe.

Szóval, most, hogy Bok szuperhős lesz, elkezd harcolni a bűn ellen? Megtisztítja a várost a valódi bűnözőktől, hogy kifogja a szelet a polgármester rasszista narratívájából? Megvédi az ártatlanokat a rendőri erőszaktól? A jogos polgári elégedetlenség élére áll, hogy elmozdítsák és felelősségre vonják a finoman szólva is megkérdőjelezhető elmeállapotú Fostert? Dehogy butus, egy szuperhős nem csinál ilyesmit! Helyette inkább csatlakozik a wannabe BLM-hez, és a minden második jelenetben elpuffogtatott almáskosár-analógia nyomvonalán haladva kitervelik, hogy meggyilkolják a polgármestert… vagy mi. Jaj elnézést, nem is ezt akarják, hanem megpróbálják kideríteni a tervét a feketék eliminálására, ami biztos van neki, mert elutazott Hong Kongba. Ezért okosan kitalálják, hogy valahogy foglyul ejtik (jó alkalom ez, hogy a bátor és újdonsült erejét felelősséggel használó Jake fegyvertelen emberekre támadjon!), és a szart is kiverik belőle! Mivel Grace, a csodarendőr lánya hősünk barátnője, így hozzájutnak a felbecsülhetetlen értékű információhoz, hogy hol fogják megrendezni az évenként ugyanakkor megrendezésre kerülő, viszonylag nyilvános eseménynek számító rendőrbált, és Jake be tud szivárogni a lány partnereként… hogy aztán… fél perccel később konfrontálódjon a polgármesterrel… és leleplezze magát. Jake, mi a franc bajod van, ember?!

„Oh shut up Grace, you don’t know what you talking about. Your mother would never approve a THUG like this!”

Persze egy percig sem volt kétséges, hogy ez az akció kudarcra van ítélve, hisz emberünk retardált, és egy csapat retardálttal fogott össze, tehát a végeredmény csakis tragikus lehet, még akkor is, ha a matematika azt hazudja nekünk, hogy két negatív érték szorzata pozitív. Sikeresen kiderítik, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető képregényes ‘főgonosz színház szakos Tommy Wiseau valóban rasszista, és hozott egy weeb szamuráj biofegyver prototípust Hong Kongból, mely egyből meg is jelenik, kiszabadítja Foster-t, és megöli a fekete banda főnökét (?). Felmerülhet a kérdés, hogy mit tesz eközben hősünk? Nos, elmenekül. Hisz csak addig volt nagy az arca, amíg egy székhez kötözött, védtelen embert lehetett ütlegelni, amint előkerült a katana, szaros CGI tüzét és farkát behúzva iszkolt el a helyszínről. Egy fényesen ragyogó erkölcsi idol szellemünk horizontján, igaz? Óvatosan, nehogy elvakítson!

Álljuk körbe és süssünk rajta szalonnát!

Na, hát ezután a tökéletesen kivitelezett felderítőakció után mi legyen a következő lépés? Hogy fogják hőseink keresztülhúzni az ördögi polgármester számításait? Sehogy, mert itt az idő egy kis szerelmi háromszögre, ugyanis a lefejezett BLM feltételezem főnökké avanzsált női alvezére (elfelejtettem a nevét, és egy járókelő sincs, hogy emlékeztessen rá!) a szervezet újjáépítése, mozgósítása, vagy az eseményekre adott reakció helyett inkább rámozdul Jake-re, mert ugye Bok filmjében minden nő meg akarja kaparintani ezt a kopaszodó, munkanélküli takarítót, aki úgy néz ki, mint akinek hiányzik néhány kromoszómája, de legalább képes egy jeleneten belül háromszor ruhát cserélni, ami nyilván jól harmonizál az egy jeleneten belül háromszor megváltozó napszakkal. Hősünk természetesen a fehér lányt válassza, mert (a belengetett interracial szex rémképe hibaszázalék nélkül triggereli a bigott rasszistákat) 2-3 együtt töltött óra után szerelmesek lettek, meg ilyenek. Nyilván a valóságban így mennek a dolgok. Hát láttuk, ahogy az utcán sétálnak, és futkosva évődnek! Minden egyes percet együtt töltöttek az elmúlt másfél napban! Mély érzelmekkel szeretik egymást!

