logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Blogkritika / 2016/06/30 / Szerző: Kitahito

Critiche di Nessa

Ebben a posztmodern világban nem kell meglepődni azon, ha különféle elvetemült emberek kritikát írnak mások kritikáiról. Történnek ennél furcsább, de jóval kevésbé épületes dolgok is. S a korszellem látta, hogy ez jó, és a sokaság is látta, hogy ez jó, és mindenki örvendezék vala. Ómen.

Nessa kritikái

Mára valami különleges csemegével készültem. Egy, a miénkhez hasonlóan kritikákkal foglalkozó blogot fogok véleményezni. Szokatlan ötlet, de határozottan tetszik, és ha már megkértek rá, akkor a igyekszem a legjobb tudásom szerint teljesíteni a feladatot. A kiszemelt tehát a Critiche di Nessa, avagy Nessa kritikái, mely minden ellentmondást nélkülözve Nessa Laura Lossëhelin (és Anna) elkötelezett munkája nyomán öltött testet. Nem is szaporítom tovább a szót (arra ráérünk egy bekezdéssel lejjebb), kezdjük el metaforikus filctollunkkal megrajzolni a verbális bemetszések helyét!

Úgy gondolom nem nagyon van értelme a blog kinézetével foglalkoznom. A háttér kicsit csúnyácska a nagy felbontás miatt szembetűnő “illesztések” következtében, de ez szinte elkerülhetetlen a részletgazdagabb képek esetén. Sajnos a fejléc semmitmondó, jobban illene egy könnyed, nyári szezonra készült fanfiction tetejére, mint egy ilyen jellegű bloghoz. A kurzorról hulló kis csillámokkal sem vagyok túlzottan kibékülve… azon túl, hogy igazi kihívás vele Houellebecq nevét leírni, nem sok esztétikai szerepe van. Egyébként az oldal összeszedett, és jól áttekinthető: a modulok rendben vannak (bár az olasz nyelv használata nem túl felhasználóbarát, de ha van két agysejted, amit össze tudsz dörzsölni, akkor ki tudsz igazodni rajta), és a menüpontok is korrektek, mind formailag, mind tartalmilag. A Rendelés menete például kifejezetten részletes, és annyira informatív, hogy elgondolkodtam, nem kéne-e megreformálnom a saját, oldalsávon található szösszenetemet… aztán rájöttem, hogy szükségtelen, és minden maradt a régiben. Viccet félretéve, az ilyen és ehhez hasonló jelek mutatják, hogy Nessa komolyan gondolja ezt az egészet, ami már akkor is hatalmas piros pontot érdemelne, ha történetesen égetnivalóan rossz kritikákat írna. Visszatérve a menüpontokra, annak is örültem, hogy az olyan haszontalanságokat, mint például a díjak, versenyek és karakterek, elrejtették az Egyebek alá, pár jobb sorsra érdemes apróság mellé (Gondolok itt a dalszövegfordításokra és a cikkekre, melyek megint csak nagyon nívósak, és méltán tarthatnak számot az olvasó figyelmére!). Szívem szerint én a Képek, gifek, png-k menüpontot is elsuvasztottam volna az Egyebeken belül, hisz messze nem olyan fontosak, mint mondjuk a Tudnivalók vagy az Eddigi kritikák. Ezektől az apróságoktól eltekintve nem találtam kivetnivalót a szerkezeteben. Mindent összevetve… meg vagyok elégedve.

Térjünk rá a lényegre, vagyis a kritikákra. Természetesen nem olvastam el mindegyiket, de nem is volt rá szükség, hiszen elég hamar (4-5 után) kikörvonalazódott, hogy mit is fogok írni. Az első tucat véletlenszerűen szemezgetett írás után pedig teljesen biztos voltam magamban. Több problémám is van Nessa kritikáival, leginkább technikai jellegűek, de nem kell megijedni, nem olyan komoly dolgokról van szó. Talán azzal kezdeném, hogy van egy alapvető gond az értékelési rendszerrel. Nem tudom, mennyire tudatos döntés eredménye, de könnyen kivehető az elkészült kritikákban egyfajta mintázat. Van egyszer a kinézetről szóló rész, a “jó zsaru”, aki dicsér (sokszor talán túlzott lendülettel), jó szívvel osztogatja a pontokat olyan dolgokra, melyeket nagyon el kell rontani ahhoz, hogy ne legyenek tökéletesek, vagy legalább elfogadhatóak. Repkednek a maximum pontok a fejlécre, háttérre, modulokra, címre, fülszövegre (enyhe áttüremkedés érezhető…) melyek egy része nagy valószínűséggel eleve nem a blog írójának érdeme, a másik része pedig, mint ahogy az előbb utaltam rá, egy kis odafigyelés eredményeképp megüti az elvárt szintet. Ez már önmagában úgy elbillenti a mérleg nyelvét, hogy még a legborzalmasabb blogok (One Direction- Jade és a Maffia, valamint az ELECTRONIC L0V3) is közepes körüli értékelést kapnak a végső összesítéskor.

