logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2015/09/25 / Szerző: Kitahito

6:30- Fekete halál.

Ahogy az alkohol és a cigaretta az elkárhozás és a melankólia romantikus esztétikumának aláfestői, úgy a kávé a reggeli ébredés szinte elengedhetetlen kelléke. A kávé a maga visszafogott, szolid eleganciájával valami olyasmit ígér, hogy bár a dolgok nagy többsége rossz, kellemetlen vagy fáradtságos, és végső soron az egész hajcihőnek nem sok értelme van, azért talán ki tudunk belőle csikarni egy kevéske örömöt is.

Black death

Felkelek az ágyból, kivonszolom magam a konyhába, bekapcsolom a vízforralót. Szinte ki se látok a csipás szemeim mögül, ahogy instant kávé granulátumot szórok a bögrémbe. Nem kiskanállal mérem, nem nagykanállal, egyszerűen csak megborítom az üveget. Hang alapján ítélem meg, hogy mikor lesz elég. Jöhet a tejpor. Sűrített tej. Tejszín. Méz. Esetleg egy csipetnyi fahéj. Úgy szeretem a kávét, ha a csésze felét szárazanyag és különféle tejszármazékok keveréke teszi ki.

Erre mondják, hogy megáll benne a kanál. Persze nem áll meg benne, de kicsit azért hezitál, mielőtt elborulna. Életelixír. Napi egy-két pohár elég. Nem úgy, mint abból a híg löttyből, áttetsző folyadékból, melyet akár a kávéfőző letisztítása után a rongyunkból is kicsavarhatunk. Nem, én olyan kávét szeretek inni, ami egy korty után összerántja az arcizmaimat, kifésüli a hajamat, lesikálja az esti lepedéket a fogaimról, és még egy kis arcszeszt is paskol az állam alá. Forró, keserű, édes és sűrű lé, mely a nyelőcsövet végigégetve egyenesen a gyomorban landol, hogy felszívódva és a vérerekbe jutva elvégezhesse áldásos tevékenységét. A harmónia pillanat elmehet a francba. Ez serkentőszer, drog, méghozzá az egyik legbeágazottabb a nyugati világban.

„Méreg az arzén és méreg a szenvedély, méreg a szépség és méreg a boldogság. Méreg a kávé és méreg a vágy, egy Kosztolányi-mondat is az, egy Ady-verssor is: mindez mégis kell, mindez mégis az életünk veleje.”

Egyesek szerint ez kikészíti a szívet, de egyesek szerint minden kikészít mindent. Rákkeltő, kormos, azbesztporos levegőt szívunk be, radioaktív részecskék miriádjai bombázzák a testünket, ahogy kilépünk a szabadba, , a ruhákból és bútorokból mérgező kemikáliákat szív fel a bőrünk, random mikrohullámok sterilizálják a férfiúi büszkeségünket, és mint azt már mindenki tudja, a homlokunkat nemsokára véresre kell verjük a padlón Mekka felé nézve, szóval egy kis önként vállalt magas vérnyomás és szívritmuszavar bőven belefér. A jók úgyis hamar halnak, én pedig még itt vagyok, szóval valamit vagy nagyon jól csinálok, vagy nagyon rosszul. Felmerül tehát a kérdés: kávéval, tollal, fegyverrel, vagy… férfiúi fegyveremmel a kezemben akarok elmenni? Bár mind csábító, egyenlőre megmaradok az első kettőnél.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Top 30 legütőse...

Következő kritika:

Top 30 legütőse...

Még több Kommentár