Szóval minden szép és jó lenne (attól eltekintve, hogy mozgásba lendül a ‘fekátlanító… mármint “gazembertelenítő” terv), ám sajnos rasszista polgármesterünk valamilyen idióta indíttatásból megöli Grace-t, így egyrészt Jake kénytelen lesz tenni valamit a várost fenyegető weeb terminátor ellen, másrészt rendőr apuka egy hatalmas reveláció keretében ráeszmélhet a főnöke nyilvánvaló elmebetegségére, harmadrészt pedig a BLM csaj kaphat néhány szánalomölelést, csak hogy Bok árja génjeiért epekedő méhe abbahagyhassa végre a pogózást. Win-win-win.

„How dare you talk about my mom? HOW DARE YOU TALK ABOUT MY MOM?!

Közeleg a végső konfrontáció, annál is inkább, mert Foster kiadja a parancsot a fekete lakosság likvidálására, ami meg is kezdődik néhány udvaron tartózkodó ember lekaratézásával. Jake megharcol a szmokingos Naruto cosplayer ellenfelével New York random helyein, melyek a világ különböző pontjait hivatottak reprezentálni! Nagyon epic! Very ‘eksön! A nézőknek vegytiszta adrenalin spriccel ki a szemeiből, ahogy a két “legendás” harcos nagyon nagyon lassan és ügyetlenül ütéseket vált egymással, és bár a harc kiegyenlítettnek tűnik, Bok beveti a ’93-as Doom játékból kölcsönvett vizuális effektjeit, és győzedelmeskedik. Ezt követően emberünk csak úgy belefut az utcán céltalanul tébláboló polgármesterbe, akit aztán rendőr apuka mindennemű drámai körítés nélkül agyonlő a pisztolyával. A rasszizmus legyőzettetett, yay! Győzött az igazság, meg ilyenek! Ám a gonosz nem alszik, így Jake, rendőrfater és BLM lány megalkotják az Avengers nyomorult, szánalmas verzióját, hogy végre talán elkezdjenek bűnt üldözni, amit abból tudunk, hogy a zárójelenetben hárman megtámadnak egy sikátorban fekete járókelőket fosztogató, prémgalléros bomberdzsekit viselő fehér rablót, aki valamiért nagyon magabiztosan őket akarná börtönbe küldeni önbíráskodásért (wat?), és THE END, legalábbis addig, míg Alexander Bok tovább nem tágítja a Bok Univerzum végbélnyílását, hogy újabb audiovizuális szörnyszülötteket tojjon világra. És tekintve, hogy ezt a sza… khm… filmet is egy Happy Meal menü (plusz-mínusz 4db chicken nuggets) árából készítette el, azt hiszem nyugtalan szívvel számíthatunk a folytatásra…

The heroes New York deserves, but not the ones it needs.