„…nem tudom, szeretsz-e olvasni, de nagyon ajánlom, hogy fogj pár jó könyvet, és hamar fogj hozzá elolvasni őket, mert attól fejlődni fogsz.”

De ne rohanjunk ennyire előre, mert jön a tartalom értékelése, vagyis a “rossz zsaru”. Őt már nehezebb lekenyerezni, hisz megtorol minden nyelvtani botlást, minden történetvezetési csacskaságot, és kész keményen ostorozni írót és irományt egyaránt, amennyiben úgy érzi helyesnek. Ez nagyon is rendben van így: ha a kritizált blog jó, akkor a két rendőr teljes egyetértésben, és többé-kevésbé jogosan ad egy végső, magas értékelést. Ám ha az oldal tartalmi részével gondok vannak (És hol máshol lennének? Én is szívesen elidőzök pár felesleges modul vagy csúnya fejléc fölött, de igazból számítanak valamit?), akkor a kinézet szükségszerűen jó értékelése fel fogja húzni a végső pontszámot. Ha lenne egy kis bizodalmam az emberek önkritikájával kapcsolatban, akkor elhinném, hogy több oldalnyi savazás után nem fognak megvigasztalódni egy közepes pont láttán, de… nos, mondjuk úgy, hogy nagyon erős tud lenni az az ominózus szalmaszál, ha az egónkat éri sérelem. Emiatt az előnytelen pontozási rendszer miatt nem lehet elég erővel átütni az üzenetet, megnehezíti a valóban érvényes és reflexív értékelés megfogalmazását. Szóval vagy át kell alakítani a szisztémát, vagy keményebben kell értékelni.

A másik dolog, amire mindenképp ki kell térnem, az a motiváció. Ha valaki vállalja, hogy mások műveit kritizálja (ez több szempontból is komoly és felelősségteljes feladat), akkor nem veheti félvállról azt, amit csinál. Ha okítani próbálsz, lehúzol valamit, vagy dicsérsz, mindig tedd kellő alapossággal és jól megindokolva. Ez alapvető irányelvként is fontos, de kiemelt jelentőségű az olyan kritikusok esetében, mint amilyen Nessa is, vagyis aki közvetlen hangot üt meg a másik féllel. Mert ugye ha három lépés távolságból, vagy három lépcsőfokkal magasabbról fogalmazol meg olyan gondolatokat, melyek a másik fél számára kellemetlenek, akkor csak annyit süthetnek rád, hogy cinikus és besavanyodott alak vagy, viszont mégiscsak valamennyire kompetens, de ha kvázi partnerként, szabadon beszélsz blog írójával, és úgy “oltod le”, az teljesen más helyzetet szül. Egy karnyújtásnyi távolságra vagy tőle, jobban bevonódsz, ezért jobban be is vonsz másokat a sárdobálásba (amit egyébként a hozzászólások tanulsága szerint Nessa egész jól kezel).

