logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2020/02/27 / Szerző: Kitahito

A teremtés koronája reszketni méltóztatik.

A világot markában tartó pánik olyan élménnyel gazdagította a nyugati embert, amilyenben már nagyon hosszú ideje nem volt része: kétes virtualitás hátán jött bár, de ismét bekopogtatott hozzá a történelem. Pedig meg lett mondva, hogy vége van a történelemnek! Hogy most már nyugi lesz. Hogy eljött a végtelenül növekvő GDP és a laktózmentes latte macchiato kora. Erre most megint történés van, esemény! Ráadásul ha eléggé megerőltetjük magunkat, talán még azt is elhihetjük, hogy az utolsó.

Covid

Van valami bájosan ironikus abban, hogy az a nyugati civilizáció, amely már egy generáció óta nem látott háborút, nem sújtotta éhínség vagy járvány, nem nyögte totalitárius rezsimek és elnyomó hatalmak igáját, példátlan jólétben és kényelemben él, most megfeszül, felépítménye inogni, eresztékei nyikorogni kezdenek, és mindezt egy nagyjából 2%-os mortalitású vírus miatt, mely már most két törzsre szakadt és elkezdett konszolidálódni. A fogyasztói komfortjában megistenült ember szembesülni látszik a saját halandóságával. Rettegik és élvezik ezt az új és szokatlan helyzetet, a végre-valóságot. Berepült egy légy az ablakon, és megzavarta a szendergésünket. Úgy néz ki, hogy a wellness-üdülések, a legújabb iPhone telefonok, a kínai sweatshop-okban gyártott H&M és Nike divatáruk, a dezodorált hónalj és szőkére hidrogénezett haj, valamint a légkondicionált metrók nem védenek meg a száz töltényűrös revolverbe helyezett két lövedékes orosz rulettől. Most lehet pánikolni és jajgatni. Jöhet a sírás és a fogcsikorgatás. A tüdőráktól és a májzsugortól nem lehet annyira félni, pedig mindkettő sokkal valósabb fenyegetést jelent sportnemzetünkre, de legalább a látszata megvan, hogy van ráhatásod a dolgok menetére. Most pedig teljes a kontrollvesztés. Lehet orvosi maszk mögé bújni, és óbégatni, hogy tegyen valamit a kormány (mondjuk az más kérdés, hogy tényleg tehetne valamit a kormány, legalább látszólagosan, mert egy .gov.hu információs oldalt összedobni több mint 1 hónappal a vírus megjelenése után kb. annyit ér, mint egy nedves fing. 100 nanométer sűrűségű részecskeszűrő kerítést a határra, esetleg?). Lehet uszítani vietnami boltosok meg mindenféle random turisták ellen. De a paranoia és a rettegés senkit sem fog megmenteni a zuhanástól, legfeljebb segít elfűrészelni magunk alatt a faágat.

„A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él belőle, amennyit akar.”

Ami engem illet, nem zaklat fel a dolog. Minden nap igyekszek tudatosítani magamban, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, akár minden előjel nélkül. Szívrohamban, agyvérzésben, autóbalesetben, terrortámadásban, útburkolat alatt megbúvó II. Világháborús bombától, háztetőről leeső cseréptől, szerencsétlen botlástól, mérgezéstől, villámcsapástól, gázszivárgástól, szupervulkántól, vagy atomtámadásól. Ha egy ilyen szánalmas vírus öl meg, hát kicsit szomorúbb leszek, mintha megkéselnének az utcán. Nem mindenkinek adatik meg a luxus, hogy valami Hollywood-kompatibilis zárást válasszon a saját történetének, de kár azon az életrajzi filmen aggódni, ami sosem fog elkészülni. Én megbékéltem. Nincs bennem se indulat, sem pedig félelem. Ha van valami, aminek a sorsa miatt valóban érdemes aggódni, az az emberiség. Nem pedig az egyén. És plán nem az egy én. Szóval keep calm, and delete your browsing history!

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Anime For Human...

Következő kritika:

Christmas with ...

Még több Kommentár