Ez a hézagos, számtalan rekeszizmot próbára tevő részletet mellőző összegzés valószínűleg nem adja kellőképpen vissza azt a gyönyörűséget és borzalmat, amit a Dragon: The Weapon of God okoz, az ilyesmire kísérletet sem teszek, hisz híján vagyon annak a zsenialitásnak, mely felérne az alkotó géniuszával, és méltó módon tudná tolmácsolni a mester vízióját a világnak. I am but a humble servant, you see. Megmutathatom neked a filmet, de neked kell végignézned, kölyök! És végig is fogod nézni, mert ha nem teszed, akkor te is része vagy a problémának, te is támogatod a rasszizmust, és amikor majd eljön a napja, hogy abból az ominózus kosárból kiválogatják a rossz almákat, hát talán majd nem abba a kupacba kerülsz, amelyikbe szeretnél… no pressure! Mert hát látjuk, a rasszizmus nagyon komoly dolog. És a rasszisták ravasz szemétládák! Először megpróbálnak megtéveszteni minket, józan gondolkodású és felvilágosult embereket olyan abszolút elfogadható és egyáltalán nem visszás intézkedésekkel, mint a 20 és 30 év közötti fekete lakosok rendőri erővel való begyűjtése (természetesen a 100%-ban négerek által elkövetett bűnesetek miatt!), hogy aztán a semmiből előhúzzák a valódi, végig rejtegetett szándékukat az afro-amerikaiak kiirtására! Ezért kell résen lenni, fekete testvéreim! Nem szabad hagyni, hogy a rasszisták megtévesszenek minket, JÓ EMBEREKET mindenféle hangzatos, populista szövegekkel, mert látjuk, még a legjobb szándék mögött is ott bújik az előítéletesség. Viszont elég csak néhány tiszta szívű polgár, akik szembeszállnak a gonosszal. Persze nem árt, ha ott van még Alexander Bok a CGI tüzével és Down-szindrómás fejével, mert egyébként nagyon nehéz lesz legyőzni a civilizált világot replika kardokkal fenyegető könyvelőt.

„I have dreams so big people think I am crazy but I don’t care, I am going to bring the greatest Movies this Earth ever seen.”

Viccet félretéve, a film elképesztően gagyi, gyakorlatilag minden tekintetben. A színészi játék (már ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni) olyan alacsony színvonalú, hogy még a legközelebbi művelődési ház amatőr színjátszó csoportjából IS kibukott alakok minden bizonnyal jobb alakításokat nyújtanának. Azok talán nem rontják el a szövegüket, és talán lesz, aki emiatt újraveszi a jeleneteket. Ebből a mezőnyből, és amúgy bármilyen más mezőnyből a tökéletes tehetségtelenség és töretlen igyekezet lélegzetelállító kombinációjával emelkedik ki Sean Ian, aki minden sort ugyanazzal a dallamos, túljátszott, iszonyatosan mesterkélt stílusban ad elő. Ezt az embert össze kell hozni Tommy Wiseau-val. Nem tudom, hogy mi fog kisülni a dologból, talán csak a világ legfurább homoszexuális együttléte, vagy egy újabb filmtörténeti mérföldkő, de az biztos, hogy megéri megpróbálni. A forgatókönyv teljességgel értelmetlen, a “karakterek” egy még egy pornóban is kidolgozottabbak, a harcjelenetek nevetségesen bénák, ami meg a speciális effekteket illeti, valószínűleg valakinek a középiskolás fia készítette őket egy délután alatt. Akárcsak Alexander Bok, a Dragon: The Weapon of God is rettentően kínos. És különösen akkor kínos, mikor megpróbál ironizálni a saját gagyiságán, és Marvel filmekből lopott műlazasággal poénkodni, te pedig legszívesebben elbújnál a legközelebbi lapos kő alá szégyenedben, de valahogy mégis nézned kell, ahogy kibontakozik az őrület, képtelen vagy elfordítani a tekintetedet, mert látnod kell, ahogy ezek a ZS-kategóriás szerencsétlenek megalázzák magukat a kamera előtt. Bok szemétből építkezik, és nem meglepő módon a végeredmény is szemét lesz, átitatva az ételmaradékos zacskókban komposzttá rohadt narratíva bűzlő levével. A film objektíven nézve gyakorlatilag értékelhetetlenül pocsék, de mégis van benne valami megmagyarázhatatlan báj, mely az őszinte és romlatlan naivitás szülte termékek sajátja. A nonszensz idiotizmus, totális, de büszkén vállalt szereptévesztés, valamint maximális inkompetencia olyan szerencsés keveréke ez, mely elemeli a művet a saját és alkotója amatörizmusától, és amire úgy szoktunk hivatkozni: annyira rossz, hogy már jó. Tehát mindenképp érdemes megnézni, különösen barátok és jó adag alkohol társaságában. A nevetéstől földön fuldokolva fetrengős szórakozás garantált!

1 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Még több Filmkritika