Nemrég volt egy elég heves ideológiai vitám apámmal, aki, miután kifogyott az érvekből, a következőt vágta a fejemhez: „Minden másként gondolkodó hazaáruló, és el kéne vinni őket. Téged is el kéne vinni!”. Azon túl, hogy a kijelentés hatására némiképp át kellett értékelnem magamban a kettőnk (egyébként meglehetősen jó) viszonyát, kénytelen voltam elgondolkodni: mégis milyen rendszer az, ami ilyen végletes és elvakult fanatizmusra készteti a pártolóit? Mert apám egyáltalán nem ostoba ember, sok tekintetben kifejezetten józan és elfogulatlan, de amikor a jelenleg regnáló kormány és annak intézkedései szóba kerülnek, ő elveszíti, illetve önként feladja a saját kritikai érzékét, és teljes mértékben, szívvel-lélekkel kész megbízni a vezetőink ítélőképességében. Az a fajta elvakult, már-már dogmatikusan vallásos hit ez, ami nem kíván meg több választ a miértekre annál, hogy “ŐK azt mondták”. Ők, az okosok, a hozzáértő, prominens személyek ugye megmondják, hogy mi a jó út, és a mi feladatunk tisztes magyar állampolgárokként az, hogy kövessük ezt az utat, minden tekintetben. Lelkesedni kell! Előzékenyen, kérdés és kétség nélkül pártoljuk a pártot, valamint annak döntéseit, mert egyébként egy véderőbomlasztó, hazaáruló balliberális Simicska-csicska Soros-ügynökké aljasodunk, akik tudjuk, hogy milyen sorsot érdemelnének.

„Ha a diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, történhet bármi a politikában, az odabenn, a bordák mögött, a demokrácia körülményei között is tovább él.”

Tehát el kell fogadni, hogy a Bölcs Vezér disznófej-Istentől való iránymutatása megfellebbezhetetlen igazság, és asszisztálnunk kell őt harcában a világ ellen, mert ha a gonosz kampós orrú, dekadens ”migránssimogató” ellenlábasaink elmozdítják őt, akkor elbukunk, és alámerülünk a korcs népek özönében, akik jönnek, mint a Walking Dead sorozatban a zombik, és ledöntik a kerítéseket, megmásszák a falakat, és persze a nőinket is, de főleg a nőinket. És akkor mi lesz itt? Apokaliptikus végpusztulás, lángoló templomok, hömpölygő vér az utcákon, és kalodába zárt szűzlányok, mögöttük letolt gatyájú turbános terroristák hosszú soraival. Tehát kövessük a Vezért, nála van a kagyló! Ez az egyetlen módja annak, hogy megmeneküljünk a ránk kimért csapásoktól. A DK-sok már a spájzban vannak, a szemkilövető Fletó pedig ott ólálkodik ablakunk alatt. Valaki mentsen meg minket, jöjjön a jó pásztor, és vezesse vissza nyáját a biztonságot nyújtó akolba, ahol meghúzhatjuk magunkat a vihar elvonultáig. És mivel szociáldarwinisták vagyunk, a szükségszerűség, a mindenek felett álló szükségszerűség szellemében el kell fogadnunk, be kell fogadnunk, és szeretnünk kell a KELL-t!

Le kell csiszolnunk magunkról minden “felesleges” tartalmat, a keresztényi humánumot és szolidaritást (miközben névlegesen ugye roppant keresztények maradunk), mindazt, ami európaivá és felvilágosult emberi lénnyé tesz minket, hogy túlélhessünk. Ez a paradoxon, igaz? Ami a morális felsőbbségünket adja, attól leszünk rosszabbak. A kétség pedig gyengeség. Az erős nem kételkedik, csak teszi a dolgát. Ezt várja el tőlünk a Bölcs Vezér is. Hogy a kellő irányba meneteljünk, zúgolódjunk, gyűlöljünk, szeressünk, a jó irányba toljuk a talicskát, és a megfelelő helyre tegyünk ikszeket. Adja ki a parancsot, Miniszterelnök úr! Szörnyű és rettenetes, mikor számadattá silányítanak egy semmitérő nemzeti konzultációban, mikor kiforgatnak az emberi mivoltodból, méltóságodból, termelőeszközzé degradálnak, amit aztán egyenlően elosztanak egymás között, de sokkal szörnyűségesebb, amikor ezt a műveletet saját szabad akaratodból végzed el magadon, mosolyogva, magabiztosan adod el a lelkedet, árulsz el mindent, amit elvileg képviselsz, annak tökéletesen biztos tudatában, hogy amit csinálsz, az HELYES.

