logo

Mértékmegőrző

Filmkritika / 2014/11/10 / Szerző: Kitahito

Álom.net

Mit kapunk, ha fogjuk az amerikai középiskolás tinifilmek végtelenül sekély és kiüresedett világát, majd megpróbáljuk átültetni magyar viszonylatba? Azon túl, hogy 8 év letöltendőt, sajnos az Álom.net c. filmet. Az "alkotás" olyan elmondhatatlanul hitvány és amatőr, hogy az nemcsak a hazai filmgyártásra, de az egész emberiségre nézve szégyenletes.

Rémálom 0

Nehéz higgadtan, és elfogulatlanul írni erről a lejárt szavatosságú, megrágott, félig megemésztett és kiokádott kulturális vegyes felvágottról. Mégis megpróbálom. Adott egy Regina, akit a hihetetlen színészi képességekkel és néhány milliónyi szilikonimplantátummal megáldott Labancz Lilla (akit úgy néz ki még ezek az elképesztő attribútumok sem kvalifikáltak a Színművészeti Egyetemre! Botrány!) alakít. Csinos, gazdag, tehát nem baj, ha a koponyájában annyi a légüres tér, hogy meg lehetne benne tartani egy-két Red Bull Air Race-t. Karakterét természetesen a jó ízlést körömvágó ollóval legyilkoló picsás stílus teszi teljessé, így megkapjuk a világ legunszimpatikusabb főszereplőjét. Az a fajta, akit jobb lett volna, ha Isten megtart .jpg formátumban. Mindenesetre az országnak nem volt ekkora szerencséje, ránk szabadult a sorscsapás.

„Elit? Apa, szőke vagyok, háromszoros bálkirálynő, a kosárcsapat kapitánya a pasim és én vagyok a szurkolócsapat kapitánya. Mi lehet ennél elitebb?”

Ha Regina az Ószövetségi időkben esik meg, kiszorítja a sáskajárást a tízes listáról, Bár fene tudja. Lehet a fáraó lepippantásával rehabilitálta volna magát. Mindegy, szóval ez az undorító, sztereotip karikatúra elindul pusztító útjára a filmvásznon. Regina pomponlány, melyből kis hazánkban természetesen rengeteg van. Mivel régi iskolájából valami nyilvánvalóan infantilis okból távoznia kell, szigorú apja közbenjárására beíratják a rettentő uniformizált Virág Gimnáziumba. Hová?! A VIRÁG GIMNÁZIUMBA! Irritáló jajgatás, sírás, mi lesz most az életemmel, meghaloook!444…stb. A néző idegei megfeszülnek, majd sorban pattognak el, ahogy ez a színésznőnek csúfolt szilikonhalmaz végigripacskodja a perceket, de szerencsére semmi gond, mert elkezdődik az iskola, és most már több idiótát kapunk, hogy lelki világunk amúgy is gyenge alapon nyugvó kártyavárát megágyúzzák infernális igénytelenségükkel.

Sajnos egy felfújható szexbaba sem tudta leszopni a rendezőt.

Legalább van hol ‘pomponlánykodnia megint. Mert tudjuk, minden gimnáziumban szoktak ilyesmit csinálni. A szemfüles olvasó védekezhet azzal, hogy de hát látványosan idős, felnőtt emberek sem szoktak gimnazistaként tetszelegni, de nekem ezzel nem volt bajom. Ribancz Lillából például simán kinézzük, hogy még 23 évesen is az érettségire készül. Társai eleinte idegenkednek tőle (ami érthető is, mert még ezek a degeneráltak is látják, hogy a Silent Hillből szabadult be hozzájuk a szerencsétlen), de persze nagyon hamar összebarizik mindenkivel, mert olyan szerethető személyiség. A srácok (vásznon innen és túl…) többnyire beérik némi cici és fenékvillantással, a lányok meg szerencsére még ennél is felszínesebbek. Szerelmek szövődnek. Először Téglaagy Józsi veszi birtokba Reginát, majd a lány rájön, hogy igazából kissé kevésbé felszínes, mint eddig hitte, ezért átpártol Nagyon Érzékeny Péterhez, aki egyébként a blogoszféra királya, és mindig van valami frappáns beszólása a kínos helyzetekben. Aztán kapunk itt mindent, a vásárlós montázstól kezdve az ovis csoportdinamikán át a csapatépítő tréninggel egybekötött seggriszálásig. Sorsdöntő meccsen sorsdöntő szurkolást, hatalmas izgalmakat és olyan poénokat, melyektől a hasadat fogod (mert épp harakirit készülsz végezni az első kezed ügyébe kerülő kicsit is éles tárggyal…), aztán persze minden heppi meg boldogság lesz, ahogy annak egy jó jenki magyar produktumban lennie kell.

