logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2018/08/14 / Szerző: Kitahito

A színészet lényegének félreértése.

Valami súlyos kórtünetről árulkodik az a tény, hogy Scarlett Johanssont a közösségi médiák felületein visongó LGBTQ+ személyek és szimpatizánsok habzó szájú csőcseléke kiüldözte egy szerepből, melyet minden joga meglett volna eljátszani. Amikor nem a teljesítmény, hanem az identitás válik kardinális szemponttá a színészetben, vagyis ott, ahol elméletileg bárki lehet bármi, akkor tudhatjuk, hogy nagy baj van.

Tex no Scar

Felröppent a hír, hogy Scarlett Johansson elvállalt egy főszerepet, melyben a Dante Tex nevű transznemű bűnözőt kell eljátszania. Ez még önmagában nem lenne érdekes, és el is került eme kis információmorzsa, egészen a következő hírig, mely már nekem is szemet szúrt: Johansson elállt a szereptől, mert az interneten zúgolódó transznemű közösség és az őket pártolók szerint transzneműt csak egy transznemű színész játszhat el. A színésznő pedig elkövette azt a hibát, hogy engedett az erőszakos elmebetegeknek, mentegetőzött, magyarázkodott, bizonygatta, hogy tudatlan volt, de most már megvilágosult, megszállta őt az ihletett SJW szikra, és belátja tévedését. Nem tudott eleget a transznemű közösségről, na! Most, hogy hirtelen megismerte őket, már tudja, hogy mi az a nyilván univerzális igazság, amit egy szociálisan érzékeny, fehér privilégiumtól áldott és ebből következő bűntudatáról látványosan tanúbizonyságot tevő, egészségessége és szépsége miatt vezekelni kénytelen és kész cisznemű egyénnek vallania KELL, már ha nem akarja, hogy habzó szájú emberjogisták kedvesen kézen fogják, kivezessék őt a társadalomból, majd demonstratíve belelőjék egy tömegsírba Weinstein és társai mellé. És tudjuk, hogy igazuk van! Hát hogy a viharba ne lenne, hisz az elnyomott kisebbségnek mindig igaza van, nem azért, amit mond vagy tesz, hanem azért, amit elméletben nap mint nap el kell szenvednie!

Eddie Redmayne… a Dán lányt igazán átadhattad volna egy transzneműnek, vagy legalább egy dánnak! Az Esőemberben Charlie Babbitt karakterét nem Dustin Hoffmann-nak kellett volna eljátszania, hanem egy autista színésznek! Ugyan így, rohadjon meg Björk, amiért elvállalta a Táncos a sötétben főszerepét, oda egy olyan színésznőt kellett volna választani, aki épp ott, a forgatás alatt vakul meg! Szégyellje magát Daniel Day-Lewis, amiért Chisty Brown-ként “lépett” a kamerák elé, és ezzel elvette egy agyi bénulástól szenvedő színésztől a lehetőséget! Hát most már baszhatja azt az Oscar díjat! A Gyűrűk ura és a Hobbit is bűnös, hiszen számos értékes helyet oroztak el teljesen normális méretű színészek olyan törpéktől… mármint vertikális kiterjedésükben hátrányt szenvedő, de boldog és teljes életet élő egyénektől vették el a szerepeket, akik most kénytelenek Tim Allen karácsonyi filmjeiben manóként haknizni! Aztán ott az Egyiptom istenei, ahol a főbb szerepekben egyetlen egyiptomi, vagy isteni származású színész sincs! Na és a Spotlight?! Sehol egy igazi pedofil, sehol egy igazi pap! Egy perc néma csenddel emlékezzünk meg a szegény, szerencsétlen elnyomott pszichopatákról, akiket azért nem láthattunk a filmvásznon érvényesülni, mert mindenféle harmadvonalas színészek kitúrták őket! Most kénytelenek a nyárspolgárok felnyársalásának, feltrancsírozásának és élveboncolásának bürökpoharából kortyolgatni!

„A színészet skizofrén szakma. Egyik személyiségből a másikba lépünk, közben pedig állítgatjuk a saját személyiségünk amplitúdóit.”

Nem lennénk korrektek akkor sem, ha elhallgatnánk azt a hallatlan igazságtalanságot, mely középiskolások egész generációit sújtotta: hány romantikus vígjátékban, hány ifjúsági drámában, hány coming of age filmben játszanak el fiatallá maszkírozott huszonévesek teenagereket?! Hány rákbeteg színész nézte könnyes szemmel a Csillagainkban a hiba c. örökbecsű szemetet úgy, hogy a gyilkos kórnál is fájóbban emésztette őket a tudat, hogy egészséges emberek jogtalanul helyettük haldokolják be magukat milliók szívébe?! Hány fekete színész játszott drogdealert, tolvajt, bandatagot, rabszolgát vagy rapzenészt!? Rohadékok, elveszik a helyet a drogdealerek, tolvajok, bandatagok, a valódi rabszolgák és az igazi rapzenészek elől! Egy néger színész játsszon csak néger színészt önéletrajzi filmben, az úgy autentikus! Hát mi lesz a következő?

