logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Játékkritika / 2015/04/04 / Szerző: Kitahito

HuniePop

Mit kapunk, ha összeházasítjuk a dating simulator műfaját a Candy Crush játékmechanikájával? Elméletben értetlenséget, zavarodottságot, és igen rövid életű erekciókat, a gyakorlatban viszont a HuniePop című produktumot. Örülünk, Vincent? Nos, az öröm erős kifejezés.

HuniePop 0b

Előrebocsájtom, hogy rengeteg őrült, elvont vagy elborult dologba belekóstoltam már (no homo…) a játékok világában, de még sohasem vetemedtem arra, hogy egy valódi randiszimulátort kijátsszak. Virtuális lányokkal ”ismerkedni” önmagában nem valami szórakoztató. Ha nem kerül képbe csápos szörny, némi nívós hentai tartalom, érdekes (…vagy legalább létező) történet, esetleg rendhagyó, ötletes játékmenet, akkor bele se kezdek. És az eddigi jelöltek elvéreztek ezek miatt a feltételek miatt. Mondjuk játszottam már olyan visual novellel, mely magában hordozta a dating simek bizonyos elemeit, de az megint más kérdés. Mindenesetre a mai játék képes volt megütni azt a nagyon alacsony elvárási szintet, melyet a stílussal szemben táplálok. A napokban végeztem ki, és úgy gondoltam leírom a tapasztalataimat, minden kedves fegyvertársam okulására. Nos, senki ne kapjon agyérgörcsöt a vastagon cukormázas címtől… mai kritikám alanya a HuniePop.

Névtelen hősünk épp egy bárban üldögélve sajnálja önmagát, mikor feltűnik Kyu, egy álruhába bújt szerelmi tündér, és látva, mekkora loserek vagyunk, szárnyai alá veszi karakterünket. Másnap meglátogat minket a lakásunkon, elmagyarázza a játék alapjait (gyakorlatilag egy audiovizuális, félinteraktív tutorial formájában), kapunk egy multifunkcionális készüléket (menü), majd utunkra bocsájt, hogy becserkésszük első áldozatunkat. A rejtett lányokat (Venus, Celeste, Momo) nem számítva 8 potenciális partnerjelölt található a játékban (+Kyu, aki szintén elérhetővé válik néhány sikeres numera után). Mikor az elsővel találkozunk, az éppen beszélget egy másikkal, így miután az vele megismerkedtünk, rögtön eredhetünk is a második nyomába. Az pedig épp egy harmadikkal beszélget, és így tovább, és így tovább, míg a kör be nem zárul. A felhozatal meglehetősen változatos, és gyakorlatilag minden igényt kielégít. Nagyon jó önismereti teszt, ha megfigyeled, melyik archetípusok fognak meg a leginkább. Mert ugye itt is, mint annyi más helyen, a lányok bizonyos fő személyiségjegyeket testesítenek meg olyan vegytiszta módon, ahogy a valóságban nemigen sikerül nekik. Sajnos, hála Istennek, kinek hogy tetszik. Mindenesetre íme a felhozatal:

Puzzle sex, avagy gotta catch ’em all!

-Tiffany: átlagos főiskolai szőke szurkolólány.
-Aiko: kurvás japán matektanárnő némi szadomazó beütéssel.
-Kyanna: biztos kapcsolatot kereső, sportőrült latin fodrászcsaj.
-Audrey: tipikus gótloli rosszlány, harsány és nagyon füves.
-Lola: független, karrierista néger stewardess.
-Nikki: visszahúzódó, kicsit ”freak” gamer csaj.
-Jessie: dögös felnőttfilmes anyuka, méretes mellekkel.
-Beli: spirituális beállítottságú, kiegyensúlyozott indiai (?) jógaoktató.
-Kyu: a nimfomániás tündérlány, aki a hálószobánkban lődörög.
-Venus: The Goddess of Love. A végső kihívás, miután mindenki mást…kardélre hánytunk.

(Mivel egy istennőt elég nehéz überelni, az extra karakterek Venus után nem hatnak annyira extrémnek, pedig azok: Celeste egy kék bőrű intergalaktikus fejvadász és a csillagászati keresztkérdések mestere, Momo pedig egy gyerekes macskalány, akit a parkban találunk, és gyorsan hazaviszünk magunkkal. Mert ugye felelősségteljes állampolgárként nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen ártatlan lény valami perverz állat kezére jusson.)