„Orsa, ezerszer mondtam már. Csak egy kis pink szájfényre, néhány szőke tincsre, és egy Britney CD-re van szükséged. Nem pedig terápiára. Ja, és nincs kukucs a blogomba. Cupp! Cupp!”

A történet kiszámítható, és minden mozzanatában borzasztóan mesterkélt, csillámporos műanyag. Színészi játékról nem beszélhetünk: nemzeti nagyjaink a földben pihennek, helyettük meg ezek a színjátszó körből is elzavart pornós véglények szégyentelenkednek a vásznon. A játékidőt tehát olyan suhancok orozták el, akiknek az összeadott és tízzel megszorzott IQ-ja sem haladja meg egy kiló kenyér árát. Barátok Közt veteránja és Reviczky Gábor annyi időre tűnik csak fel, hogy felvehesse a gázsiját, majd pedig menekülnek, nehogy bárkinek is feltűnjön a szereplésük. Sajnos feltűnt. Ez még hozzájuk is méltatlan. Ez mindenkihez méltatlan. A zenék rosszak, a kamerázás amatőr, nincsenek poénok, és azok is fájnak. Az egész film fáj, agyvérzést, skorbutot, és néha cukorbetegséget okoz…

A kevés alkalom egyike, amikor egy iskolai lövöldözés kedvező fordulat lenne…

Nem cifrázom, a film egyszerűen szörnyű. Az élvezeti értékét tekintve a következő dolgokkal van egy szinten:
1.: LEGO-ra lépni a fürdőszobába menet és elesni.
2.: Foghúzás egy klórszagú gumikesztyűs, Parkinson-kóros fogász által. Érzéstelenítés nélkül.
3.: Szembe esett szempilla, amit órákig nem tudsz kipiszkálni és már nagyon, nagyon idegesít.
4.: Együtt utazni a tömött buszon egy hajléktalannal, üvöltő csecsemővel, mulatós zenét max hangerőn hallgató roma famíliával és egy szélgörcsös öreg hölggyel.
5.: Angolul elmagyarázni egy nemzeti büszkeségből csak németül “beszélő és értő” németnek, hogyan kell a Ferihegyi repülőtérről eljutni a Kaltenberg sörházba.
6.: Újra és újra végighallgatni a Mária rádió valamelyik ünnepi műsorát, melyben a tisztes templomba járó nyugdíjasok név szerint az összes élő és holt családtagjuknak és ismerősüknek küldik az Amazing Grace-t.

Van ez a fogyatékos Forgács Gábor, aki valamiért úgy gondolta, hogy ez egy jó ötlet, valósítsuk meg! A középkorban ezért bezárták volna egy vasszűzbe, néhány évtizedig egy nagyon mély és sötét üregbe vetették volna, vagy esetleg szétverték volna a fejét egy köteg Blikk magazinnal, de sajnos ma már felvilágosult korban élünk, ezért az ilyen emberiség elleni bűntettekért moderált profit és egy önéletrajzi könyv a honorárium. A néző meg fizesse évekig a pszichiátert, hogy kihipnotizálják belőle azt a sok szellemi salakanyagot, melyet sikerült vizuális eszközökkel letuszkolni a retináján. Kollektív gyűlöletünk tárgya annyira igyekszik szuper ‘kircsi májer trendi lenni, méghozzá a 2008-as divat szerint, hogy szinte remeg a nyál a bajszos szája tövében.