Szellemirtók és Legyek Ura női színészekkel?! Női Ocean’s 11, esetleg Stalker? Vagy az egyik legikonikusabb heteró sorozatkaraktert, Barney Stinson-t a homoszexuális Neil Patrick Harris játssza el? Jim Parsons homoszexuális létére egy heteroszexuális fizikust alakít a Big Bang Theory-ban? Cara Delevingne Margoként a Papírvárosokban? A genderqueer, biszexuális és pánszexuális majd pedig leszbikus Amandla Stenberg alakítja Maddy-t a Minden, minden c. filmben? Luke Evans, mint Gaston, Scott Hipwell, Apollo, vagy Zeusz?! De persze ezek csak fiktív karakterek, nem számítanak, érvelhet a szemfüles olvasó. Nos, akkor mi a helyzet Luke Evans-sel, mint Dracula? Vagy a nyíltan vállaltan meleg Sir Ian McKellen-nel Adolf Hitlerként, III. Richárdként vagy II. Miklós orosz cárként?! Ja bocsánat, azt szabad. Akkor most hogy is van ez? Az egyenlőség jegyében az LMBTQ+ közösség tagjai játszhassanak el akármilyen szerepet, a heteró színészek viszont kizárólag heteró karaktereket alakíthassanak, és persze csak addig, amíg egy transzneműek vagy pánszexuálisok szemet nem vetnek a zsíros cubákokra, és maguknak nem követelik azokat?

„Egy színésznő csak nőt tud játszani. Én viszont színész vagyok, bármit eljátszom.”

Elég kényelmes dolog ez. Elég light-os elnyomás. Egy korrektebb kettős mérce, igaz? Persze ha fair akarok lenni, a femme fatale Scarlett Johansson tényleg nem mutatna jól abban a szerepben. Túl dekoratív ahhoz, hogy eljátssza ezt a hájas, ‘konyhásnénire hasonlító férfinőt, akár le is passzolhatja, legyenek vele boldogok azok, akik a genitáliáikat lobogtatva követelnek maguknak szerepeket. Mintha csak nem értenék a színészet fogalmát, melynek lényege pont az lenne, hogy eljátszol valamit, ami nem te vagy. Nem túl polkorrekt dolog, tudom, de emiatt csak ne vonuljunk már az utcára!

Aztán ahogy jobban elmélyedtem a Twitter posztok és emberjogista cikkek pangóvizében, rájöttem, hogy a hőbörgőknek nem is azzal van bajuk, hogy transzneműt egy nem transznemű játszik el, hanem a transzneműekkel szembeni diszkriminációt sérelmezik, vagyis hogy csak transznemű karakterek megformálására szerződtetik őket, más szerepeket esélyük sincs megszerezni. Ez, amennyiben így van, tényleg probléma (és kis utánajárással látható, hogy valóban, az a maroknyi transz színész tényleg csak transz szerepeket kap), el tudom fogadni azok törekvését, akik ezen valamilyen módon változtatni akarnak. Azt már kevésbé, hogy az ez elleni tiltakozás jegyében kiharcolnak maguknak egy újabb transznemű szerepet. Nem következetlen ez egy kicsit? Akkor most mi van?! Mi lesz a fent meghivatkozott rákbetegeimmel, tinijeimmel, autistáimmal, bénáimmal, törpéimmel és pszichopatáimmal?! Mi az üzenet? Eljátszhatnak akármit, vagy csak azt, ami a legmeghatározóbb jegyeik alapján rájuk illik, de azt feltétlenül? Mi a cél? Mit szeretnétek elérni, transzneműek?

„Csak úgy lehetek hiteles és őszinte, ha belebújok a figura bőrébe. A színésznek úgy is el kell tudnia játszani egy királyt, hogy soha nem találkozott valódi királlyal. Viszont a mindenkori királyok tanultak a színésztől, hogy hogyan kell királynak lenni. Ez nem véletlen!”

Mert az nem működik, hogy ezt is akarom, meg azt is akarom! Ha bárki eljátszhat bármit, vagyis a filmvásznon egy sötét bőrű transznemű kerekesszékes is lehet Batman, akkor ezen logika mentén Johansson is alakíthat férfinő gengsztert! Nem értem, hogy ezt az ügyet miért úgy kell képviselni, hogy egy újabb transz szerep megszerzéséért Scarlett Johanssont nemi identitása alapján diszkriminálják és elüldözik, vagyis csoportosan pont azt az atrocitást követik el, amit kicsiben ellenük is elkövettek. Felemelhették volna a hangjukat… gyakorlatilag bármilyen más esetben, bármelyik film és bármelyik szerep kapcsán, és meglett volna a morális alapjuk a tiltakozásra. Megharcolhattak volna egy érvényes harcot, de a konc, az a jó kis zsírpecsétes szerződés azért mégis fontosabb volt, és miután sikeresen elragadták, még teli szájjal és szafttól csöpögő ujjakkal mutogattak, hogy: -Ott, na ott van az igazi baj, kérem, ott kéne rendet tenni! Ez a mentalitás, gyávaság és kisstílűség elidegenít tőlük, ellehetetleníti a velük való szimpatizálást, vagy a céljaikkal való azonosulást. Gyűlöletre gyűlölettel felelni, erőszak ellen erőszakkal harcolni, a kirekesztés megelőzéséért kirekeszteni másokat… igazán elegáns, és persze teljességgel kontraproduktív. De mit számít, amikor sikerült belekapni a húsosfazékba? Most már csak az a kérdés, kié lesz a falat…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

FAR: Lone Sails

Következő kritika:

A házmestererkö...

Még több Kommentár