Azt hiszem, sikerült hosszú… nos, percek megfeszített szellemi munkájával desztillálnom a tökéletes, elemi tisztaságú szakítós szöveget. Nincs több „szeretlek, de már nem vagyok beléd szerelmes“. Vége a „maradjunk, barátok, rendben?“-nek, és túlléptünk a „még nem állok készen egy komoly kapcsolatra.” réges rég elhasznált és lejáratott ostoba hazugságától! Többé nem fogunk kis szünetet tartani, nem kell bizonygatnod, hogy igazából miattad van, és nem a másik a hibás, és most már szükségtelen a szerencsétlen exedre mutogatnod, mondván, nem léptél túl rajta! Mert itt van a tökéletes, megfellebbezhetetlen ok, ami visszatükrözi mindenki számára azt a belső képet, amit látni szeretne magáról, és mindezt úgy, hogy közben senki sem sérül. A varázslatos mondat így hangzik:

TÚL JÓK VAGYUNK EGYMÁSNAK…

Ebben gyakorlatilag minden benne van, amit a másikról, illetve magunkról gondolunk, ez a modern ember ki nem mondott jelszava. Felment és feljogosít. A sorozatmonogámia saját szereplőit végletekig felmagasztaló, negédes romkom világa, mely önfeledten ‘maónikasózik a közösségi média platformjain, megérdemli, hogy méltó módon tisztelegjenek előtte. A kamera forog… valahol, és ti vagytok a képernyőn! Egy világban, ahol minden ember facebook celeb, Instagram sztár, és pontosan tudatában van egyszeri és megismételhetetlen átlagosságának, ott ez a tökéletes mottó, amivel mindenki boldogan kiegyezhet, kiugorhat a kapcsolatból, és emelt fővel menetelhet az új, szebb afférok naplementéje felé.

- Kitahito

Megosztás