A játék világa meglehetősen érdekes, mondhatni inverz: pénzt kapsz azért, ha elmész randevúzni a lányokkal, és drága helyeken szórakoztatod őket. Ezt annyira szerettem… csomó ideig csak toporogtam egy helyben pár kezdő ajándékkal és 20 dollárnyi készpénzzel, mert én hülye azt hittem, a randin majd egy csomó pénzt kell költenem. De teljesen egyértelmű, hogy én voltam a balek, amiért ezt feltételeztem. A randevúzás csak gyarapítja az ember tőkéjét! Minek is elmenni dolgozni, vagy online day tradinggel vesztegetni az értékes időt, amikor szimplán csak kerítened kell egy csajt, elvinni vásárolni, diszkóba, vagy egy étterembe, és máris dől hozzád a pénz!

„You’ve got to be aggressive. That nice girl shit isn’t gonna cut it.”

A légyott után kézhez kapott ezresekből pedig finanszírozhatod a további hódításaidat. Ennek egy ideális világban így kéne működnie? Talán egy nagyon bizarr ideális világban, igen. Hol vannak az 50 eurósokat termő pénzfák? Hol van a forint szökőkút, amibe vizet kell dobálni? És hol vannak a valódi nyereménnyel kecsegtető kaparós sorsjegyek? Sajnos, egyenlőre még kénytelenek leszünk megdolgozni a sörrevalóért! A lányok egyébként egészen igénytelenek. Mikor találkozunk velük, egyetlen dolog állja csak utunkat abba, hogy napestig beszélgessünk velük, válaszolgatva a kérdéseikre és kifaggatva őket mindenről a súlyuktól kezdve a kedvenc évszakukig, ez pedig az éhség. Amint kifogynak a mérőből a jóllakottságot jelző kis pálcikák, a lányok nem akarnak se beszélgetni, sem randevúzni, de még ajándékot elfogadni sem (!), hanem benyögik, hogy éheznek, és etessük meg őket. És miután megtömtük őket pizzával vagy esküvői tortával (?), folytatódhat tovább a bájcsevej. Majd később rátérek, de a sikeres hódításainkat megkoronázandó ”szexjelenetek” is meglehetősen… nos, furára sikeredtek. Vagy mondhatnám azt is, hogy kiábrándítóak.

Egy kis dumcsi, aztán jöhet a görögdinnye!

Abba meg bele se megyek, hogy a hősünknek ugye nincs se neve, se kinézete, se jelleme. Csak a béna introvertált és szarrá sztereotipizált NEET jellemvonásai. Tökéletesen azonosulható. Megtanul csajozni, ami lényegében abból áll, hogy minden lánynak azt mondja, amit az éppen hallani akar. Mentségemre legyen szólva, egy ideig próbáltam korrekt módon viselkedni, de mivel a játék ebben egyáltalán nem volt partner, így hagytam a fenébe. A HuniePop nem arról szól, hogy válaszd ki a hozzád legközelebb álló választ, hanem hogy a partner sekélyes jellemrajzából következtesd ki, hogy mivel lehet a leginkább lekenyerezni. A legszebb az egészben, hogy mindig 3 választási lehetőséget kapunk, ebből kettő a szélsőséges opció, a harmadik pedig a középút (értsd: normál, konszolidált emberi vélekedés). Na, a középút SOSE válik be. Na jó, mondjuk az optimista-pesszimista kérdésben igen, de ott amúgy is az az egyetlen helyes válasz.

Nincs értelme egy intelligens(nek tűnő) konformista frázissal elütni a helyzetet, mert az UNALMAS, és a lányok nem szeretik az ilyen embereket. A legegyszerűbb mindig az, hogy a véleményedet látszólag hozzáidomítod a partner valószínűsített elvárásaihoz. Ezzel nyilván még idegen lényeket és ősi istennőket is meg lehetne farkalni. Gyakorlatilag garantált siker. Még akkor is, ha sokszor ezzel a attitűddel becsméreljük a többi partnerünket, akiket az épp aktuális szívünk választottjának háta mögött fűzögetünk. Mindegy, hogy ezek a lányok egyébként kapcsolatban állnak egymással, hogy ismerősök és barátnők (bár ők is rendszeresen savazzák egymást a másik háta mögött…), de egyiknek sem tűnik fel, hogy ugyan az a kaméleon jellemű srác citálja őket ágyba.

