Megpróbáltam én jó magyar lenni, de sajnos idegen szívem mindig nyugatra húzott, azokhoz az bűnös demokráciákhoz, melyek szabadsággal nyomják el és nyomorítják meg az embert. Harcoltam ellene, ó de még hogy! Volt, hogy egy egész Paláver adást végignéztem, pedig az intellektuális értelemben felér egy érzéstelenítés nélküli vazektómiával. Sajnos Bayer Zsolt és Bencsik András bölcs szavai sem gyógyíthattak ki átkos természetem sajátosságaiból, így hát egy különösen gyenge pillanatomban jelentkeztem egy 4 napos milánói campusra, melyet az Open Society Foundation támogatásával egy helyi NGO szervezett. Az esélytelenek nyugalmával adtam be a pályázatomat, és annál jobban meglepett, hogy kiválasztottak: 19-re lapot húztak, és lettem a 20. token pasi egy rakás lány mellett. Természetesen Soros Gyuri bácsi minden költségemet fizette, a repülőjegytől kezdve a szállodai szobán át egészen a szállodai szobába minihűtőjéből rekvirált, gusztustalanul túlárazott földimogyoróig. És bár van egy olyan érzésem, hogy belőlem sosem lesz népmesei hős a nemzeti kánonban, mint a furfangos Orbán Viktorból, aki Soros ösztöndíjasként tanult külföldön, de persze jól átbaszta az öreget a palánkon, és az ő pénzén kvártélyozott külföldön, mielőtt elkezdte volna építeni az újfeudalizmust. Nem baj! – gondoltam, miközben a reptér biztonsági kapujában szokás szerint úgy kezeltek, mint egy terroristát, és még a bőröndömet is megmotozták esetleges szúró és/vagy vágófegyverek után kutatva. Értelemszerűen nem találtak, én pedig elégedetten mentem ki Olaszországba megtanulni, hogyan is kell felépíteni egy nyílt társadalmat. Mindezt három és fél nap alatt…

„Azt kell tennünk, amit helyesnek gondolunk, függetlenül attól, hogy sikeresek leszünk vagy sem. Ez a nagy különbség a filantrópia és az üzleti befektetés között.”

Nyilvánvalóan hatalmas kiváltság bepillantani a gonosz háttérhatalom boszorkánykonyhájába, ahol mindenféle liberális workshopokon az egész nyugati civilizáció elsüllyesztésére irányuló gonosz terveket főzik ki. Pedofil migránsok, LMBTQ-propaganda, háborús eszkaláció, rezsicsökkentés-csökkentés és oroszellenesség rotyog megannyi üstben, én pedig készen álltam, hogy mindenbe beleszagoljak, belekóstoljak, és úgy eleve kilessem a féltve őrzött titkokat, a sokat emlegetett és még többek által rettegett woke elmevírus összetevőit, ha úgy tetszik. És mivel én egy tisztes, Istenét, hazáját és ‘Orbánviktorát szerető magyar ember vagyok, nyilván nem tetszik úgy. Nagyon nem.

Bullshit, a főni tudja, hogy a kétkezes gesztikulációhoz negatív asszociációk kapcsolódnak!

Anélkül, hogy mélyrehatóan belemennék olyan részletekbe, melyek akaratlanul is megmételyezhetik illiberalizmusban és népnemzeti nepotizmusban megnemesült honfitársaim frissen hullott hó tisztaságú lelkét, annyit azért elárulhatok: volt itt minden, ami szemnek, szájnak és inkluzivitásnak ingere, kezdve a gendersemleges mosdótól a feminista reggae zenekaron át egészen a helyi mecsetben tett látogatásig (ahol imám legnagyobb örömére sikerült tévedésből sáros bakanccsal betrappolnom a híveknek fenntartott, szertartásos mosakodásra kialakított helyiségbe…), és akkor nem említettem olyan paródiába illő és anekdotikus jelleggel, kötelezően továbbadandó nyalánkságokat, mint a gyűlöletbeszédről szóló rapszám megírását és előadását, melyből a vallási meggyőződésemre és az egyetemes jó ízlésre hivatkozva kivontam magam, vagy az egykori elmegyógyintézeti ápoltak által elkészített lakoma elfogyasztását, amiből egyébként repetáztam, mert őrült finom volt! Úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban (még a perverz törpék megjelenése előtt).

Egyébként meg kell vallanom, hogy gonosz, emberiségellenes szektához képest ezek a nyugati liberálisok egészen kedvesek voltak, és nem úgy kedvesek, mint ahogy mondjuk a krisnások, akik ártalmatlan Disney bébiszarvasoknak adják ki magukat, és ha nem lenne szükségük az adó 1%-odra, akkor bedarálnának komposztnak a hülye értetlenkedéseddel és kérdezősködéseddel együtt. Nem, ezek az emberek tényleg kedvesek, és többnyire vannak annyira intelligensek, hogy készek legyenek megvitatni és megvédeni a nézeteiket, vagyis nem fognak mindenféle dogmás faszságok mögé bújni, hogy megússzák a konfrontációt. Sőt, szeretnek és tudnak is kulturáltan konfrontálódni, szóval a Twitteren egymást lenácizó, magukat balliberális értelmiséginek hazudó kétbites trogloditák után igazi felüdülés volt ilyen közegben… nem vitatkozni. Mert ugye nem azért voltam ott, hanem figyelni és okulni. Persze ez nem akadályozott meg abban, hogy a képzést vezető Olaszországban élő etióp nővel szájkaratézzak kicsit arról, hogy miért rossz a Trónok Harca utolsó 6 és fél évada, de meglepő módon ott is több dologban értettünk egyet, mint amiben nem. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy mivel az összes résztvevőt egy szállodában szállásolták el, így lehetőségem volt számos kivételesen tehetséges fiatal nővel megismerkedni. Ment a networkingelés ezerrel, építettük a globális Soros-hálózatot. Vagyis kellemesen csalódtam.

Moving is normal –> Migration is good! Köszönjük Emese…

Kifejezetten pozitív élmény volt. Végre hozzám is eljutott néhány azok közül az ominózus guruló dollárok közül. Aki azonban azt képzeli, hogy mostantól pajeszt fogok növeszteni, és elkezdem timsóval mérgezni a nemzet szívcsakrájába ásott gémeskutat, az megnyugodhat, hisz ugyanaz a cinikus rohadék vagyok, aki mindig is voltam, és eszem ágában sincs kritikátlanul magamévá tenni minden világnézeti elvet, amit valaki a fejemhez vág, még akkor sem, ha ezekhez az elvekhez történetesen ingyen olaszországi utazás és túlárazott hotelszoba jár, annál is inkább mert a szobám egy kifejezetten unszimpatikus tűzfalra nézett, a hotel pedig egy állami börtönre, hogy kapják be! Persze hálátlannak sem akarok tűnni (Repülő Spagettiszörny ments!), viszont vagyok annyira autonóm alak, hogy a hálámat is autonóm módon fogom kifejezni: vagyis teszem továbbra is, amit jónak látok, aszerint, amit helyesnek vélek, és mindig jó pont, ha ezt tolerálják vagy támogatják. Szóval ja, itt egy zárszó, Douglas Adams után szabadon: viszlát, és kösz a sós mogyit!

- Kitahito

Megosztás