logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2016/09/12 / Szerző: Kitahito

A pornóipar autofellációja

Az érdemtelenség egyik legtipikusabb ismertetőjele, hogy képtelen elviselni a saját méltatlan mivoltának terhét, így szükségszerűen meghasonul önmagával, és elkezdi felkoszorúzni és nívónak feltüntetni a hiányt. Csak így történhet meg, hogy a rangos filmes díjátadók mintájára a pornóipar is elkezdte a komolyanvehetőség igényével díjazni a semmit. Tapsoljátok meg hát magatokat! Good job, blowjob!

AVN

Az volt a tervem, hogy írok pár sort a normál sportok amerikai változatairól. Tudjuk, az olyan ostobaságokról, mint például a pankráció. Vannak azok a jenki prolik, akik csak amiatt nézik például a NASCAR meg a Forma-1 versenyeket, mert azon izgulnak, mikor történik valami borzalmas baleset, ahol egyszerre 20 autó törik ripityára. Vérre, megcsonkított emberi testekre, lángoló aszfaltra, és képlékeny gumiként csavarodó karosszériákra vágynak. Az ő igényszintjükre levitt sport például a monster truck show, ahol megkapják a monstrum gépszörnyek alatt rommá préselődő ‘kiscsicska autók lélekemelő élményét, a felesleges versenyzős körítés nélkül. Ezt a témát akartam részletesebben körüljárni, el is indultam ezen a nyomvonalon, gondolat gondolatot követett, és valahogy az AVN award közelében állapodtam meg, ami miatt kénytelen vagyok az eredeti ötletemet talonba rakni.

Aki egy kicsit is járatos a pornó világában, az tudja, hogy miről van szó: a felnőttfilm-rendezők és színészek megirigyelték a nagy Oscar és Golden Globe dicsőségét, a Paradicsomot, ahonnan kiűzettek (vagy talán pontosabb az, hogy ahol sosem jártak), és kitalálták, hogy bizony ők is meg fogják jutalmazni egymást mindenféle szobrocskákkal, így hát létrejött (több kimondhatatlan nevű mozaikszó által fémjelzett rendezvény mellett) az Adult Video News Award, amely egy ünnepség keretében minden évben megjutalmazza a pornó világának legérdemesebbjeit. Azon túl, hogy ne legyenek téveszméink mondjuk az Oscar díj értékéről, rájöhetünk, hogy a pornós teljesítmények honorálása… fogalmazzunk úgy, rohadtul gyermeteg dolog. A kategóriák között olyan emelkedett darabokat találunk, mint például a legjobb orális jelenet, legjobb interracial jelenet, vagy épp a legepikusabb segg díja. Persze van rendezőknek, speciális effekteknek, forgatókönyveknek szóló díj is, mint egy normális filmes gálán. Ez már önmagában nevetséges, de a nyomorultság és szereptévesztés ott éri el a zenitjét, amikor eljutunk a legjobb dráma kategóriájához. Ez az a pornós műfaj, ahol a rendező elhiszi, hogy tud rendezni, a színészek pedig azt, hogy tudnak színészkedni.

„Yeah, suck that dick, bitch!”

A drámaiság igényével leforgatott pornó tényleg olyasmi, amit látni kell. Olyan emberek próbálnak meg eljátszani komoly(nak szánt) szerepeket, akiket a farokméretük meg a mellbőségük alapján válogattak össze, ráadásul olyan filmekben, melyekben a sztori folyását ötpercenként megszakítják egy 20 perces szexjelenettel. Itt már kérem művészet zajlik. És ugye kapunk történetet is, hogy az Úr Isten irgalmazzon nekünk! Eltűnnek a vízvezeték-szerelők, tejesemberek, pizzafutárok, megszelídülnek az övnek is kevés shortban flangáló nők, és elkezdődik egy olyan banális kutyakomédia, melynek minden résztvevője (téged is beleértve) tudja, hogy az egész plot nem több rosszul palástolt előjátékok sorozatánál a numerák közt, de a szereplők mégis megpróbálják összehabizni a jeleneteket, görcsösen mímelve, hogy tudják, mit csinálnak. Ez valami frenetikus élmény, és aki nézett már ilyesmit úgy, hogy közben nem a nadrágjában matatott, akkor tényleg egy abszurd tapasztalattal gazdagodhatott. Olyan pompás alkotásokat találunk ezen a listán, mint például a Bikini Outlaws, az In Her Head, vagy mondjuk a Rocky XXX: A Parody Thriller!. Azt hiszem a trash filmek világa most, hogy az Asylum stúdió intézményesítette és már csak alibiből gyártja a gagyit, visszahúzódott a pornóipar berkein belülre. Ha valós hozzá nem értést, az igazi szart akarod látni, akkor muszáj a pornó felé fordulnod.