A kisarkított játékmechanikai húzásokat tekinthetjük kemény cinizmusnak is (mert ugye nagyon naiv ember lennék, ha azt hinném, hogy a valóságban nem így működnek a dolgok), habár semmilyen gunyorosság vagy önirónia nem volt érezhető az eseményeken, így csak a hozzám hasonló gonosz alakok láthatnak bele mindenféle mögöttes mondanivalót. Amit viszont a HuniePop nem rejt véka alá, az az egyértelmű párhuzam a töketlen főszereplő és a játékos között. Szellemi vezetőnk, Kyu néha ”kibeszél” a programból, mintegy neked címezve a mondandóját. Ez igazából vicces, már ha nem gondolsz bele, hogy nem túl szép a játéktól, hogy ilyen frontális módon megítéli és ítéli el a saját játékosát. Humoros formában teszi, de akkor is egy kicsit zavaró tud lenni. Elmarasztal, és amúgy miért ne tenné? Elvégre egy kínos randiszimulátorral játszol ahelyett, hogy mennél, és farokvégre kapnád a világot. Mondjuk ezt nagyjából az adott játékon kívül mindenki joggal a szemedre vetheti.

„Buuuuuuuuut… your weirdness might actually pay off here. Hmmm, I never thought I’d say this to you, but, just be yourself.”

Ostoba az az ember, aki korrekt módon akar bánni a kiszemeltjével, az ilyesmi meglehetősen ódivatú és ciki dolog, sőt, ezen felül egyáltalán nem is célravezető. És ez az egész nyilván nem a játék hibája, hanem a világé, de nem kell feltétlenül lefeküdni ennek a trendnek. Bár nem vitatom, egy egészséges szexkapcsolatnak a hazugságokra, drága ajándékokra, és bevásárlóközpontban elfogyasztott görögdinnyékre kell építkeznie. Meg szükséges szimpátiának, a lelki rokonságnak az illúziójára, hogy a 4. randin leitathasd és ágyba vihesd a hölgyeket. Szó se róla, ez már így is nagyon konzervatív, mert a hősünk kivárja az negyedik találkát, és csak utána veti be magát. Természetesen megtehetné már az első alkalommal is, de sajnos akkor még nincs elég pénze italra, meg mindenféle ajándékokra, ezért kell az a 4 randi. A nélkülözésnek tehát komoly erkölcsjavító hatásai vannak!

Először szívnod kell, aztán jön a könny, a vér, végül a templomi harangok.

Azt is bírtam, hogy a játék ”szexjelenetei” közben (melyek a randizáshoz hasonlóan gyöngypárosítós minijátékok) teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, csak csináld gyorsan, akkor biztos, hogy eljuttatod a csúcsra a partneredet. Veszíteni gyakorlatilag nem lehet, csak időt vesztegetni, bár lehet, hogy csak én voltam ilyen elképesztően ügyes (nem, komolyan, nem lehet elbukni). És miután sikeresen meggolyóztuk a szívünk választottját, kapunk egy darab szexi, egyszemélyes CG artworköt (ami sok esetben nem is passzol az adott karakter jelleméhez vagy kinézetéhez), és azon túl gyakorlatilag nincs is több dolgunk a hölgyeménnyel.

Persze bármikor találkozhatunk vele újra, de minek? Végigbeszélheted vele ugyanazokat a beszélgetési opciókat, mint korábban, elviheted randizni is, de nem lesz semmi új, tehát lényegében csak pénzt és Hunie pontot farmolni lehet rajtuk. Pár numera után kioldhatsz új ruhákat, de ez messze nem elég indok arra, hogy visszatérj rájuk. Ezt utálom a legjobban, mikor a karakter eljut a megírt dialógussorok végére, és onnantól kezdve csak önmagát ismétli. És sajnos ez a megakadt bakelitlemez-szindróma már a boldogító ágyjelenet előtt is megesik. Mert ugye nincs túl sok ”kvízkérdés” (nagyon valósághű módon belekérdezgetnek a már megszerzett infókba) a lányok virtuális tarsolyában. Kicsit illúzióromboló, de hát végső soron ez nem egy visual novel, itt nincs igazi karakterábrázolás. Nem megismerni akarod őket, hanem meghúzni. Itt szó sincs szerelemről, ez csak szemérmetlen skalpvadászat, szexuális ‘ragadozás.

„Quick, now’s your chance! Before she goes to change just say something; anything!”

