Pár napja eszembe jutott valami nagyon abszurd egy régi rajzfilmmel kapcsolatban, ami fel se tűnt anno naiv és ártatlan gyermekként. Gondolom mindenki ismeri a Scooby Doo nevű mesét. Azt, amelyikben mindig kiderül, hogy a szörny valójában valami piti kis nyerészkedni vágyó alak, aki természetesen véghez is vitte volna a ratyi tervét, ha nem lépnek közbe azok a kotnyeles kölykök. De hát sajnos Fred és szexuálisan alulmotivált rejtélyfejtő csapata ahelyett, hogy füvezne és orgiákat tartana a kisbuszban, azzal foglalkozik, hogy kiderítsék, amit már mindenki tud. Bár sejtem, hogy a múltban elpippanthattak egy komoly adag mariskát, mert a memóriájuk teljesen gajra ment: képesek századszorra is bedőlni ugyan azoknak a jelmezkölcsönzős maskaráknak, melyekről ordít, hogy szellemileg visszamaradott felnőtteknek készültek. Úgy látszik senki sem szólt nekik, hogy vámpírok, vérfarkasok, varázslók, szellemek, és zombik márpedig nem léteznek. Erre egy átlagos ember úgy 8-10 évesen már rájön. És még a kutya is beszél, ami szintén felettébb szokatlan. Mindegy, a Rejtélyfejtők kicsit korlátozottak, de ezt tudtuk. Nem is erről akartam beszélni. Hanem azokról a furmányos gonosztevőkről, akik két maszkot húznak fel.

Scooby és barátai végre elkapják a rohadék mocsári szörnyet, aki valamiért meg akarta akadályozni egy bekötőút megépítését, lehúzzák róla az álarcot, erre látják, hogy egy teljesen lehetetlen alak van alatta. Jobb esetben az illető nem tartózkodik a közvetlen közelükben, de így is kb. 10 másodperc alatt rájönnek, hogy ez nem lehet a valódi elkövető. Erre Fred (ez általában az ő reszortja…) fogja, és lehúzza a bűnöző második maszkját, így helyreállítva az univerzum rendjét, és leleplezve az igazi bűnöst.

„And I would have gotten away with it, if it weren’t for you meddling kids and your dog.”

Gyerekként ezt mindig olyan érdekes fordulatnak tartottam, de már akkor is motoszkált bennem, hogy itt azért valami nem kerek. És most, mikor 15 évvel később megint eszembe jutott a dolog, csak fogtam a fejem, hogy: ÚR ISTEN! Mert most komolyan, mire gondolt a költő? Tegyük fel, hogy az intrikusnak valami csoda folytán sikerül mindenkit átvernie, és nem húzzák le róla a második maszkot. Elviszik, rövid úton elítélik, majd pedig börtönbe zárják. Mondjuk, hogy senkinek sem jut eszébe három méternél közelebbről megnézni a gumiarcát. Legyünk ilyen nagyvonalúak!

És most akkor mi lesz? Így is úgy is ott fog megrohadni a börtönben! Örülhet a szája, hogy -Hehe, de jól átbasztam őket!. Nem értem, hogy milyen megfontolásból akarna valaki két maszkot hordani. Ilyen előrelátó? Számít arra, hogy elkapják, és arra a 10 másodpercre össze akarja zavarni a rendvédelmi szerveket, hogy közben elosonhasson? Jó, persze, értem én, hogy igazából minket akar átejteni, és nem kéne logikát keresnem egy olyan világban, ahol szellemi fogyatékos kutyák nyomoznak ki gyémántrablásokat, de akkor is, mi ez már?! Teljesen ledobta az agyam az ékszíjat ettől az egésztől.

Ezúton petíciót intézek a valóságnak! Termeljen ki magából egy gonosztevőt, aki megpróbálkozik ezzel a manőverrel! Nem kérek sokat. Látni akarom ezt a bizarr, elmebeteg szcenáriót áttüremkedni a realitásba, hogy a minket néző kozmikus entitások is át legyenek vágva rendesen! A XXI. század amúgy is tobzódik a képtelenebbnél képtelenebb, posztmodern történésekben, ennyi még igazán belefér, nem? Beszélő kutyára itt már igazából nincs is szükség…

- Kitahito

Megosztás