logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Filmkritika / 2022/04/05 / Szerző: Fujimi

365 nap, avagy Sodoma újabb időszaka

Sokan gondolhatják azt, hogy a pornó elsősorban a férfiaknak készül, ám szerencsére a filmipar nem hagyja kielégítetlenül női közönséget sem, és olyan audiovizuális csemegéket potyogtat elénk, amelyre bár semmi szükségünk nem volt, mégis megnézzük. A katasztrófaturizmus egyik állomására érkeztünk hát. Jegyeket, bérleteket, nézzük meg közelebbről a Stockholm-szindróma fetisizmus újabb nagykövetét!

AAAABcuE73rtFBYo5_U9qtlGlT1U7tQOp49DXOOHGe6wxjjnkPTIlGYnfXygUdKD9opp7yII2JRg4lCL0bRuxldVrkVHjgac

Mai kritikám egy igazi sikertörténet a Netflixen, legalábbis 2020-ban nagy nézettségnek örvendhetett, nem mellesleg pedig nemsokára érkezik a várva várt második rész. Volt, aki megbotránkoztatás céljából csatlakozott a hype-vonathoz, de meglepő módon pár embert őszintén értékelt a Szürke 50 árnyalatának egy talán átdolgozott verzióját, amely szintén egy könyvadaptáció. Sajnos ezt a regényt én nem olvastam, így nem tudom, hogy a film mennyiben tér el, mennyivel nyújt többet írott formában ez az alkotás, így abból tudok kiindulni, amit képernyőn láttam és hallottam. (Bár elvileg mélyebben fejtegetik ezt a nem mindennapi kapcsolatot.) Ez pedig nem más, mint az olasz macsó és a lengyel temperamentumos hölgy romantikus kálváriája, a 365 nap.

A felütés roppant drámai, még fogalmunk sincs, mit sugall, már amennyiben egy barlangban éltünk, az internettől távol, így sosem hallva erről az audiovizuálisan roppant mélyenszántó csodáról. A helymeghatározás megtörténik ugyan, de olcsón megússzuk, hiszen dokumentarista jelleggel írják ki a képernyő tetejére. A kamera igazi tengeribetegséget szimulál, ugyanis nem rögzítik, hanem remeg, pedig valójában még semmi akciódús nem történik. Ennek sokszor lehet feszültségfokozó hatása, itt viszont még a bevezetés előtt/hiányában teljesen indokolatlan. Két szögből figyelhetjük meg, ahogyan rosszarcú emberek egy asztalnál beszélgetnek, miközben a háttérben áll maga A szívtipró, aki nem sokkal később egy távcsővel figyeli a tengert, egy titokzatos lányt kukkolva. Nekem valahogy egyből a méltán elterjedt Boku no Pico-t juttatta eszembe ez a jelenet, azonban nem sok időt ad a felvezetés, hogy ezen morfondírozzak, ugyanis néhány szexista poént követően igazi akció és dráma bontakozik ki, amelyet természetesen a zene is bizonyít. Eldördül egy lövés, és az idősebb férfi (aki, mint kiderült, Massimo apja) holtan terül el. Aztán felcsendül valami indokolatlanul romantikus zene csodás drónos vágóképek közben. Ez nem mást sejtet: valami dráma van kibontakozóban vagy esetleg krimi. Spoiler, a film nem ad erre egyértelmű választ.