„Ha egyszer a fanatizmus megfertőzte az agyat, a kór jóformán gyógyíthatatlan. E járványos nyavalyának nincsen más orvossága, mint a filozófia szelleme, amely lépésről lépésre terjedve végül is ki fogja pallérozni az erkölcsöket, és megelőzi a rossz térhódítását.”

Miben különbözik ez attól a fundamentalizmustól, amitől rettegünk? Talán csak annyiban, hogy a kisnyugdíjas, bár pár kart azért eltörne érte, de nem robbantaná fel magát a rezsicsökkentésért. Senki nem fogna fegyvert Brüsszel ellen, senki nem lövetne a migránsok közé, és Soros György kopaszodó, májfoltos fejére sem merne senki barackot nyomni. Még szerencse, hogy itt van nekünk a Bölcs Vezér, akibe kihelyezhetjük harcos magyar szellemünket, belefektethetjük mindazt a szunnyadó, szittya virtust, ami a 9 órás híradó és a Barátok Közt ölelésében az ereinket perzseli. Az elnyomott, megalázott, darabjaira szaggatott Magyarország felkel a földről, kihúzza magát, egyenes derékkal fordul a minket lenéző nyugat felé, és azt mondja: #kurvaanyád! Ez az élmény. És ez nagyon csábító, mert nagyon jól harmonizál az 1000 év alatt megnyomorított magyar néplélekkel. Tényleg, tíz körömmel kell küzdeni ez ellen az ábránd ellen. Mert annyira vágyunk rá. Ezért olyan sikeres a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Igaz, hogy a konstans forradalom ellenségképei folyamatosan változnak a frontok hetente helyet cserélnek vagy keresztezik egymást. Ez is bizonyítja, hogy bonyolult a játék, sok a változó, mi nem érthetünk hozzá, engedjük hát el a kormányt, és bízzunk mindent a kormányra! Hol a bankok ellen küzdünk, hol a Bank of China oldalán harcolunk a brüsszeli bürokráciával. Egyszer hiszünk a kulturális diverzitásban és dicsérjük az iszlám világ civilizációs nagyságát, miközben Izrael közel-keleti ténykedését bíráljuk, máskor meg az összeférhetetlenség jegyében tiltakozunk a párhuzamos társadalmak kialakulása ellen, és nem akarunk lángoló zsinagógákat látni. Nyugatra nyitunk a keleti befolyás ellen, majd keletre a nyugati ellen. Viaskodunk a civil szervezetekkel, a balliberális médiával, a pedagógusok szakszervezetével, a Heinekennel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, Sorossal, a Világbankkal.

„Egy diktátor kell nekünk! Robespierre, maga jól tudja, hogy én egy diktátort keresek.”

Mindig van egy Simicska, Gyurcsány, Vona, vagy Botka, aki ott ólálkodik nemzeti jövőépítés kútkévéje körül, hogy kolerával meg pestissel mérgezze meg azt. Mindig van valaki, akitől meg kell minket, szegény birka magyarokat védeni. Nem is olyan hosszú az út Sorostól a gyíkemberekig, de a Fidesz égisze alatt összeforrt nemzet sosem fut el a kihívás elől. Készek vagyunk bármit elhinni. Leszünk mi a második Egyesült Államok, megírjuk a saját kánonunkat, a magunk szájíze szerint! Lesz még itt Pannónia kapitány, az Avengers mintájára megalakul a Revizorok hős-csapata is, hogy felvegyék a harcot a minden irányból ránk törő azonosulhatatlan és velejéig romlott ellenséggel. Jó világ lesz ez. Nem gondolkodunk majd annyit, de legalább mindig lesz májas hurka, véres hurka, meg TEJ márkájú tej az asztalon. Bízz a Vezérben! Szeresd a Vezért! Éljen soká a Párt! A többieket meg majd elviszik, vagy maguktól elmennek…

- Kitahito

Megosztás