Gregor Samsa egy reggel arra ébredt, hogy ágyában hatalmas féreggé változott. Nagy Zoltánnak ehhez egy egész évre, csótányjelmezre és az RTL segítségére volt szüksége. Kafka hőse nem kérte az átváltozást. Nem ment castingra, és főleg nem mondták neki előző évadban, hogy amennyiben kellően képernyőkompatibilis féregként jelenik meg, akkor továbbengedik a következő fordulóba. Egyszerűen megtörtént vele a borzalom. Felkelt, és már nem ember volt.

Nagy Zoltán története ennél modernebb. Őt átváltoztatták. Az X-Faktor előző évadában Majka megígérte neki, hogy ha jövőre csótányjelmezben tér vissza, továbbjut. És itt normális körülmények között lezárulhatna a történet egy ordenáré poénnal, amit aztán mindenki jótékonyan elfelejt. Csakhogy eltelt egy év, Nagy Zoltán pedig tényleg visszajött. Csótánynak öltözve. Még dalt is írt hozzá. Kafka találkozása a trash realityvel: Gregor Samsa a kereskedelmi televíziózás világában már dicshimnuszt költ saját dehumanizálásához.

A kép gyomorforgatóan tökéletes. Ott áll valaki a tehetségkutató színpadán csótányjelmezben azért, mert ha vállalja a saját megalázásának következő, látványosabb fokozatát, akkor jutalmat kap érte. És amikor teljesíti a feladatot, nem szakad ránk a stúdió mennyezete. Öröm van. Nevetés. Taps. Sikerült, megcsináltuk! Rávettük az embert, hogy mosolyogva asszisztáljon a saját elembertelenítésének aktusához.

Itt már tulajdonképpen mindegy, hogy Nagy Zoltán végül továbbjut-e. A valódi művelet megtörtént. A televízió csótánnyá változtatott valakit, eltaposott, és közben megtapsolta. Sikerült elérnie, hogy az eltaposott együtt ünnepelje velünk saját eltaposását.

Mert könnyű volna lesajnáló fölényességgel Nagyra tolni a felelősséget! Elvégre felnőtt ember. Maga írta meg a dalt, vette fel a jelmezt és ment oda. Senki nem tartott pisztolyt a fejéhez. A kereskedelmi televíziózás pszichopátiás működésének elmaradhatatlan önfelmentő kellékei ezek a szentenciák. Viszont az “egyén autonóm döntésének” kibúvója csak akkor működik, ha úgy teszünk, mintha a televízió erkölcsileg semleges kamera volna, amely véletlenül éppen ott állt, amikor egy ember ízeltlábúnak öltözött. Nem az. Még gombostű se kell. Úgysem fog elszaladni. A televízió kérte tőle a csótányt. A televízió ígért jutalmat a csótánynak. A televízió építette meg a színpadot, amire felment, irányította rá a reflektorokat, nyomott mikrofont a kezébe, rögzítette, vágta, utómunkázta, és adta el nekünk főműsoridőben. Ecce homo! Cut. Ebédszünet.

Az önkéntesség itt nem felmentés, hanem a produkció végső győzelme. Az igazi diadal ugyanis nem az, amikor valakit megalázunk. Tudjuk jól, ahhoz különösebb tehetség sem kell, pláne nem egy tehetségkutatóban. Viszont amikor sikerül úgy átrendezni a valóságot, hogy az illető szabad akaratából lépjen be a róla alkotott karikatúrába, húzza magára annak jelmezét, és büszkén visszasétáljon vele a rivaldafénybe… na, akkor érzik azt, hogy igen: most médiatörténelmet írtunk!

Nem kell kinevetni. Nevet velünk. Nem kell csótánynak nevezni, hisz önszántából öltözik annak. Gregor Samsa tragédiája az volt, hogy ember maradt egy féreg testébe zárva. Tudta, mi történt vele, és nemcsak a létállapotától, hanem a mások tekintetétől is szenvedett, majd annak a felismerésnek a súlya alatt pusztult el, hogy már a saját családja is megtagadta tőle az emberi státuszt. A kereskedelmi televízió ennél kifinomultabb. Féreggé változni… az olyan XX. századi. Élvezd is! Legyen hozzá dalod! Jelmezed. Dramaturgiailag ideális visszatérésed. Hogy az emberi méltóságod leépítéséből karakterív legyen, a karakterívből poén, a poénból pedig műsorperc, amely után jöhet egy Yettel-reklám a „valódi, hús-vér emberi pillanatokról”.

Itt mutatkozik meg legpőrébben a televíziós pszichopátia. A düh, undor, személyes rosszindulat legalább emberi volna. Az a steril morális deficit, amely már nem érzékeli a különbséget ember és tartalom között… ott csúszik félre az álarc. Az X-Faktor természetesen továbbra is tehetségkutatóként hivatkozik magára. Valaki énekel: egy nem, három igen, viszontlátásra! Aztán jön Nagy Zoltán a csótányjelmezében, előadja a dalát, és a tehetségkutató saját deklarált logikája ellenében, de a televíziós logikával tökéletes összhangban továbbjut. A metamorfózis sikeres volt.

Jövőre talán befestik rózsaszínre.

- Kitahito

Megosztás