Öt évvel később, ahogyan azt a roppant igényesen megkomponált kiírás jelzi, új karakterünk is asztalnál ül, akárcsak Massimo. Szexista megjegyzések hada zavarja a céges tárgyalás kimenetelét. Egy modern kori szüfrazsett aktivista kiemelkedése lehetne erre a megfelelő lecsapódás, de mint ahogy a későbbiekben látni fogjuk, éppen a női szuverenitást csúfolják majd meg. Ám előtte a tökös nő megszólítás is a Boku no Pico szintű fordulatot hinti el nekünk, aztán persze ismét felcsendül egy romantikus, drámai zene.
Kis betekintést nyerhetünk Laura magánéletébe, ahol azt tapasztalhatjuk, hogy a férje leszarja. Ez továbbra is valami feminista propaganda látszatát kelti, hiszen, mint korábban is kiderült, erős, független a mi főszereplőnk. Egyedül maszturbál, nem kell hozzá férfi, bár másik főhősünknek, Massimonak a repülőn van egy odaadó partnere, aki segít neki a csúcsra jutni. Ezekhez a párhuzamos képsorokhoz természetesen dukál egy erotikus soundtrack, amely talán egy kis viszolygásra adhat okot.
Savanyú asszonyunk a kedves szülinapi köszöntőnek sem örül, amelyet férje nyújt számára, el is vonul, ahol végre elhangzik a hírhedt mondat: „Are you lost baby girl?” Ennek persze nincsen semmi következménye, nincs egy ember, aki megkérdőjelezi, mégis hogy kerül a bulira Massimo.

A férj folyamatosan Laura szívéért aggódik, felébreszteni sem akarta, de ennek a nőnek semmi sem jó, a vízbe is taszítja szerencsétlent. Ezután persze már felnyílik a szemem és tudatosul, hogy ebben a filmben olyan nincs, hogy releváns történések közt vagy párbeszédek alatt szóljon bármi muzsika, túl epikus, így dugás és egyszerű mászkálás közben hallgathatjuk a soundtracket kizárólag. Önmagában nem tartom problémának, ha relevánsan használják fel a csönd eszközét, de ebben az univerzumban ez nem működik. Sejteni véljük, hol jelennek meg a súlyok, mégis oly indokolatlan és átgondolatlan, hogy csak robogunk, hogy mielőbb az erotikus jelenetekhez érjünk, melyekért vélhetően az egész film készült. Húsz percen belül szerencsére lehull a lepel a fő cselekményről, elrabolják a lányt és egy szobába zárják, ahol addig kell maradnia (365 napig) amíg bele nem szeret kedvenc, szexista macsónkba, Massimoba, aki mást sem tud mondani, csak azt, hogy „Are you lost baby girl.” Csöbörből vödörbe.

Szerencsére nem hagy bennünket magyarázat nélkül. Apja lelövésekor érdekes dolog történt, ugyanis a golyó elvileg átment a szívén és őt is eltalálta. Bár személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetséges, nem tisztem ezt megkérdőjelezni, főleg nem akkor, mikor magyarázatot ad arra, hogy Laura valójában álmai asszonya, akit ebben a tragikus pillanatban látott maga előtt, és azóta üldözi, nyomoz utána, sőt, még férjét is lebuktatta, aki egy perverz. Ezt fekete-fehér képekkel bizonyítja, mert meg kell adni a módját, hogy érezzük, mennyire nyomasztó is a helyzet. A háttértörténet pedig senkit sem érdekel, ami emellett a szál mellett fut, de nem is kifejezetten lényeges. Egyszerű maffiózó hatalmi harc, mely során foglyokat tartanak a pincében, kikötözve. De szerencsére a macsónk tisztességes. A famíliát félti csupán.

Hamar kiderül, hogy a férj nem hazudott, valóban gyenge a csaj szíve, ugyanis az néha, ha épp kedve tartja, megáll, amitől elájul, és aztán valahol véletlenszerűen felébred. Szerencsére a túlfűtött szexualitás nincs rá ilyen rossz hatással, szabadon lehet Massimo, a boss félmeztelen a környezetében, ezzel fitogtatva duzzadó izmait. Mázli, hogy nem csak a nők ábrázolásának a szexista mivoltára hívja fel a film a figyelmet, igazán körültekintően gondoskodik a toxikus maszkulinitás bemutatásáról is! Shoppingolás előtt megfigyelhetünk egy kis domestic violence-t, amit egyből feledtet az a sok pénz, amit Massimo drága ruhákra költ Laura kedvéért, aki még elszökni sem tud rendesen, mindenhol megjelenik váratlanul az „Are you lost baby girl?” és igazi filozofikus gondolatokkal árasztja el.

