logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2016/01/10 / Szerző: Kitahito

ASMR.

A technológia és XXI. századi ember találékonysága elvezetett minket oda, ahol két lábra emelkedett majom még sohasem járt. Partot értünk... valahol. De vajon elbírja-e a keresztény, európai lelkiismeretünk, ha egy csinos lány digitálisan belenyal a fülkagylónkba?

ASMR

Úgy döntöttem szentelek egy külön bejegyzést az ASMR-nek. Felmerülhet a kérdés: mi is az az ASMR? Egy nemi betegség, ami prosztatamasszázs és autoerotikus aszfixia útján terjed? Szíriai bevándorló ellenes zóna? Esetleg valami új érdekvédelmi szervezet a transzneműeknek? A retorikában járatos olvasó bizonyára kikövetkeztette, hogy ezek közül egyik sem. Az ASMR a magyarra nehezen lefordítható Autonomous sensory meridian response rövidítése, és egyfajta kellemes, bizsergető, csiklandozó érzést jelent a tarkó környékén, melyet halk, lágy tónusú beszéd, különböző neszek, és a mindezeket olykor még némi ingergazdag látvánnyal megtámogató videók váltanak ki.

Sokan egyfajta agyi orgazmusként írják le a jelenséget, és mielőtt belecsúsznánk valami száraz, sótlan, és távolságtartó ismertetésbe, inkább írok egy kicsit a személyes élményeimről. Az ASMR elképesztő. Ha azon szerencsés kevesek közé tartozol, akik képesek ennek az élménynek a befogadására, akkor tedd össze a kezeidet, és mondj hálát valamelyik istenségnek, mert ez a legjobb dolog a szexualitásod felfedezése óta. Olyan, mintha lenne egy multifunkcionális G-pont az agyad hátsó részén. Tantrikus szex, időn és téren át, mindennemű fizikai kontaktus nélkül. Meditáció, mely a legtisztább alfa állapotba repít. Őszintén, ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy fél órán át fogok egy angol lányt hallgatni, ahogy kekszet eszik és teát szürcsölget hozzá, akkor… valószínűleg kerestem volna egy ilyen videót Youtube-on, és tettem volna vele egy próbát.

Azt hiszem az első ilyenre teljesen véletlenül találtam rá: valami spanyol lány suttogott benne egy binaural mikrofonba, újra és újra elismételgetve ugyanazokat a kifejezéseket, és közben a maximumra tekert fejhallgatón át szinte érezni lehetett a leheletét, és csukott szemmel könnyű volt elképzelni, hogy a hátam mögött áll, és közvetlenül a fülembe suttogja szavait. És hirtelen ott volt az az érzés. Mintha kést szegeznének az agytörzsemnek, a hegye alig egy milliméternyire van a bőrömtől… nehéz körülírni. Az agyam elhitte a másik személy jelenlétét mögöttem, valóságot teremtett. Valós izgalmat, vegytiszta tapasztalást, mintha csak láthatatlan ujjak masszírozták volna a lelkemet.

Természetesen egy alkalom után rendszert csináltam a dologból, egyfajta szertartássá vált. Tisztán transzcendentális élmény tud lenni az is, mikor egyszerű, hétköznapi zajokat hallgatsz. Egy körömkefe sörtéinek a sercegése, asztalra ejtett fogpiszkálók kopogása, körömmel megkocogtatott üvegpoharak csendülése… van bennük valami egyszerű szépség. Steril hangok. Az érem másik oldalán a nagyon organikus hangok állnak: az egyszerűség kedvéért nevezzük fül-fellációnak, mert technikai értelemben tényleg erről van szó. Nyaló, nyelő, rágó, csámcsogó hangok ezek, tele forró nedvességgel, olykor sóhajok kíséretében. Ez sokkal inkább az állati ösztönlényünkkel lép kapcsolatba, viszont rendkívül hatásosan teszi.

Annak, aki még nem tapasztalta az ASMR gyönyöreit, mindez csak ködös szövegelés. Tudom, hogy manapság minden sarkon áll valaki, aki miszticizmussal, megvilágosodással, meg zen-buddhista meditációval házal. Ősi tibeti praktikákkal megnövelheted az IQ-dat, leszokhatsz a dohányzásról, vagy akár növeszthetsz egy harmadik szemet a hátadra. Tanfolyamok, know-how oktatókönyvek, banki átutalás, miegymás. Nem nem nem. Ilyet nem játszunk. Hagyjuk meg az akciós Jézus Krisztust vagy az “amíg a készlet tart!”-Buddhát azoknak, akik turistabusszal akarnak a Mennyországba jutni. Ez valós. Nem vallás, sőt, szerintem még a hitnél is elemibb, mert nem a tudatos énünkön keresztül kommunikál a szellemünkkel. Vagy legalábbis az enyémmel. Lehet, hogy te, kedves olvasó, csak egy kekszet ropogtató angol nőt fogsz látni, aki 2-3 falatonként hörpint egyet az előtte lévő earl grey teából. Akárhogy is legyen, a tapasztalás olyan érzés, mintha egy teljesen új kontinenset fedezne fel az ember, melynek korábban a létezését sem sejtette. Ha illúzió, akkor a legédesebb illúzió, mellyel volt szerencsém ámítani magamat. Erotikus és misztikus, eseti és örökkévaló, teljességgel értelmetlen és mégis nagyon jelentőségteljes élmény. Vagyis pont olyan, amilyennek lennie kell.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Bíborhegy

Következő kritika:

One-Punch Man

Még több Kommentár