logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2017/06/25 / Szerző: Kitahito

Önsorsrontó facebook transzparencia

Nehéz visszafojtanom a zsigeri viszolygást, amikor azt látom, hogy ismerősök, akik olyan rendszerességgel cserélgetik a partnereiket, mint más az alsónadrágját, az épp aktuális életre szóló szerelmükkel úgy pózolnak a közösségi médiában, mintha nem lenne mindenkinek egyértelmű az egész kapcsolatot körbelengő monogámia-deficit. Még kínosabb az, ahogy az ismerősök asszisztálnak ehhez az átlátszó kutyakomédiához, és eljátsszák, hogy itt most a csodás egymásra találás megismételhetetlen aktusa zajlik éppen. De semmi sem ér fel az ilyen viszonyokból rendre kinövő közös facebook-profilok undorító álszentségével.

Married wtf

Amikor azt látom, hogy bizonyos párok közös facebook profilt nyitnak, nem tudok nem arra gondolni, hogy ez a két ember mennyire görcsösen, neurotikusan igyekszik egymás szabadságát a végletekig lekorlátozni. Olyan szinten, hogy már ne kelljen azon aggódniuk, hogy a tökéletes életükbe mindenféle idegen nemi szervek férkőzhetnek be. Pedig tudjuk, a lehetőséget nem lehet teljesen kiiktatni, ahhoz fogni kéne egy nagy kalapácsot, és szét kéne verned a szíved választottjának a bokáját, hogy ne hagyhassa el a házat, ki kéne nyomnod a szemeit, hogy ne lásson, és le kéne vágnod a kezeit, hogy ne tudjon combok közé nyúlni vagy fenekekbe markolni. Nem szeretnék tippeket adni senkinek, de a párkapcsolati tanácsadás ingoványos talajára még véletlenül sem merészkedve talán a… bizalom esetleg fontos lehet? Tudom, tudom, a mai modern világban, ahol egy kattintásra vagy Pamela Anderson petefészkétől, a hűség sokkal jobban ki van téve az akarat próbájának, mint eddig bármikor.

Újra kéne gondolnunk ezt az egészet, nem? Mert mekkora egoistának kell lenni ahhoz, hogy azt higgyük: a párunk MINDEN lehetséges testi és lelki igényét ki tudjuk elégíteni, a nap 24 órájában, a hét minden napján, éveken át, míg a halál, vagy az anyakönyvvezető el nem választ? Ez a régi, egyszerűbb időkben még működött, bár a radikális gender-feministák szerint már akkor sem. Ha valakit szeretsz, és az illető viszontszeret, úgy igazán, akkor ez egy olyan kapcsolat, olyan bensőséges viszony, mely messze túlmutat a testiségen. De mi csak a húst látjuk, abból vezetünk le mindent, a test szükségleteiből, és végül a magunk, és nem a másik lényéből. Az úgynevezett megcsalást is a testiségből eredeztetjük. Addig, amíg a nemi szervek össze nem érnek, addig még minden megbocsájtható, igaz? Az életetek lehet egy hosszú kínszenvedés, legyilkolhatjátok egymást érzelmileg nap mint nap, mert amíg a másik nem kúr félre, addig megoldjuk baba! Addig az egy jól működő párkapcsolat, amivel lehet kifelé vagánykodni, és össze lehet egymást verbálisan nyálazni rá hivatkozva. Mert nagy a l’amour, nagy a love! Szerethetsz mást, semmi gond! Megoldjuk, baba! Megoldjuk okosba’! Majd te is lejjebb adsz, én is lejjebb adok kicsit, szőnyeg alá söpörjük, elfelejtjük, kitöröljük a családi kánonból. De amint valamelyikőtök részéről elcsattan egy csók, amint valamelyikőtök részegen ráborul egy vadidegenre, akkor MINDENNEK VÉGE! Akkor 3 ÉVEN ÁT TÖNKRETETTED AZ ÉLETEMET, TE GECI! van. Vagy 10 éven át! Hazudtál végig! Minden hazugság volt! Ha félrelépsz, akkor az kimar az időből minden jót, ami valaha köztetek történt, és nem marad semmi, csak az elszenesedett élet romjai fölött megülő keserű, zsíros köd. A fogyasztói társadalomban az ember is olyan termék, mint az eldobható borotva vagy a papír zsebkendő.