A romantikus vacsora melegágya az ismerkedésnek. Megtudhatjuk, hogy nem Massimo választotta a gangszer életet, hanem az választotta őt. Független lengyel asszonyunkra is ez igaz, aki ahhoz képest, hogy állítása szerint rendkívül éhezett, hozzá sem nyúl az ételhez. Ám Massimo temérdek pénze és a shoppingolás meggyőzi arról, hogy tényleg nem érdemes megszöknie. Remek üzenet, hiteles ábrázolása a Stockholm-szindrómának, amely korábban megjelenik itt, mint a Szépség és a szörnyetegben. Legalább ráfoghatjuk, hogy miért is maradt egészen idáig főhősnőnk a szemét urával, ha látszólag ennyire elege volt belőle.

A film felénél végre elkezdődik az a macska-egér játék, amelyre mindannyian vártunk. Laura mindent megtesz, hogy felkeltse Massimo figyelmét. Még arra is hajlandó, hogy meztelenül zuhanyozzon a társaságában, amitől persze mindnyájan beindulunk. Ezt forszírozza a felejthetetlen soundtrack és Mr. „baby girl” filozofikus gondolatai. A repülős jelenet alatt Massimo nem tartja be ígéretét, tapogatni kezdi Laurat. Ám legnagyobb bánatunkra semmi nem történik eztán. Ő is vigyáz gyönge szívére, csakúgy, mint exférje. Újabb párhuzamot vélek felfedezni! Ezt követően itt is megjelenik egy fagyis jelenet. Mennyi Boku no Pico referencia… Mintha a Kánaánban lennénk!

A film felénél újabb katartikus pillanat tárul elénk, ahol a hölgy igazságokat közöl Massimo megalomániáját illetően, aki ezt egy fantasztikus műsorral bosszulja meg, ahol prezentálja, miként szopják „ördögi” farkát. (Ez a jelző a későbbiekben nyer értelmet.) Ha eddig nem is kínozták a lengyel Istennőt, eljött az alkalom, hiszen le is kötözik, ezzel arra kényszerítve, hogy figyelje, miként jut fogvatartója a csúcsra. Az operatőri munka egyszerűen fantasztikus javuláson ment keresztül a titokzatos zenével együtt. Jogosan gondolhatjuk, hogy ez a csúcspont, nincs hova fokozni, de naivak lennénk. Ez a mi szexuális feszültségünket akarja új magaslatokba repíteni. Ennek talán az a gyengesége, hogy semmit sem mutat igazán, mégis többet, mint szeretnénk, így az erotikusnak szánt képsorok inkább hatnak elmondhatatlanul kellemetlennek. „Annyira keményen baszlak meg, hogy Varsóban is hallják a sikolyod” – ígéri az olasz macsó. Ám ez mégsem történik meg, hiszen éppen az imént elégült ki.