Nincs egy mondat, amibe ne préseltek volna bele valami erőltetett, menőnek szánt kifejezést, persze úgy, hogy az még véletlenül se feleljen meg a magyar nyelvtani szabályoknak. A stáb és a színészek valamiért nem szóltak Forgács Gábornak, hogy a fiatalkora óta változott némiképp a szleng, vagy lehet, hogy csak röhögtek a háta mögött, ahogy az öreg boomer megpróbál a fiatalok nyelvén beszélni, de akárhogy is, a végeredmény kriminális. Joggal hihetnénk, hogy a forgatókönyv írója még soha nem beszélt, vagy találkozott ÉLŐ EMBERREL, mert ha megtette volna, akkor tudná, hogy a valóságban senki sem viselkedik úgy, ahogy ezt a film bemutatja. Tényleg, mintha egy másik galaxisból jött idegen próbálna meg filmet készíteni a földi lények életéről. Forgács totálisan le van kapcsolódva a valóságról, jó ízlésről még csak nem is hallott, és úgy eleve minden tekintetben tehetségtelen. Ritkán találkozni ekkora antitalentummal. Még arra is képtelen, hogy valami vicces rosszat hozzon létre, amin részegen röhöghet az ember. Nem, a végeredmény (alkohollal és anélkül is) teljesen élvezhetetlen.

„Külön köszönet azoknak is, akik ellene voltak a film megvalósulásának és hátráltatták a munkánkat… Mi azért is megalkottuk. :)”

– ilyenkor érzi azt az ember, hogy a kurva anyátokat! Ez a bicskanyitogató pökhendi prosztóság non plus ultrája, amikor valaki a saját hitványságára vagizik, és büszke a teljesítménynélküliségre! Lehet, hogy hallgatni kellett volna a “rosszakarók” tanácsaira, és leállni a forgatással. Csak egy ötlet! És azok a szegény, szerencsétlen, névtelenség homályába burkolózó hősök! Akik, mint a Thermopülai-szorost védő spártaiak, életük feláldozásával igyekeztek megóvni a civilizált világot attól a szennytől, mely rá akar ömleni. Bár elbuktak, örökké szívünkbe zárjuk őket heroikus erőfeszítéseikért!

Egyáltalán nem gyanús machináció!

Az Álom.net alapkoncepciója egyszerűen életképtelen, idegen és bizarr. Nem kell árpádsávos AK47-est lobogtató bőrfejűnek lenni ahhoz, hogy lássuk, mennyire. Élen járunk a nyugat majmolásában, de mindig csak a külsőségeket vesszük át, a mögöttes tartalmat nem, mert nincsen meg a kellő háttér, hogy hiteles legyen. Így végeredményben mindig egy önmagával azonosulni képtelen, de folyamatos teljesítési kényszertől szenvedő torzszülöttet kapunk. Mert szép és jó, hogy van pompomcsapat, garázsbanda, francia akcentussal beszélő franciatanárnő, vannak tízmilliós BMV-t vezető középiskolások, de hol van ez a magyar valóságtól?

Egy furcsa párhuzamos univerzumban esetleg, ahol a nagy Kárpát Medencei Unió gyarmatosította az amerikai kontinenst, de ha jól tudom egyelőre nem számít unikumnak a rap zene és a Pizza Hut, szóval szálljunk le a földre. Csináljunk tinifilmet a tanárverések, fűtetlen tantermek, rozsdás kilincsek, lyukas medicinlabdák, a párizsis szendvicsek és a folyton lerobbanó és hányásszagú BKV járatok valóságáról, és akkor nagyjából megkapjuk az átlag középiskolás világát. Forgács Gábor szoftpornója minden, csak nem reális, és ott kellett volna maradnia, ahol megszületett: a készítője beteg agyában… Ja, én kérek elnézést:

Költségvetés: $3,500,000
Bevétel: $9,800,000

A pénzünkkel szavazunk, nem az IMDb osztályzatunkkal…

1 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Előző kritika:

Külűr Krónikái

Következő kritika:

Lincoln

Még több Filmkritika