Az éjszaka csendjéből egy elhaló sikoly riasztott fel. Nem mást hallottam, mint az emberiség kollektív segélykiáltását, mely a megváltás reménytelenségének poklából tört elő. E permanens pandemóniumban sínylődő szerencsétlenek oly reményt vesztettek, oly depriváltak voltak, annyira éheztek a kegyelemre, hogy hangjuk kirántott álmaim ködéből, és azonnali cselekvésre ösztökélt. Hiába, az embertársaink felett érzett felelősség nem tűri meg, hogy kótyagos fejjel oldalra forduljunk a takaróink biztonságot nyújtó melegében, és folytassuk az alvást. Miután lokalizáltam a problémát, rögvest el is kezdtem keresni a megoldást, és ellenben a mindenféle társadalomjobbító kontárok korábbi ténykedésével, én rögtön rá is leltem. Anime For Humanity. Ahogy néha a legértelmesebb és legpragmatikusabb ötletek a legcélravezetőbbek, úgy olykor a legértelmetlenebb és legpraktikátlanabb célok is lehetnek ötletek! Ennek szellemében indítottam gyűjtést, mert ha nem tudjuk magunkat a saját hajunknál fogva anime terápiával kirángatni a kárhozat mentális zavarának pangóvizéből, akkor tényleg minden el van veszve, és teljesen felesleges tovább kapálózni az elkerülhetetlen ellen. Küldetésem elérése érdekében mindannyiunk jó barátját és kulturális támaszát, a facebookot hívtam segítségül, hogy a közösségem mélyben szunnyadó erőtartalékait mozgósítsam.

A hadba hívó kiáltvány, melyet e jeles alkalomból megfogalmaztam, így hangzott: „Amennyiben próbáltad már a rákot citromlével gyógyítani, az üvegplafont Princess pékségből írt dühös Instagram posztokkal bezúzni, vagy a hazaszeretetet acélbetétes bakanccsal iskolásokba rugdosni, akkor tudod, hogy az inkonvencionális megoldások még a vártnál is ritkábban működnek, de legalább jobban érezheted magad tőlük. Viszont itt a kivétel: az Anime for Humanity megmutatja, hogy igenis lehetséges a mentális betegségekkel küzdők esetében javulást elérni azzal, ha egy kényelmes safe space-en belül, egy elfogadó, toleráns, szerető közegben gyűlölhetik a Sword Art Online-t, oszthatják meg impresszióikat a legújabb Berserk adaptáció kritikán aluli vizualitásáról, vagy épp fantáziálgatnának arról, melyik kiskorú waifu lenne a legideálisabb partner a CSOK igényléséhez. Maga dr. dr. professzor Showbert Northberg is megmondta, hogy a házasságok 110%-a azért megy tönkre, mert szülés után a nők nem néznek elég animét, szóval tessék adakozni, és mentsük meg a világot, vagy legalábbis ezt a rigófüttyös Kárpátok ölelte, sorosbérenc migráns pirézektől sújtott kis hazát!” – Természetesen az igaz ügy gyorsan meg is találta a maga pártkatonáját, így nagyjából fél nappal később mind a 2020 forint megérkezett a szervezet számlájára, én pedig azon világfik kissé melankolikus megelégedettségével dőltem hátra, hogy a munka rám eső része el van végezve, most már átadhatom a stafétát a következő nemzedéknek, hisz bár a csatát megnyertük, a harc még korán sem ért véget, és a világ végérvényes pacifikálása az anime által egyelőre alig több egy messzi horizonton felsejlő utópisztikus ábrándképnél. Nem baj. Az alapkő le vannak fektetve, melyre aztán az utánam következő generációk hasonlóképp áldozatos munkájával és embert próbáló, elkötelezett erőfeszítéseivel felhúzhatják egy szebb jövő vasbetonból és hungarocellből ácsolt felépítményét. Én már valószínűleg nem fogom ezt megélni, ám távolba révedő, párás szemmel és enyhén borvirágos orcával gondolok arra a jobb világra, a szívem pedig lassan megtelik szeretettel. És alkohollal. Főleg alkohollal…

- Kitahito

Megosztás