És ha már ennyit írtam a dolog morális hátteréről, akkor azt hiszem ideje lenne rátérni magára a randis minijátékra is, ami végső soron a HuniePop gerincét adja. Aki esetleg próbálta már a Puzzle Quest sorozatot, az ismerős terepen mozog majd. Kapunk egy táblát, amelyen különböző színű golyók helyezkednek el szép, rendezett sorokban. A mi feladatunk az, hogy teletöltsük az alul található sávot úgy, hogy a gömböket ide-oda húzogatva hármas párokat (legyen ez bármekkora kontradikció…) alkotunk. Ez jelképezi majd a randevú alatti ténykedésünket. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis a különböző beállítottságú lányok különböző színű golyókat preferálnak, melyek értelemszerűen más-más viselkedést jelképeznek. Van Talent (kék), Flirtation (zöld), Romance (sárga), Sexuality (piros), Passion (rózsaszín szív) és Sentiment (kék könnycsepp).

Audrey is tudja… szívni kell!

Így egy kicsit taktikázni kell, mert ha kedvünkre párosítgatunk (vagyis úgy viselkedünk, mint egy normális ember), akkor nem fogjuk tudni teljesíteni a feladatot, ugyanis csak meghatározott számú ”lépéssel” rendelkezünk. Ki kell térnem még a törött szív alakú jelekre is. Ezeket lehetőség szerint el kell kerülni, mert ha véletlenül összepárosítunk belőlük, az komolyan visszaveti a teljesítményünket. Ahogy haladunk előre a hódításainkban, kapunk majd különféle randi ajándékokat Kyutól, melyek lényegében ilyen minijátékonként egyszer használatos képességek. Eltüntethetjük velük a törött szíveket a tábláról, vagy átváltoztathatjuk őket más típusú golyóvá, de akár egész sorokat is kitisztíthatunk, mindegyik eltüntetett golyó után megkapva a bónuszt. Ezeket a Sentiment pontok felhasználásával aktiválhatjuk.

Van egy (mondjuk) fejlődési rendszer is a játékban, amiről érdemes lehet pár szót ejteni. Úgy néz ki, hogy az ilyen-olyan módon megszerzett Hunie pontjainkat elkölthetjük különböző fejlesztésekre, melyek megnövelik bizonyos színű gömböknek a hatóerejét, vagy épp csökkentik a törött szívek negatív hatását. Ez egyáltalán nem elhanyagolható (és elhanyagolandó) dolog, mert a lányok (igényeinek) kielégítésére minden egyes alkalommal egyre több ”pontot” kell szereznünk. Ami egyébként komoly kihívást tud jelenteni, pláne hard fokozaton, ami kegyetlenül büntet, ha nem figyelsz oda, és nem látod át kellő mértékben a játékteret. Bár az is igaz, hogy a kezdő táblaleosztás randomizált, ami már önmagában eléggé determinálhatja a puzzle végkimenetelét…

„Asian chicks… don’t even get me started. I have like the worst case of yellow fever ever… EVER. Like a yellow plague.”

Korábban már szót ejtettem az ajándékozásról. Nos, lehetőségünk van a randevúkon kívül is ajándékokat adni. Ezeket a boltban (menü) vásárolhatjuk meg, és a megfelelő személynek adva őket feloldhatunk új frizurákat, növelhetjük a Hunie pontjainkat, de a drágább darabokkal randiajándékokra is szert tehetünk Kyu által. Adhatunk különleges, személyre szabott szuveníreket is a lányoknak. Például a gamer csaj megőrül a retro konzol/pc-s kiegészítőkért és játékgépekért, a japán tanárnő imádja a japán vonatkozású dolgokat (kimonó, rizsgolyó, fapapucs, szaké), míg mondjuk a kis alter loli lány a füves dolgokat kedveli. És basszus mivel kedveskedhetünk a latin chica-nak? Szombreróval, maracassal, és ponchoval (a luchador maszk és a pinata felemlegetése már tényleg övön aluli lenne). Nem érdekel, hogy rendre falhoz állítom a sztereotípiákat, akkor is belemegyek:

Szóval igen, itt láthatjuk a különböző… várj, pooped?

MIHEZ KEZD EGY JÓL SZITUÁLT, FITNESS FAN FODRÁSZ LÁNY EGY SOMBREROVAL? De most komolyan! Felül egy szamárra, és átnyargal Puerto Ricóba, hogy tequilát csempésszen az Egyesült Államokba? Vagy egy poros út mellett kalaptáncot jár egy kis mariachi zenére, amíg várja a segélyt vagy az alkalmi munkásokat kereső platós pickup autót? Felteszem, nem. Mert az még nem olyan nagy kunszt, hogy egy japán nőt a Japán hagyományokhoz kötünk. Az se teljesen korrekt, mert egy egyetemi matematikatanár ugyan mikor fog kimonóban meg fapapucsban mászkálni? De mindegy, mert itt tényleg van egy kulturális összefüggés, szóval megbocsájthatóan előítéletes. (Kb. annyira megbocsájtható, mint ha egy külföldi barátod matyóhímzéses asztalterítőt, karikás ostort és lángost venne a születésnapodra)

