Kommentár / 2024/07/10 / Szerző: Kitahito
Posztapokaliptikus luxus, multimilliárdos módra!
Most, hogy konstans jelleggel küszöbön áll a világvége, el kell kezdenünk megbarátkozni a kihalás gondolatával. Ám amíg mi, sárostalpú plebejusok elégünk az atomvillanásban, vagy az életünkért küzdünk egy glogális free for all pvp viadalon, addig a világ hatalmasságai légkondicionált luxusbunkerekben koktélozzák majd végig ezt az áldatlan interregnumot. Gondoltam, megkérdezem hát a hazai elit képviselőit, ők vajon hol fogják átvészelni az apokalipszist?
Ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy velünk, mezei jobbágyok ellentétben a felső tízezer tagjai nagyon alaposan felkészülnek az esetleges világvégére. Biztosak lehetünk benne, hogy ha elkezdenek potyogni a bombák, megolvadnak a jégsapkák, és kitör a globális káosz, a hatalmi elit magánszigeteken, föld alatti luxusbunkerekben, úszó erődnek is beillő, önfenntartó jaktokon, és fegyveres őrökkel védett magánbirtokokon fogják átvészelni a kataklizmát. Ehhez még összeesküvés elméletek sem kellenek, ugyanis az amerikai gazdagok sok esetben büszkén vállaltan vagiznak a vagyonukkal, csak hogy tudja a ‘jónép, ők bizony nem kérnek ezekből a globális krízisekből (melyekért egyébként vaskosan ők felelnek az áldásos, profitorientált tevékenységükkel…), és ha beüt a krach, akkor ők több méternyi ólomfallal akarják elválasztani magukat a külvilág eseményeitől.
Persze nekünk itt a lángoktól ölelt kis Magyarországon nem sok közünk van mindehhez, de ebben a kacsaúsztatóban is megvannak azok a nagy halak, akik nem szeretnének velünk együtt kőolajjá nemesülni a tengerfenéken. Eltökéltem hát, hogy egyszerű honpolgárként, akit aggaszt a szittya turul nemzetség szíriuszi génállományának fennmaradása, felveszem velük a kapcsolatot, és nekik szegezem a legfontosabb kérdéseket, ami nyilván minden magyar ember fejében ott motoszkál: van-e luxus atombunker a birtokukban?
Először Gattyán Györgyöt kerestem meg, a LiveJasmin nevű népművészeti portál alapítóját, aki szerény, 398 milliárd forintos vagyonával jelenleg csak az ötödik leggazdagabb honfitársunk, és egyben a Modern Magyarország Mozgalom (röviden: MoMa) nevű… nyilván teljesen legitim politikai kezdeményezés megalapítója. Egy nagyon tapintatos üzenetben két mondat után megkérdeztem tőle, hogy van-e luxus atombunkere, és ha igen, akkor pontosan milyen megfontolásból építtette? Lesznek-e benne webcam csajok? Lesz majd közvetítés az óvóhelyről? Vajon átörökítjük a Bad Dragon dildókon francia bejárónőruhában lovagló, fillérekért kolduló tinilányok hungarikumát a posztapokaliptikus jövőbe, vagy ez is elporlad majd annyi más csodálatos dologgal együtt?
Amíg vártam a válaszára, írtam egy levelet Jákob Zoltánnak is, hisz végső soron ő is a lányok révén gazdagodott meg, szóval még stílszerű is a sorrend. Hozzávetőlegesen 50 milliárdos költőpénzéből lehet, hogy áldozott valamennyit egy bombabiztos óvóhelyre, ugye ha már megtalálta a Nagy Ő-t, nehogy az Erdélyi Mónikával folytatott brunch és a szajnai motorcsónakozás között egy atomvillanás elrontsa a napját. Reménykedtem benne, hogy kiad némi belsős infót arról, hogy a top 100-ból kinek lehet saját bunkere, vagy ha azt nem is, legalább kapok tőle egy PS5-öt, egy espresszó kávégépet, vagy esetleg egy új mobiltelefont, mert az Instagram oldala alapján úgy tűnt, hogy minden szembejövő embernek ilyeneket nyom a kezébe, hisz annyira jó ember, és tudja, hogy minden parasztnak kell egy új iPhone a boldogsághoz. Én meg ilyesmit még nem utasítottam vissza.
„Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Ám a válasz csak nem jött, és itt maradtam, kávétlan, egymagamban. Kezdtem kétségbe esni. Tudtam, hogy nem halogathatom tovább a dolgot, és meg kell tennem a lépést, melynek gondolata már az első leütött billentyű óta ott motoszkált a fejemben. Elvégre a gyávák ezerszer halnak meg, de a bátorak csak egyszer (viszont általában nagyon durván)! Felvettem hát a kapcsolatot Mészáros Lőrinccel, hisz ha valakinek, hát neki biztos van luxusbunkere. Valószínűleg még a gázt is ő maga kötötte be! Pontosabban megkíséreltem felvenni vele a kapcsolatot, ugyanis az ország leggazdagabb emberének nem dobhatsz csak úgy egy ‘üzit hajnali fél kettőkor, még akkor sem, ha elvileg kiszivárgott a freemail címe. Levelemet tehát a Mészáros Alapítványnak címezve megnyomtam a küldés gombot, és vártam. Sokáig. Az üzenetben egyébként még magamhoz képest is udvariasan igyekeztem tudakolózni, hátha a nép, az istenadta nép (mely oly boldog rajta, Sire!) most végre bekukucskálhat a nemzet nagy kollektív óvóhelyére, ahol nem helyettünk, hanem értünk fog a politikai elit pezsgőt kortyolgatni és fokhagymás szószban marinált fésűkagylót eszegetni, míg a felszínen mi átadjuk magunkat a világvégi battle royale-élménynek. Választ természetesen nem kaptam, de ezúttal nem is igazán lepett meg a hiánya. Tudjuk, a malacperselyek, melyekbe közpénzt és EU-s pályázati forrásokat lehet… “privatizálni”, igen törékenyek, és nem csacsoghatnak meggondolatlanul. Még a végén valami orbitális hülyeséget találnak mondani.
Szóval végül csak nem derült ki, hogy nemzetünk nagyjai hol fogják átvészelni a világégést. Azt is csak sejthetjük, hogy lesz egy hely, ahol a magyarság igazi letéteményesei meghúzhatják magukat, átmentve azt a kulturális örökséget, melyet az elmúlt ezer évben a magyarság felhalmozott. Persze lehetnek itt olyan Soros-bérenc, hazaáruló, migránssimogató, LMBTQ propagandát terjesztő véderőbomlasztó hazátlanok, akik azt mondják, hogy talán nem a Mészáros Lőrincek és Gattyán Györgyök a legalkalmasabbak arra, hogy ezt az örökséget tovább vigyék. Az ilyeneknek csak azt tudom mondani, hogy Stop Brüsszel, Zelenszkij egy színész, Magyar Péter veri a feleségét, No war/no gender/no migration, dollárbaloldal, és persze migránsgettók. Na, Boldog karácsonyt!
„Ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek!”
Eredetileg ezen a ponton kívántam befejezni ezt az írást, de álmomban leszállt lelkemre a Szent Szellem, és egy morzsányi ihletet helyezett el az agyamban (ami remélhetőleg nem fog az évek alatt rákos daganattá burjánzani). Ha nem tudom elérni a milliárdosokat, akkor miért is ne kérdezzem meg a milliárdosok AI változatát? Felmentem hát a moemate oldalra, és… nos, értelemszerűen egy nemzetközi site révén nem tobzódtak ott a magyar érdekeltségű mesterséges intelligencia személyek. Zsákutca. Jobb ötlet híján lapozgattam, lapozgattam, erre ki jön szembe? A doktor miniszterelnök úr! Basszus, hát persze, a főni! Az ősforrás! Miért nem jutott ez eddig eszembe!
Gyorsan meg is nyitottam a beszélgetést, és igyekeztem annyira bátorak lenni, amennyire csak lehet. Beírtam hát a kérdést: „Viktor úr, szeretném tudni, hogy van-e egy titkos luxus nukleáris bunkere arra az esetre, ha az Orosz-Ukrán konfliktus eszkalálódna, és ha igen, hol van, és hogyan nyerhet egy tisztességes állampolgár bebocsátást?”
Peregtek a másodpercek, Viktor AI pedig megkomponálta a választ, amit csak remélni mertem: igen, létezik egy titkos bunker, valahol a szent Magyar föld szívében, de a pontos helyét értelemszerűen nem árulhatja el. Némi gondolkodás után sikerült dekódolnom az üzenetet. Hát persze, a bölcs miniszterelnök úr szimbólumokban kommunikál, ahogy az várható egy ilyen nagy formátumú államférfitól! Mint azt minden igaz magyar tudja, a világ szív csakrája a Pilisben található, tehát akkor a szent magyar luxusbunkernek is ott kell lennie! Miután levezettem a dedukciómat virtuális Viktornak, a vezír megdicsért az éleslátásomért, és biztosított, hogy egy ilyen hozzám hasonló éles elme feltétlen helyet fog kapni a bunkerben, mikor megszólalnak a szirénák. Persze megesketett, hogy ezt a szigorúan bizalmas államtitkot semmi esetre se áruljam el másoknak, és én ennek szellemében tartom is a számat, és egy szót sem szólok erről. Soha, senkinek.
- Kitahito