Hogy hová akarok ezzel kilyukadni? Nos, semmiképpen sem arra, hogy el kell kezdeni másként kezelni az embereket. Nessa ezt a stílust választotta, feltételezhetően azért, mert ez áll hozzá közelebb. Viszont az effajta nyíltság nagy rálátást enged arra, hogy a kritikus a feladat iránti lelkesedésből írja-e a sorait, vagy csak egyszerűen ezért, mert el kell végeznie a feladatot. Ha szabad adnom egy tanácsot, amit én elég hamar kénytelen voltam megtanulni: csak akkor írj, hogyha érzel magadban annyi lelkierőt, hogy a lehető legtökéletesebb kritikákat add ki a kezeid közül. Nemcsak azért, mert annak, amit csinálunk, megvan a maga felelőssége, hanem azért is, mert egyébként nem fogják komolyan venni azt, amit mondani próbálsz. Félreértés ne essék, szerintem Nessa nagyon jó munkát végez, de csak akkor, amikor igazán odateszi magát, belemegy a részletekbe, és szabadon, megkötések nélkül ír. Elég csak összehasonlítani a Gab vagy Cathy blogjáról készült kritikákat mondjuk Vivienn történetéről készült értékeléssel, és világossá válik, mire gondolok.

„Kell neki egy önálló jellem, nem elég róla annyit tudni, hogy nem akar nevelőszülőket, mert szabad akar lenni. Tényleg! Beleírhatnád mondjuk, hogy mégis mi a francot akar kezdeni azzal a fene nagy szabadságával, ha betölti a tizennyolcat.”

A harmadik és utolsó dolog egy kicsit… más jellegű. Értelemszerűen úgy gondolom, egy blogkritikának az az elsődleges célja, hogy az adott író épülésére szolgáljon, megerősítse a pozitívumait, de rámutasson a gyengeségeire és a hiányosságaira is. Személy szerint én abban hiszek (és ahogy észrevettem, Nessa sincs ezzel másképp…), hogy a korrekt és átfogó értékelés mellett azért az utóbbiakra kell helyezni a hangsúlyt, hisz a környezet elfogult visszajelzései és a jótékony önámítás amúgy is bőven elég tud lenni, már ha egó legyezgetésről van szó. Mindemellett nagyon fontos az is, hogy egy blogkritika az átlag olvasó számára is nyújtani tudjon valamit. Mutassa be neki a kritika tárgyát, és ha ez lehetséges, szórakoztassa egy kicsit.

Nehéz megtalálni az arany középutat, hogy az értékelés megüsse a szakmai igényű hangnemet, de ne váljon szárazzá, élvezetes legyen, ugyanakkor ne érződjön öncélúnak. Ez tényleg egy nagyon komoly kihívás, és sokszor nekem is nehezemre esik belőni a hangulatomhoz és a kritizált bloghoz leginkább passzoló stílust, már ha egyáltalán sikerül. Úgy vélem ezen érdemes és kell is dolgozni, és Nessának is csak javasolni tudom, hogy amennyire lehet, szorgalmazza ezt az irányvonalat. Egyrészt, mint említettem, sokkal közérdekűbbek lesz tőle az elkészült írások, másrészt (és azért ez sem elhanyagolható szempont) te is jobban fogsz szórakozni, miközben dolgozol rajtuk.

Na, elég volt a feketelevesből meg a bölcs, hangzatos tanácsokból. Mint már fentebb is említettem, Nessa jól ír, és igazán elégedett lehet azzal, amit csinál. A stílusa már a kezdetektől fogva megfelelő, és szép lassan érik, mint ahogy a must forrja ki magából a felesleges sallangot. Érvelése következetes, gondolatmenete letisztult, és kellően személyes hangnemet üt meg ahhoz, hogy könnyű legyen be- és elfogadni, amiket állít. Nessa még akkor is korrekt munkát végez, mikor kötelességtudó kisiparosként ír (ahogy Murakami Haruki fogalmazott a Tánc, Tánc, Tánc c. könyvében: kultúrhólapátol…), de az igazi kvalitásai akkor mutatkoznak meg, amikor tűzbe jön, belelovalja magát a dolgokba, vagy ha úgy tetszik, kikattan. Mint mindenkinek, neki is van még hová fejlődnie, de azt hiszem jó nyomon jár.

Blogok esetében nem vagyok híve a pontozásos rendszernek, de feltételezem, hogy elég érthetően fejeztem ki magam, és felesleges lenne kikonkretizálnom azt, amit egy minimális szövegértés mellett bárki felfoghat. Nessa és Anna párosában értékes fegyvertársakat köszönthetünk, remélem, a jövőben is hasonló színvonalon folytatják majd a működésüket, és a képesek lesznek továbbhaladni azon a fejlődési úton, amit kitűztek maguk elé! Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

10 legérdekeseb...

Következő kritika:

A 100 legrossza...

Még több Blogkritika