Kezdődjék egy kis Röyskopp, amit nagy lelkesedésemre a film előtt is ismertem a deep house változattal együtt. Azonban a klub zsivaja sajnos elnyomja ezt az örömöt is nekem. (Amit furcsállok, hiszen egy diszkóban általában pont, hogy a beszélgetés az, amit alig lehet hallani.) Pedig eddig minden zene epikussága kiemelkedő helyet foglalt el ebben a filmben…
Túllendülve ezen a traumán, folytatódik Laura és Massimo mindenki által remegve várt mókája. A lengyel asszonyka provokációja odáig fajul, hogy Massimo kénytelen fegyvert fogni, aminek részleteit nem látjuk, csak a lecsengését, mely igazi drámába torkollik. Miután a hölgy majdnem vízbe fulladt, ismét láthatunk egy vágóképet, melyben random felébred valahol. Ez lehetett a rendező fétise, ugyanis ez kellett ahhoz, hogy egy véget nem érő dugás vegye kezdetét végre. I SEE RED! Nem vagyok kifejezetten egy önérzetes lány, de sajnos ez a jelenet is közelebb áll a kellemetlenhez, mint az erotikushoz. Hiszen ismét nem látunk semmit, csak a nem túl kreatív pozitúrákat. De hát ez csak egy soft pornó, mit is vártunk? Nos, nem azt, ami ezután következett. Hiszen beindul a nagy romantika. Kézen fogva járnak, együtt táncolnak, Massimo pedig mindig ugyanazzal az ostoba, csábosnak szánt arccal figyeli asszonyát, mint az elmúlt egy órában végig. Természetesen ez a satisfying romantika nem tarthat örökké, kell egy a semmiből felbukkanó nő, aki belezavar, hogy aztán ismét végignézhessünk egy dugást, ami most különbözik az előzőtől, hiszen békülőszex, ráadásul egy másik zenére! Szerencse, hogy ilyen kreatívak voltak a készítők, különben unatkoznék.

Laura ezután megtudja, hogy végre visszamehet Varsóba, de minő meglepetés, nem örül neki. Főleg, hogy elhangzik Massimo szájából az oly régóta érlelt szó: Szeretlek. Ez persze mindig rosszat sejtet egy igazán jó romantikus dráma esetében, mint amilyen a mostani alanyunk is. Varsóban a melankólia vár, miközben titokzatos történések emésztik Laura szívét. Vajon mibe keveredett Massimo? Kit érdekel? Ismerjük meg Laura nagyszájú barátnőjét, Olgat (mert ugye mindenkinek kell egy ilyen barátnő, csodálom, hogy nem rendelkezik teltebb testalkattal vagy sötétebb bőrszínnel), akinek végre kiönti szívét eddig erősnek és függetlennek mutatkozó főhősünk. Hadd idézzem ezeket a mélyenszántó gondolatokat:

„- Képzelj el egy erős alfahímet, aki mindig tudja, mit akar. Gondoskodik rólad és védelmez. Amikor vele vagy, kislánynak érzed magad. Minden szexuális fantáziádat valóra váltja. Ráadásul 190 centiméter magas, egyáltalán nincs testzsírja és maga Isten formálta.
– A farkát is Isten formázta meg?
– Az ördög.”

Na igen, így aztán Laura minden döntése értelmet nyer, ezen kár vitatkozni. Persze az is jelentős szerepet játszik ebben, hogy Massimo gazdag, és kényszerfogságra ítélte áldozatát, majd szó nélkül elengedte. Itt bizonyára tárgyaltak egy pszichológussal, aki azt javasolta, hogy ennek kiheverésének érdekében a csajok rúgjanak ki a hámból. De ezt kizárólag három képsoron keresztül tegyék meg, ami folyamatosan váltakozik, amíg Laura szőke nem lesz, és nem buliznak egy hatalmasat. Itt bezzeg rendesen hallatszik a zene a diszkóban… egészen addig, amíg meg nem jelenik kedvenc karakterem, a jólelkű férj, aki szerelme bocsánatáért esedezik. Most mondjátok, hogy nem szánni való? Mindeközben Laura olyanokat vág szerencsétlen fejéhez, hogy nem volt egészséges a kapcsolatuk. Ez elgondolkoztató az olasz macsó ügyében, de ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem? Mindössze húsz percet láttunk ebből a házasságból a film elején, Massimot pedig ugye maga az Isten faragta. Nincsen miben kételkedni, főleg, miután „baby girl” személyesen menti ki Laurat a családi perpatvarból. Tökéletes pillanat egy újabb szexjelenet kibontakozásához a már megszokott epikus muzsikával karöltve. Azonban tartozom egy vallomással. A legtöbb ilyen jellegű szám kifejezetten elnyerte a tetszésem.