Az a szánalmas ebben az egészben, hogy ezek a tehetségtelen, fogyatékosságukban is lelkes emberek vágynak az elismerésre, érezni akarják, hogy amit csinálnak, az értéket képvisel, hozzáad valamit a világhoz, ezért két kézzel osztogatják egymásnak a díjakat. És ha már van díj, akkor kell lennie egy szakértői bizottságnak is, mely valamilyen (leginkább nemlétező) szakmai szempontok alapján bírálja el a jelölteket. „Hmmm… ez az arcra élvezés igazán elegáns volt.“, „Példásan egyenes derékkal lovagolt a partnerén!“, „Hihetetlen, sikerült mind a 12 négert egy kameraállásból lefilmezni, ráadásul még látszott a színésznő arca is, ahogy egy lila műpéniszt szopott? Díjat neki!“. Olyasmiről lehet szó, mint a toronyugrás vagy a műkorcsolya esetében, csak itt nem dupla axel meg Auerbach szaltó van, hanem szendvics, full nelson, meg emelt csípős misszionárius. Nyilván hasonlóan emelkedett szakmai diskurzus folyik a bírák között akkor is, mikor megállapítják, melyik volt a legjobb orális jelenet.

„Open. OPEN! That’s it! Yeah. Yeah. Oh yeah. Deeper! Oh fuck yeah!”

Hiszen a díjnyertes szopás nem csak egy mezei oboa: abban a művésznő egész lénye benne van, az egy szakrális élmény a nézőnek, és a torok… a torok nem a gyomorba, hanem a transzcendens felé nyíló kapu. Azok között a nyáltól csillogó ajkak között vezet az út Isten természetének, a teremtés csodájának és a női/férfi lét misztériumának megértéséhez. Egy AVN által honorált orális szexjelenet annyira elementáris, hogy azt nézni olyan, mint megélni. Sőt, olyanabb, már ha érthető vagyok. És akárcsak az év legepikusabb segge, ez is egy afféle katarzis, mely napokon, vagy akár heteken át megragad a gondolataidban, és kénytelen leszel újra megnézni, hogy újabb rejtett aspektusait fedezhesd fel, megismerhesd a motívumok és jelképek mögött a rendező valódi üzenetét. Ilyen egy díjnyertes szopás!

Minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk tehát, hogy a pornó egy érett műfaj, mely számot tarthat az akadémia poros, hipószagú termeiben ülő, bölcsességükben aggastyánná mumifikálódott testű filmesztéta kultúrnagyságok figyelmére is. Eddig azt hittük, hogy a pornó csak az ősember-énünkre képes hatni, de mekkorát tévedtünk! Ugyanis a pornó művészet, és mint ilyen, érdemes arra, hogy ne csak az ösztönlényünk könnyen lekenyerezhető igényei szerint, hanem az intellektusunk értő, kritikus szemén át vizsgáljuk. Az elkövetkezendő időszakban tehát jó eséllyel terítékre kerül a Ben kúr, a FucKing-Kong, a Schindler másik listája a Független-segg napja, a Péniszkezű Edward, a Tightanic, és természetesen a Végső megoldás, az anál is. Vagy nem. Majd meglátjuk.

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Előző kritika:

Modern boszorká...

Következő kritika:

35MM

Még több Kommentár