„Mindenkiben van valahol belül magánterület; határán megvasalt barikád és körkörösen meredező karók jelzik: eddig jöhetsz velem, és tovább nem.”

Ennek a kórságnak, ami belülről rágja a modern, felvilágosult ember elméjét, tökéletes tünete a facebookon látható töméntelen ömlengés, ahogy egy újdonsült pár közös életének startpisztoly-dördülését valójában nem az intimitás pillanatai jelentik, hanem a nyilvánosan kinyilatkoztatott “kapcsolatban vele”-poszt, amit a vélt és valós ismerősök üres és semmitmondó jókívánságokkal szentesítenek, hisz manapság ami nem látszik, az nem játszik! Épp ezért kell szétröppenni az első, szinte már szükségszerűvé váló elcsábulás után. Nem azért, mert megtörik a szeretet és a bizalom köre, hanem mert mit fognak gondolni a szomszédok?! Az persze nem zavarja a szomszédokat, hogy a 15. két hónap élettartamú Love 4ever kapcsolat után monogámiát hazudtok oda, ahol már csak két elhasznált és saját érzelmi tartalékait felélt ember egymásnak támaszkodik, mert már unják az újrakezdéseket, és képtelenek továbbra is beleinvesztálni minden belső tartalékukat valakibe, ráprojektálni minden álmukat egy személyre, aki az első pár randi után visszazüllik három pontnyit a tízes skálán. Bele kell menekülni a boldogságba, magad köré kell hazudni azt, hogy mások táplálják a nemlétező tüzet likeokkal, mert egy élet nem elég arra, hogy megtaláld magadnak a romkomokban látott herceget vagy hercegnőt, és a valóság nem is elég jó ahhoz, hogy felérjen a hatalmasra duzzasztott külső és belő elvárásokhoz.

De még a megszokást is szétzúzza a megcsalás, sőt, pont a kiégettek haláltánca ad erre leginkább lehetőséget. Egy olyan kapcsolatban, amelyben már nincsenek illúziók, nincsenek rózsaszín felhők, csak egyetlen kapaszkodó adatik meg a résztvevőknek: ez pedig a közös nyomorúság, a “dögöljön meg a szomszéd tehene is”-mentalitás, mert ha nekem nem lehet Hufnágel Pistim, akkor neked se lehessen már Pamela Andersonod! Hogy van az, hogy neked jó, nekem meg nem?! Ilyenkor nem az a válasz, hogy te szórakoztál csöppet, hát én is szórakozok egy kicsit, és minden megy tovább. Nem, ilyenkor mindennek vége! RUINED! Pedig a kierőszakolt hűség semmit sem ér. Legyen a párodnak saját profilja. Legyen saját gépe, jelszóval lezárt! Mindig lesznek vonzó kollégák, régi ismerősök, meg iskolatársak, akikkel anno le akart feküdni, de valahogy nem jött össze. Nem zárhatod a másikat ketrecbe, csak hogy neked könnyebb legyen. Nem várhatod el, hogy a másik erőszakot tegyen a saját vágyain, és elfojtsa azokat, ahogy ő sem várhatja el ezt tőled. Rossz ötlet fájdalommal és lelki nyomorúsággal kondicionálni magadat vagy a másikat, mert a kielégületlen igény okozta negatív érzelmi impulzusok bennmaradnak a rendszerben, és lassan, de biztosan szétfeszítik azt. Nem ellenőrizheted a levelezését, a híváslistáját, a hangpostáját, nem követheted mindenhová, monitorozva élete minden pillanatát, de még ha meg is teszed, akkor sem fogsz megnyugodni. Mert a hiba az ön készülékében van.

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Még több Kommentár