Ámde tudják jól a készítők, hogy a legemelkedettebb pillanatban kell ezt megakasztani. Végre Laura is szerelmet vall! Mind vártuk. Ahogy azt is, hogy eztán Massimo megkérje a kezét(?). Tehát következzék női főhősünk kedvenc elfoglaltsága, a shoppingolás. Innen is sejthetjük, hogy ez bizony egy Szürke 50 árnyalatához hasonlóan női pornónak minősül. Én meg eddig naivan azt hittem, hogy csak a fő plot és a film eleje rejt szexizmust. Szerencsére ezt könnyen feledteti az a könnyed humor, amely megbújik a szülőkkel való találkozás jelenetében. Egyébként bevallom, ezen a párbeszéden még az én rideg szívem is meglágyult, és egy halovány mosolyra késztetett. Nos, ennyire amortizálódtam le ezen a ponton.

„- Mivel foglalkozol? – Gengszter vagyok. – Tényleg? Te leszel az első a családunkban!”

Imádnivaló. Ahogy a drónos felvételek is. Egészen könnyed családi mozi látszatát keltik, amennyiben eltekintünk attól, hogy ismét az a hajó kerül a középpontba, ahol Massimo életében először istentelenül megdugta álmai asszonyát. Persze ennek következményei is lesznek, de ezt mind sejteni véljük attól a perctől kezdve, amikor elkezdődnek a víg kalandok, amely mögött egyébként családi drámák is húzódnak. Laura terhes, a maffia pedig a halálát kívánja. De kit érdekel? Olga itt van és megmondja a tutit. Így hát következzék egy kicsit sem elcsépelt esküvői ruhapróba-jelenet. És végül az igazi dráma, amely bizony minden nézőnek húsba vágó élményt okoz, akik valamelyest kötődtek ehhez a két csodabogárhoz. Csak tudnám miért… Laura utolsó szavai jövendőbelijéhez valódi tragédiába csuklanak, ahogy a kocsi áthajt a hídon, ezzel keretes szerkezetet biztosítva Massimo sorsának. Az igaz szerelem egyszeriben halálba fordul, gyönyörű drónos felvételek mutatják a rendőrautót és a hullámzó tengert. És ezzel vége mindennek.

Mit is mondhatnék? Az alapötlet számomra egy tényleg jó dráma lehetőségét hordozza magában, de a készítők ennél többre vágytak. Erotikát akartak, sírást, romantikát, mindent, és így nem más lett a vége, mint egy borzalmas párbeszédekkel operáló, kegyetlenül ostoba soft pornó, ahol minden merészség a háttérbe szorult, így kénytelenek voltak segítségül hívni a zenét. De minek? Bizonyára a Spotify hálás az új hallgatók eléréséért, de sajnos nem emelték ennek a silány filmnek a színvonalát. Nem vonom kétségbe a főszereplők közti kémiát, de karakterisztikájuk túlzottan egysíkú ahhoz, hogy a beleerőszakolt többletet átérezze a néző. A maffia-vonal egyértelműen a drámai részleteket kívánta biztosítani, ám ezt sem éreztem elég kidolgozottnak ahhoz, hogy bármi súlyt adjon a végének. Következetlen volt és átgondolatlan, sok pornóban intelligensebb a történetvezetés ennél. Amit azért érdemes külön kiemelnem, mert tényleg látni vélem benne a potenciált. A kevesebb néha több, és szerintem két órának éppen elégnek kellett volna lennie, hogy ne ezt a benyomást keltse. Talán több párbeszéd, háttértörténet és kevesebb szex kellett volna. Lehet, hogy kevesebb nézővel, de határozottan több pozitív kritikával gazdagodott volna a Netflix. Nincs súlya a címének sem, mert sokkal hamarabb esik szerelembe főhősnőnk, így akármi másnak is hívhatjuk ezt a remekművet. Legyen mondjuk… Az ördög farka.

2 / 10

- Fujimi

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A legbizarrabb ...

Következő kritika:

Beauty blogger ...

Még több Filmkritika