logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2015/05/07 / Szerző: Kitahito

Arbeit macht frei?

A derék kisember megalázkodó, megalkuvó és mintaszerű állampolgár, értékeit mindig a normalitás szent zsinórmértékéhez igazítja, s nyomorult léte minden percében a hátára erősített vesszőről lelógó kockacukrot kergeti. Nemcsak az életét éli le csinovnyik módjára, meghalni is kizárólag így képes. Csak semmi felhajtás! Nem bán semmit, mert sosem kívánt többet, mint egy háromnapos üdülési jogot a Balatonnál.

A munka szabaddá tesz

Valaki egyszer azt mondta, hogy a munka szabaddá tesz. Bárki is volt az illető, minden bizonnyal nem dolgozott napi 12 órát relatíve alacsony fizetésért. Mert ha megtette volna, akkor valószínűleg tudná, hogy a munka fáradttá, büdössé, és kedvetlenné tesz és teljes mértékben leszedál. A munka kiüresít és elszemélytelenít. Amit csinálni akarnál, ahhoz nincs se elég erőd, se elég időd, ezért szép lassan nem is akarsz már semmit csinálni, csak enni és aludni. A munkától véglény leszel, tizedesvessző egy teljesítménymutatóban, nyugdíjelőleg, kamatláb, és ha szerencséd van, lakáshitel-törlesztőrészlet. Talán 10-15 év után lesz házad, kocsid, feleséged, de ami a legfontosabb, lesz villanyszámlád, gázszámlád, telefonszámlád, tv- és internetszámlád, szemétdíjad, vízdíjad, bankszámla-vezetési különdíjad, súlyadód, étkezési, ruházkodási költségeid.

„A “norma” szó a “normális” rövidített formája. Vagyis ha úgy teszel, mint mindenki más, azt az eredményt kapod, amit mindenki más: ezek a “normális” eredmények.”

Dolgozol, hogy fizethesd azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak az árát, melyeket pont a munka miatt nem tudsz kiélvezni. Aztán jönnek a gyerekek, hogy előre elköltsék nagyjából 20 évnyi fizetésedet, mert a puttóknak kell új Adidas cipő, Armani napszemüveg, iPhone, iWatch, iSpoon, napi pár ezer forintnyi zsebpénz, hologramos matrica, flitteres szemceruza, airsoft rakétavető, háromkerekű bicikli beépített házimozirendszerrel, fedélzeti számítógéppel ellátott made in taiwan iskolatáska, kiskutya, nagykutya, hörcsög, papagáj, cica, robotcica, aranyhal, hangyafarm, pisilős játékbaba, pendrive-ba integrált tamagotchi, és még ki tudja hányféle hülyeség. Aztán amikor végre felnőnek, és visszatérnél oda, ahol még mindig nem tett szabaddá a munka, na akkor kell még 10 évet dolgoznod a nyugdíjig, lestrapáltan, fáradtan és egyre betegesebben, ahogy szépen lassan a tested kezdi egyre döcögősebben ellátni az alapfunkcióit.

De eljön a nyugdíj is, és yessss! A munka szabaddá tett! Az állam fizet, te pedig otthon meresztheted a visszeres, aranyeres, narancsbőrös valagadat, amíg le nem visz a Parkinson-kór, Alzheimer-kór, a rák, szívroham, agyérgörcs, combnyaktörés, vagy a nevetségesen alacsony nyugdíj. De hé, ha mindezeket túléled, még mindig lehet pár boldog, reumás hátú, szürkehályogos, műfogsorral mosolygós éved a genyó unokáiddal, akik csak arra várnak, hogy mikor halsz már meg végre, mert nincs miből finanszírozni az egyetemi bulizgatásokat. Ahhoz minimum diákhitelt kéne felvenni, vagy el kéne menni dolgozni. Az meg tudjuk, hová vezet…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A Falu

Következő kritika:

Az Utolsó Skót ...

Még több Kommentár