Értekezzünk egy pár röpte sor erejéig a dohányzásról! A dohányzás rossz, gyerekek, ne dohányozzatok, értem?! Én sose próbáltam, és tudom, hogy semmi jó nincs benne! End of story.
Örülnék, ha ezt mondhatnám, de valójában a dohányzás menő dolog. Van az egész metódusában valami tragikusság, egy jobb fajta, mögöttes tartalommal rendelkező szenvelgés, még akkor is, ha már szint rutinszerűen űzöd. Az utóbbi hónapok során sikerült kialakítanom egy enyhébb nikotinfüggőséget. Napi 3-4 szál, de az töretlenül. Amikor rágyújtottam, mondjuk írás közben, vagy a teraszon ülve, mindig eszembe jutott, hogy ez milyen jó vágókép lenne egy rólam készült film zenés átvezetőjében. Kitahito csodálatos élete. “Vajon hányan maszturbálnak ebben a pillanatban egy facebook ismerősük fényképére?” – majd belenézek a kamerába, és azt mondom: ki a faszt érdekel?

„A bor meg a dohány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után te már nem te vagy, hanem te plusz még valaki; szétfoszlik az éned, és már úgy viszonyulsz magadhoz, mint harmadik személyhez.”

Csakhogy a valóságnak megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy kifejezetten ritkán ad lehetőséget a saját történetünkből való kiszólogatásra. Cigizni ettől függetlenül vagányság, még akkor is, ha senki sem látja, viszont társaságban egyfajta sorsközösséget jelent, hisz a társadalom nemdohányzó tagjai egyformán diszkriminálnak mindannyitokat. Alapvetően elmondható, hogy a dohányosok általában érdekesebb emberek, vagy legalábbis annak tűnnek, amíg dohányoznak. De ez mindegy is, hisz figyelned sem kell rájuk, elég elmélyülten pöfékelve a távolba meredned. A cigaretta még a bambulást is valami sikk, art-noire aktussá tudja nemesíteni. És ha ennek nincs semmi értelme, az azért lehet, mert tényleg nincs, de ettől függetlenül még igaz marad. Dohányozni annyi, mint aktívan nem csinálni semmit. Közben persze undok fekete ragacs rakódik le a tüdődben, ami azért egy idő után gondot fog okozni, ám ezzel ráérünk majd 60 év körül foglalkozni, amikor úgyis minden szervünk felmondja a szolgálatot.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy rohanjatok a legközelebbi Nemzeti Tüdőrákboltba, de nem szabad elhazudni a dolog előnyeit sem. Legyünk objektívek! A lassú önpusztításnak van egyfajta romantikus bája. Mindenki szereti magát tragikus hősnek látni. Kedvelt imázs ez, és ehhez ideális kellék lehet a cigi, persze fontos, hogy kellő természetességgel szívjuk az arcunkba a dohányfüstöt. Senki sem szereti a megjátszós kültelki nonkonformistákat, akik cigivel a kezükben körüludvarolják Modiglianit! És akkor még meg sem említettem a dohány kedvező hatásait az idegekre. A társasági drukk és a neurotikus szorongás ha nem is legyőzhető, de erősen mérsékelhető vele. Ráadásul egyből nagyvonalú gentleman (vagy gentlegirl) lehetsz, ha megkínálsz valakit egy cigivel.

„Olyan sokat olvastam arról, hogy milyen veszélyes a dohányzás, hogy megrémültem, és abbahagytam az olvasást.”

Már ebből is látszik, hogy az injekciós tűvel intravénásan a véráramba juttatható narkotikumok, a szex, és az alvás után ez a legjobb dolog a világon, amit még ruhában és közterületen is gyakorolhatsz. Ennek ellenére felhagytam vele, mert túl öreg vagyok már ahhoz, hogy új, drága, halálos kimenetelű függőségeket vegyek magamra, és bármennyire is hízelgő a gondolat, hogy a saját filmem főszereplője legyek, megemlékszek azzal, hogy statisztaként pár pillanat erejéig feltűnjek másokéban. És ha ennek nincs semmi értelme, az azért lehet, mert tényleg nincs, de ettől függetlenül még igaz marad. A dohányzás rossz, gyerekek, ne dohányozzatok! Én próbáltam, és tudom, hogy semmi jó nincs benne!

- Kitahito

Megosztás