Na de egy latin lányhoz sombrerót hozzávágni… ez annyira ostoba és abszurd, hogy nálam túl van az elfogadható tűréshatáron. Bezzeg a néger stewardess független, intelligens, erős jellemű, ambiciózus, egyetemet végzett, és pár mellékesen elejtett Jackie Brownos szófordulattól eltekintve nem nagyon adja jelét a származásának. Nem mintha azt vártam volna, hogy rappeljen, KFC kaját és görögdinnyét egyen (amit egyébként szeret…), segélyért álljon sorba, vagy Martin Luther King pólót meg fél kilós aranyláncot hordjon, de úgy érzem, egy cseppet azért dolgozott a kettős mérce.

„Mmm, mmm! I love me some chocolate!”

Nézzük, mi van még? Nem beszéltem róla, hogy a HuniePop angol nyelvű, és angol szinkronos. Aminek általában nem örülnék, de itt jól működött, mert a szinkronszínészek nagyon értették a dolgukat. Komolyan, első osztályú munka! A karakterek egyediségét 70%-ban a hangjuk adja, de igazságtalan lennék, ha nem ejtenék szót a remek dialógusokról. A lányok humorosak, ilyen szempontból (is) Kyu volt a kedvencem, aki kellemes perceket okozott a „Nojsz!” és „Like a bawse!”-felkiáltásaival. Egyébként Kyu mellett Audrey és Nikki karaktere fogott meg, melyből bármelyik lélekbúvár könnyen kikövetkeztetheti, milyen jellemű csajok tartoznak az érdeklődési körömbe.

Ahogy haladunk a randizgatással, a lányok küldenek nekünk mindenféle mutatós képet magukról. Ezek általában kidolgozottak és tetszetősek is (bár az nem tisztázott, hogy ki készítette őket…), de nem igazán hasonlítanak a küldőjükre. Úgy értem, volt a készítők csapatában egy karakter designer (piros pont a pocakjára), aki megtervezte a lányok kinézetét, mármint azt, amit a beszélgetések és a randik alatt látsz ácsorogni a képernyő bal oldalán, emellett volt egy grafikus, aki megrajzolta azt a pár CG grafikát róluk, amit kvázi jutalomként kapunk meg. És láthatólag ez a két személy nem nagyon konzult egymással, a szerencsétlen, dialógusokat író arcot pedig teljesen kihagyták a buliból. Ami értelemszerűen nem túlzottan vált a játék előnyére.

A tündérek a Whirlpoolt használják!

A kis nerd Nikki a fotókon jóval húsosabb, a szurkolólány tiszta kurvás lett, a füves Audrey meg folyton más a hajjal, mellmérettel és arccal rendelkezik. Persze vannak, akiket jól eltaláltak, például Kyu, Aiko és Jessie, na meg Caleste, de… kevés. Karakterenként 4 kép (ha nem számítjuk bele a “szex” után kapott fotó variációit, ahol bugyik és testre ragadt sperma kombinációit cserélgethetjük…), melyek közül a leginkább bevállalós darab sem éri meg a 18-as karikát. Természetesen nem számítottam valami nukige hentai tartalomra, de ez így kissé felemásra sikeredett. Az erotikus körítés jelen volt, de igencsak alulreprezentált, a puzzle-részek önmagukban nem olyan izgalmasak, hogy elvigyék a hátukon a játékot, “előjátéknak” pedig indokolatlanul hosszúak. A lányok érdekesek, de nagyon gyorsan elfogy a mögöttes tartalmuk, és inkább hanyagolod őket, hogy ne kelljen szembesülnöd az önismétléseikkel.

Sajnos a beszélgetések mechanikája hamar kiismerhető, és így már azelőtt monotonná válik, mielőtt még kifogyna belőle a nafta. Talán kár rágódni morális mélyrepülésen, hiszen nem kapcsolódik szervesen ide. Minden negatívuma ellenére a HuniePop nem rossz játék, valamennyire meg is hozta a kedvemet más dating sim címek kipróbálására. Arra teljesen alkalmas volt, hogy elüssek vele pár unalmas délutáni órát, de nem egy maradandó darab, és aligha fogom újra előszedni. 10 euró a Steamen, annyit végül is megér, de nem sokat veszít, aki kihagyja.

5 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Terra Formars S1.

Következő kritika:

A bulvár kiárad...

Még több Játékkritika